Heyho!
Új tanév mellett, új dizájnt kapott a blog,
s remélem ez is elnyeri a tetszéseteket.
Kellemes olvasást! ^^
- ...és ezzel a 2017-2018-as tanévet megnyitóm! - hangzottak az igazgatónő szavai.
Nagyszerű. Már látom a tanáraink szemébe azt az elszántságot, és ördögi vigyorokat, amivel kínozni fognak minket az elkövetkező 9 hónapban.
- Uram irgalmazz! - rezzent meg mellettem Armin.
- Mit emlegetsz engem Armin? - nézett ránk Castiel.
- Látnotok kellett volna, hogy a matek tanár, hogy nézett rám... - nyelt nagyot a szerelmem.
- Nyugalom már - szorítottam meg a kezét.
- Inkább Mrs. Millinskítől rettegj, a föci tanártól - torpant meg Castiel is.
- Istenem, hogy soha nem változtok - sóhajoztam mosolyogva.
De igazából nem is akarom. Így szeretem a többieket, ahogy vannak. És az utolsó évemet felejthetetlenné akarom tenni velük.
- Elkéstem? - toppant be Rosa a megnyitó végén.
- Szokásodhoz hívően - mosolyogtam rá, majd szorosan megöleltem - Mit csináltál?
- Elromlott a hajvasalóm, és ezért bekellet göndörítenem.
- Nem is te lennél - húzódott mellém Armin.
- Ige, Rosa. Elkéstél - sétált oda hozzánk Mr. Fraize.
- Mizu, tanci bá? - mosolygott Castiel.
- A minimális tiszteletet kérlek add meg nekem, Castiel - sóhajtott a felnőtt - Gyertek az osztályterembe, és elmondom nektek a tanévi információkat - szólt, majd elment.
- Ahj, imádlak titeket! - öleltem meg mindannyiukat egyszerre.
- Tudom - nevetett Castiel.
A nagy egózás után bementünk az osztályba. Minden a régi volt, ahogy otthagytuk szünet előtt. Én ismét Rosa mellett ültem, míg Armin Castiel mellett, Alexy elém, és Rosa elé egyedül, Lysander pedig Nataniel mellé. Fogalmam sincs, hogy hogyan de Armin és Castiel nagyon jóba lettek, ahogy Lysander és Nataniel is.
- Ma elmegyünk együtt a közeli kávézóba? - fordult felém Rosa.
- Mehetünk - mosolyogtam rá, majd a többiek felé fordultam, akik persze nem figyeltek ránk - Akkor csak ketten megyünk.
- Mikor is volt utoljára, hogy ketten elmentünk valahova? Mióta itt vannak Arminék sehol nem voltunk ketten - szólt kissé sértődötten.
- Na Rosa - öleltem magamhoz - Tudod jól, hogy nekem te vagy a legfontosabb.
- Tudom - ölelt vissza.
Percekkel később bejött az osztályfőnök.
- Na figyelem gye- - Mr. Fraize elhallgatott a látványon.
Castiel és Dakota a pad tetején álltak, és harci pózban voltak, mivel ők leakartak rendezni egy tavalyi küzdelmet.
- Na gyere, Erik herceg! Gyere, gyere! - ugrált felé Castiel.
- Megyek Piroska, megyek! - mosolygott Dake.
- Khm - köhintett a tanár - Megkérhetnélek, hogy ne viselkedjetek állatok módjára?
- Oké-oké - sóhajtott Castiel, majd lemásztak a padokról, és leültek a helyükre.
- Szóval a szeptemberi program: Szeptemberben a színdarab, amiről majd a későbbiekben mondok pár szót. Illetve még ebben a hónapban lesz a szecskaavató. Októberben a továbbtanulási papírokat kell intéznünk, szóval nagyon remélem, hogy mindenki tudja, hogy mivel szeretne foglalkozni, vagy milyen tantárgyból akar érettségizni. Október végén jön az őszi szünet. Novemberben lesz a végzősök bent alvós estje. Decemberben a jégkorcsolya ideje. Illetve a mi osztályunk felelős majd majd a Mikulás napért. Januárban a diakelnők választás, amin a végzősök vesznek részt. Az év további hónapjában nem lesz nagyon programunk csak az érettségi és a szalagavató. Most pedig - nézett fel ránk Mr. Fraize a papírjából - Az a bizonyos darab, amire a drága kis társaság nem volt hajlandó eljönni nyáron.
- Basszus...totál...elfelejtettük - nyeltem nagyot.
Nem jöttünk el egy próbára sem, a Rómeó és Júliához. Na most kapunk.
- Mivel nem voltatok hajlandóak eljönni, ezért átkellet szervezni az egészet.
- Átszervezni? - vonta fel a szemöldökét Lysander.
- Igen - vett maga elé pár papírt a fiókból - Castiel. Lysander. Skylin. Rosa. Armin. Alexy. Nataniel. Dakota. Kim. Amber. A nagy részetek teljesen más szerepet kap. És egy teljesen más Rómeó és Júliát fogunk előadni. A történet nem másról, mint Mercutioról, és a szerelméről fog szólni. Illetve azt mutatja be, hogy az új főhőseink mit cselekszenek, míg Rómeó és Júlia elvan egymással. Ennyi lenne.
- Wow. Nem is annyira nagy szám - suttogta nekem Rosa.
- Mivel Rómeó nem lehet vörös, ezért Castieltől megvontuk azt a szerepet, de Skylinnal maradtak a két főszereplő.
A tanár kiosztotta a szereposztást nekünk.
- Mehetünk - mosolyogtam rá, majd a többiek felé fordultam, akik persze nem figyeltek ránk - Akkor csak ketten megyünk.
- Mikor is volt utoljára, hogy ketten elmentünk valahova? Mióta itt vannak Arminék sehol nem voltunk ketten - szólt kissé sértődötten.
- Na Rosa - öleltem magamhoz - Tudod jól, hogy nekem te vagy a legfontosabb.
- Tudom - ölelt vissza.
Percekkel később bejött az osztályfőnök.
- Na figyelem gye- - Mr. Fraize elhallgatott a látványon.
Castiel és Dakota a pad tetején álltak, és harci pózban voltak, mivel ők leakartak rendezni egy tavalyi küzdelmet.
- Na gyere, Erik herceg! Gyere, gyere! - ugrált felé Castiel.
- Megyek Piroska, megyek! - mosolygott Dake.
- Khm - köhintett a tanár - Megkérhetnélek, hogy ne viselkedjetek állatok módjára?
- Oké-oké - sóhajtott Castiel, majd lemásztak a padokról, és leültek a helyükre.
- Szóval a szeptemberi program: Szeptemberben a színdarab, amiről majd a későbbiekben mondok pár szót. Illetve még ebben a hónapban lesz a szecskaavató. Októberben a továbbtanulási papírokat kell intéznünk, szóval nagyon remélem, hogy mindenki tudja, hogy mivel szeretne foglalkozni, vagy milyen tantárgyból akar érettségizni. Október végén jön az őszi szünet. Novemberben lesz a végzősök bent alvós estje. Decemberben a jégkorcsolya ideje. Illetve a mi osztályunk felelős majd majd a Mikulás napért. Januárban a diakelnők választás, amin a végzősök vesznek részt. Az év további hónapjában nem lesz nagyon programunk csak az érettségi és a szalagavató. Most pedig - nézett fel ránk Mr. Fraize a papírjából - Az a bizonyos darab, amire a drága kis társaság nem volt hajlandó eljönni nyáron.
- Basszus...totál...elfelejtettük - nyeltem nagyot.
Nem jöttünk el egy próbára sem, a Rómeó és Júliához. Na most kapunk.
- Mivel nem voltatok hajlandóak eljönni, ezért átkellet szervezni az egészet.
- Átszervezni? - vonta fel a szemöldökét Lysander.
- Igen - vett maga elé pár papírt a fiókból - Castiel. Lysander. Skylin. Rosa. Armin. Alexy. Nataniel. Dakota. Kim. Amber. A nagy részetek teljesen más szerepet kap. És egy teljesen más Rómeó és Júliát fogunk előadni. A történet nem másról, mint Mercutioról, és a szerelméről fog szólni. Illetve azt mutatja be, hogy az új főhőseink mit cselekszenek, míg Rómeó és Júlia elvan egymással. Ennyi lenne.
- Wow. Nem is annyira nagy szám - suttogta nekem Rosa.
- Mivel Rómeó nem lehet vörös, ezért Castieltől megvontuk azt a szerepet, de Skylinnal maradtak a két főszereplő.
A tanár kiosztotta a szereposztást nekünk.
Mercutio: Castiel Tomson
Lucia: Skylin Rixton
Lucia: Skylin Rixton
Benvolio: Armin Medlock
Rómeó: Dakota Parys
Rómeó: Dakota Parys
Júlia: Amber Hard
Dada: Rosalya Fox
Capulet: Lysander Hertman
Lőrinc Barát: Nataniel Hard
- Szinte semmi se változott - néztem át ismét - Elnézést, de nem lehetne, hogy Armin alakítsa Mercutiot? - emeltem fel a kezemet.
- Nem, mivel nyáron közölte, hogy ő semmiképp nem akar főszerepet - magyarázta a tanár.
Szúrós pillantásokat vetettem Arminra, mire ő csak vállat vont. Tudom, hogy ekkor voltunk összeveszve, de mégis jó lett volna, ha vele játszatok.
- Tessék. Szeptember végéig van időtök ezt megtanulni - osztotta ki Mr. Fraize a forgatókönyvet - Az első próba jövőhéten lesz a szecskaavató után.
Miután a nagyfőnök elmondta a tanévet, és lecseszett, elmehettünk szünetre.
- Hazaakarok menni aludni - vánszorogtam Armin után.
- Én is - ásított.
- A faszom! - rúgott Castiel a falba, Lysander és Rosa társaságában.
- Neked meg mi bajod van? - kérdeztem rá.
- Ti se láttátok az elsősöket? - fordult hozzánk - Egyet se láttam mióta szüneten vagyunk.
- Viktor volt osztályfőnöke a mostani osztálynak az ofője. Nem? - szólt Rosa.
- 2 osztály indult. Egy angol meg egy töris - magyarázta Lysander.
- Indult töri? - örültem meg - Akkor van testvér osztályunk. Mivel Viktorék töri szakosok voltak, ezért szerintem Mr. Roberts ugyanazt az osztályt vállalta.
- Mrs. Herman meg biztos az angolt. Ezek szerint Lettiéknek is van testvér osztálya. Izgalmas lesz az idei szecska - nézett Rosa gonoszul.
- Megkel találnunk az elsősöket, és beavatni mindenbe. Nem győzhetnek az angolosok! - tajtékoztam.
- Sky, nyugi - csitítgatott Armin.
- Te nem tudod Armin, hogy itt milyenek a szecskaavatók. Jobb ha felkötőd a gatyádat - szóltam majd Castielre néztem - Keressük meg őket!
- Na végre valami jó ötlet - mosolygott rám.
- De nekem ne merd őket megijeszteni - mentem el mellette, ő pedig követett.
- Most itt hagytak? - vonta fel a szemöldökét Armin.
- Úgy tűnik - sóhajtott Rosa nagyot.
- Oké - álltam meg az első emeleten - Viktorék osztályát kapták szerintem.
- Lehetséges. Bár kíváncsi vagyok, hogy milyenek. Emlékszem, hogy mi milyen kis betojik voltunk - nevetett a régi mivoltunkon.
- Ugyan - legyintettem - Biztos ők is olyanok.
Ekkor erős parfümszagot éreztem a mellettünk lévő társaságtól. Odanéztem, s kb egy nálunk 1 évvel fiatalabb lánybandát pillantottam meg.
- Ők kik, és hányadikosok? - néztem a vörösre.
- Passz - vont vállat.
- Teszteljük - azzal odamentem hozzájuk - Hello, bocsi a zavarásért. Ti hányadikosok vagytok?
- Mit akarsz? - szólalt meg az egyik a 3 közül. Még Ambert is lekörözte a sminkje. Vagy 1 kiló volt rajta.
- Biztos a törisek osztályából van - beszélt maga elé a barna hajú.
- Igen, csak éppenséggel a végzősökéből - ráncoltam a homlokom - Elsősök vagytok?
- Nyilván - beszélt hozzám gúnyosan a fekete hajú, aki elsőnek szólt hozzám.
- Mondd, ha már idősebbel beszélsz, nem kéne megadni a tiszteletet? - vontam fel a szemöldököm. Komolyan azt hittem, hogy idősebbek.
- Kit érdekel - vont vállat - Semmi közünk hozzátok - mosolygott gúnyosan, majd elmentek az osztálytermükbe.
- Kinyírom őket - néztem rájuk idegesen, miközben elmentek.
- Azzal nehéz dolgunk lesz - vakarta Castiel a tarkóját.
- Akkor mégis azok a mi elsőseink - mutattam Viktorék volt termére, majd szó nélkül beléptem.
Amit bent láttam, azon meglepődtem. Dake bent olt náluk, és nagyba beszélgetett velük, Alexyvel együtt.
- Oh, hali! - intett Alexy.
- Szóval ahogy mondtam: a szomszéd terem lakósainak még csak a közelébe sem megyünk! - bólogatott határozottan Dake.
- Haver, te meg mit csinálsz? - röhögött a vörös.
- Felkészítem őket a háborúra! Láttátok már az angolosokat? A legtöbbje olyan, mintha végzős, vagy 3.-os lenne, és elég nagy a pofájuk - morcoskodott - Viszont ők - mutatott az osztályra, ahol olyan 16 lehettek - Eskü olyanok mint mi, kisebb korunkban.
Körbenéztem az osztályon, és megnyugtató érzés fogott el. Ránézésre tényleg olyanok voltak, mint mi fiatalon.
- Szia! - jött oda hozzám egy fekete hajú lány.
- Öhm, hello - köszöntem neki, bár fingom se volt, hogy ki ő.
- Emlékszel rám? - mutatott magára mosolyogva, mire én csak a fejemet ráztam - Ezt kissé szomorúan hallom. Elisabeth Hudson vagyok, Viktor unokahúga. Mikor még együtt voltatok, akkor Viktorral sokat voltatok nálunk.
- Lisa?! - törtünk ki egyszerre Castielel.
Lisa csak mosolygott, és nevetett rajtunk.
- Nagyon megnőttél - öleltem meg őt.
- Rémisztően hasonlítasz Viktorra. Csak éppenséggel te lány vagy - lepődött meg Castiel - Kisebb korodban nem hasonlítottál rá ennyire.
- Hát van ami változik - mosolygott.
Castielel végigmentünk az osztályon és mindenkiről kiderítettük, hogy ki kicsoda. Aztán elkövetkezett a végső fázis.
- Szóval. Valamit tudnotok kell - köhintett a vöröske - Az angolosok az ellenségeitek!
- Nem egy háborúban vagyunk - sütötte le a tekintetét Lisa Castiel hülye dumáján.
- Eléggé elfog durvulni a helyzet a szecskaavatóra. Mivel az angolosok nyelvi osztály, kissé beképzeltek - magyaráztam - Bár van kivétel, de ahogy láttam az előbb abban az osztályban nincs.
- A nővérem 3.-os, és angolos. Az ő osztálya nem olyan - magyarázta egy szőke hajú fiú, akit Nick Robinsonnak hívtak.
- Kela Robinson a nővére, nem? - kérdezte Castiel, mire Dakota bólintott - Az ő osztályfőnökük a DÖK elnök és azért. Az a legjobban teljesítő osztály.
- Nocsak. Miket tud- - a beszédemet a csengő zavarta meg.
Elköszöntünk tőlük majd visszamentünk a saját osztályunkba, ahol lecsesztek, amiért egymás ellen szítjuk az elsősöket. De hát kérem! Mi csak visszaszerezzük a törisek polgárjogait! Na jó ez túlzás, de na.
A nap végére nagyot nyújtóztam.
- Mehetünk - fogta meg melegséggel Armin a kezemet, majd elindultunk ki a suliból, ám én az udvaron megálltam.
- Ne haragudj, de elígérkeztem Rosanak - vettem el a kezemet - Tényleg bocsi.
- Szóval nem kapod a lányt! - jelent meg Rosa mellettem.
- Majd átmegyek később - azzal felpipiskedtem majd adtam egy csókot neki.
Armin szemöldök ráncolva ment el Alexyvel, és tudta jól, hogy Alexy elfogja rángatni vásárolni. Szegény, azt az arcot lekellet volna fotózni!
Rosaval mikor a kávézóba értünk, nem várt meglepetés fogadott.
Viktor ült egy asztalnál, nekünk háttal. Rosa a szája elé tette az ujját, hogy maradjak csendben, míg ő odalopakodott, és rácsapott egyet Viktor tarkójára. Szerencsétlen.
- Mi a faszt csin- - fordult meg a sötét hajú fiú, ám minden idegessége elszállt, amikor meglátta, hogy kik vannak mögötte - Muszáj volt Rosa? - mosolygott.
- Muszáj - azzal leült Viktorral szembe, én pedig követtem barátnőm példáját.
- Szia - köszöntem neki - Miért nem mondtad, hogy az unokahúgod a Sweet Amorisba fog jönni?
- Komolyan nem tudtam. Ma tudtam meg - nevetett - Na és milyenek az elsősök?
- Az angol szak valami borzasztóan beképzelt - magyaráztam, mire Viktor csak jót nevetett - Jó látom nem nagyon izgat. Veled miújság?
- Csak jövő héten kezdődik a sulim, szóval szabad vagyok ezen a héten - dőlt hátra.
- Aki tud élni - fintorgott Rosa.
- Aki jó suliba jár - vont vállat nevetve Viktor - Egyébként Max otthon van?
- Mikor nincs? - vontam ezúttal én vállat - Ismét hozza haza a lányokat.
- Idióta - szitkozódott Viktor a bátyámra.
Rosanak pár másodperc múlva megcsörrent a telefonja.
- Sky, ne haragudj! - nézett rám könyörögve - Leighnek egy modell kell, hogy megtudja nézni jó-e az új kollekciója.
- Menj csak - biccentettem, mire ő adott egy nagy puszit az arcomra, és elsietett.
- Rosa semmit se változik - mosolygott erőltetetten Viktor.
- Nem. Soha - mosolyogtam én is.
Viktorral még beszélgettünk egy ideig, majd elhagytuk a kávézót.
- Most hova mész? - fordult felém.
Az ég már tükrözte a sötétséget.
- Vagy sietsz? Beugrom Maxhez, és gondoltam eljönnél velem.
- A saját házamba? - nevettem.
- A saját házadba - ismételt engem Viktor.
Jót nevettem ezen, de mégis elmentem haza Viktorral. Ám otthon még nem tudtam, hogy mi vár rám...
Szúrós pillantásokat vetettem Arminra, mire ő csak vállat vont. Tudom, hogy ekkor voltunk összeveszve, de mégis jó lett volna, ha vele játszatok.
- Tessék. Szeptember végéig van időtök ezt megtanulni - osztotta ki Mr. Fraize a forgatókönyvet - Az első próba jövőhéten lesz a szecskaavató után.
Miután a nagyfőnök elmondta a tanévet, és lecseszett, elmehettünk szünetre.
- Hazaakarok menni aludni - vánszorogtam Armin után.
- Én is - ásított.
- A faszom! - rúgott Castiel a falba, Lysander és Rosa társaságában.
- Neked meg mi bajod van? - kérdeztem rá.
- Ti se láttátok az elsősöket? - fordult hozzánk - Egyet se láttam mióta szüneten vagyunk.
- Viktor volt osztályfőnöke a mostani osztálynak az ofője. Nem? - szólt Rosa.
- 2 osztály indult. Egy angol meg egy töris - magyarázta Lysander.
- Indult töri? - örültem meg - Akkor van testvér osztályunk. Mivel Viktorék töri szakosok voltak, ezért szerintem Mr. Roberts ugyanazt az osztályt vállalta.
- Mrs. Herman meg biztos az angolt. Ezek szerint Lettiéknek is van testvér osztálya. Izgalmas lesz az idei szecska - nézett Rosa gonoszul.
- Megkel találnunk az elsősöket, és beavatni mindenbe. Nem győzhetnek az angolosok! - tajtékoztam.
- Sky, nyugi - csitítgatott Armin.
- Te nem tudod Armin, hogy itt milyenek a szecskaavatók. Jobb ha felkötőd a gatyádat - szóltam majd Castielre néztem - Keressük meg őket!
- Na végre valami jó ötlet - mosolygott rám.
- De nekem ne merd őket megijeszteni - mentem el mellette, ő pedig követett.
- Most itt hagytak? - vonta fel a szemöldökét Armin.
- Úgy tűnik - sóhajtott Rosa nagyot.
- Oké - álltam meg az első emeleten - Viktorék osztályát kapták szerintem.
- Lehetséges. Bár kíváncsi vagyok, hogy milyenek. Emlékszem, hogy mi milyen kis betojik voltunk - nevetett a régi mivoltunkon.
- Ugyan - legyintettem - Biztos ők is olyanok.
Ekkor erős parfümszagot éreztem a mellettünk lévő társaságtól. Odanéztem, s kb egy nálunk 1 évvel fiatalabb lánybandát pillantottam meg.
- Ők kik, és hányadikosok? - néztem a vörösre.
- Passz - vont vállat.
- Teszteljük - azzal odamentem hozzájuk - Hello, bocsi a zavarásért. Ti hányadikosok vagytok?
- Mit akarsz? - szólalt meg az egyik a 3 közül. Még Ambert is lekörözte a sminkje. Vagy 1 kiló volt rajta.
- Biztos a törisek osztályából van - beszélt maga elé a barna hajú.
- Igen, csak éppenséggel a végzősökéből - ráncoltam a homlokom - Elsősök vagytok?
- Nyilván - beszélt hozzám gúnyosan a fekete hajú, aki elsőnek szólt hozzám.
- Mondd, ha már idősebbel beszélsz, nem kéne megadni a tiszteletet? - vontam fel a szemöldököm. Komolyan azt hittem, hogy idősebbek.
- Kit érdekel - vont vállat - Semmi közünk hozzátok - mosolygott gúnyosan, majd elmentek az osztálytermükbe.
- Kinyírom őket - néztem rájuk idegesen, miközben elmentek.
- Azzal nehéz dolgunk lesz - vakarta Castiel a tarkóját.
- Akkor mégis azok a mi elsőseink - mutattam Viktorék volt termére, majd szó nélkül beléptem.
Amit bent láttam, azon meglepődtem. Dake bent olt náluk, és nagyba beszélgetett velük, Alexyvel együtt.
- Oh, hali! - intett Alexy.
- Szóval ahogy mondtam: a szomszéd terem lakósainak még csak a közelébe sem megyünk! - bólogatott határozottan Dake.
- Haver, te meg mit csinálsz? - röhögött a vörös.
- Felkészítem őket a háborúra! Láttátok már az angolosokat? A legtöbbje olyan, mintha végzős, vagy 3.-os lenne, és elég nagy a pofájuk - morcoskodott - Viszont ők - mutatott az osztályra, ahol olyan 16 lehettek - Eskü olyanok mint mi, kisebb korunkban.
Körbenéztem az osztályon, és megnyugtató érzés fogott el. Ránézésre tényleg olyanok voltak, mint mi fiatalon.
- Szia! - jött oda hozzám egy fekete hajú lány.
- Öhm, hello - köszöntem neki, bár fingom se volt, hogy ki ő.
- Emlékszel rám? - mutatott magára mosolyogva, mire én csak a fejemet ráztam - Ezt kissé szomorúan hallom. Elisabeth Hudson vagyok, Viktor unokahúga. Mikor még együtt voltatok, akkor Viktorral sokat voltatok nálunk.
- Lisa?! - törtünk ki egyszerre Castielel.
Lisa csak mosolygott, és nevetett rajtunk.
- Nagyon megnőttél - öleltem meg őt.
- Rémisztően hasonlítasz Viktorra. Csak éppenséggel te lány vagy - lepődött meg Castiel - Kisebb korodban nem hasonlítottál rá ennyire.
- Hát van ami változik - mosolygott.
Castielel végigmentünk az osztályon és mindenkiről kiderítettük, hogy ki kicsoda. Aztán elkövetkezett a végső fázis.
- Szóval. Valamit tudnotok kell - köhintett a vöröske - Az angolosok az ellenségeitek!
- Nem egy háborúban vagyunk - sütötte le a tekintetét Lisa Castiel hülye dumáján.
- Eléggé elfog durvulni a helyzet a szecskaavatóra. Mivel az angolosok nyelvi osztály, kissé beképzeltek - magyaráztam - Bár van kivétel, de ahogy láttam az előbb abban az osztályban nincs.
- A nővérem 3.-os, és angolos. Az ő osztálya nem olyan - magyarázta egy szőke hajú fiú, akit Nick Robinsonnak hívtak.
- Kela Robinson a nővére, nem? - kérdezte Castiel, mire Dakota bólintott - Az ő osztályfőnökük a DÖK elnök és azért. Az a legjobban teljesítő osztály.
- Nocsak. Miket tud- - a beszédemet a csengő zavarta meg.
Elköszöntünk tőlük majd visszamentünk a saját osztályunkba, ahol lecsesztek, amiért egymás ellen szítjuk az elsősöket. De hát kérem! Mi csak visszaszerezzük a törisek polgárjogait! Na jó ez túlzás, de na.
A nap végére nagyot nyújtóztam.
- Mehetünk - fogta meg melegséggel Armin a kezemet, majd elindultunk ki a suliból, ám én az udvaron megálltam.
- Ne haragudj, de elígérkeztem Rosanak - vettem el a kezemet - Tényleg bocsi.
- Szóval nem kapod a lányt! - jelent meg Rosa mellettem.
- Majd átmegyek később - azzal felpipiskedtem majd adtam egy csókot neki.
Armin szemöldök ráncolva ment el Alexyvel, és tudta jól, hogy Alexy elfogja rángatni vásárolni. Szegény, azt az arcot lekellet volna fotózni!
Rosaval mikor a kávézóba értünk, nem várt meglepetés fogadott.
Viktor ült egy asztalnál, nekünk háttal. Rosa a szája elé tette az ujját, hogy maradjak csendben, míg ő odalopakodott, és rácsapott egyet Viktor tarkójára. Szerencsétlen.
- Mi a faszt csin- - fordult meg a sötét hajú fiú, ám minden idegessége elszállt, amikor meglátta, hogy kik vannak mögötte - Muszáj volt Rosa? - mosolygott.
- Muszáj - azzal leült Viktorral szembe, én pedig követtem barátnőm példáját.
- Szia - köszöntem neki - Miért nem mondtad, hogy az unokahúgod a Sweet Amorisba fog jönni?
- Komolyan nem tudtam. Ma tudtam meg - nevetett - Na és milyenek az elsősök?
- Az angol szak valami borzasztóan beképzelt - magyaráztam, mire Viktor csak jót nevetett - Jó látom nem nagyon izgat. Veled miújság?
- Csak jövő héten kezdődik a sulim, szóval szabad vagyok ezen a héten - dőlt hátra.
- Aki tud élni - fintorgott Rosa.
- Aki jó suliba jár - vont vállat nevetve Viktor - Egyébként Max otthon van?
- Mikor nincs? - vontam ezúttal én vállat - Ismét hozza haza a lányokat.
- Idióta - szitkozódott Viktor a bátyámra.
Rosanak pár másodperc múlva megcsörrent a telefonja.
- Sky, ne haragudj! - nézett rám könyörögve - Leighnek egy modell kell, hogy megtudja nézni jó-e az új kollekciója.
- Menj csak - biccentettem, mire ő adott egy nagy puszit az arcomra, és elsietett.
- Rosa semmit se változik - mosolygott erőltetetten Viktor.
- Nem. Soha - mosolyogtam én is.
Viktorral még beszélgettünk egy ideig, majd elhagytuk a kávézót.
- Most hova mész? - fordult felém.
Az ég már tükrözte a sötétséget.
- Vagy sietsz? Beugrom Maxhez, és gondoltam eljönnél velem.
- A saját házamba? - nevettem.
- A saját házadba - ismételt engem Viktor.
Jót nevettem ezen, de mégis elmentem haza Viktorral. Ám otthon még nem tudtam, hogy mi vár rám...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése