Prológus: Kékség a láthatáron

Egy átlagos lány vagyok, aki a 11/C osztályba jár. Sose gondolkodtam azon, hogy mivel tehetném felejthetetlené a gimnáziumi éveimet. Törjek be a tanáriba? Esetleg leckéztessem meg Castielt? Vagy simán próbálják meg ismerkedni, barátkozni. Sose voltam az a nagy szociális ember. Mindig Rosa intézkedett ha volt valami, én meg lapultam mint szar a gazban. Mindig is felénk típus voltam, de ha kellett visszaszóltam.

Február van. Lassan olvadozik a frissen esett hó, bár még mindig hideg van. Nem szerettem a hidegeket. Ezért is álltam türelmetlenül barátnőm háza előtt, miközben csengettem mint az atom, ő mégsem nyitott ajtót.

  - Rosalya! - kiáltottam be idegesen - Siess már, mert semmi kedvem bent maradni suli után, büntetés miatt! - lettem egyre idegesebb.

Még percekig álltam az ajtóban. A lábam már a földbe fagyott, amikor drága barátnőm végre ajtót nyitott nekem.

  - Végre k- fejeztem volna be a mondandóm, de megláttam a fehérneműben álló Rosat előttem - Egy kérdés. Miért? - néztem fel keservesen az égre.

  - Azért mert nem tudom, hogy mit vegyek ma fel. Szóval légy jó barátnő, és segíts! - rángatott be az ajtón.

Körülnéztem a szép, és rendezett lakásban. Ám azonban abban a pillanatban nem volt rendezett. Rosa ruhái szanaszét voltak mindenhol.

  - El ne ess. - mutatott egy fehérneműre a földön - Nem tudom, hogy mit kéne ma felvettem. Ezt a kötött pulcsit akarom, mert jó meleg, viszont nem annyira divatos. Ám - rántott elő a kanapé mögül egy piros spagetti pántos pólót - Jó benyomást akarok kelteni az új osztálytársainknál.

Tényleg...el is felejtettem, hogy az új osztálytársaink ma jönnek.

  - Húzd fel azt, amelyik kényelmesebb, és menjünk. - idegeskedtem, hiszen már így is késésben voltunk.

  - Te könnyen beszélsz, hisz mindig hamar elkészülsz, és még csinos is vagy. - nyavalygott a barátnőm, miközben méregette magához a ruhákat.

  - Ezt csak te és Kentin látja így. - ültem le sóhajtva a kanapéra, melyen ruhák hada tornyosult.

Kíváncsi vagyok, hogy vajon milyenek lehetnek az új diákok. Fiúk? Esetleg lányok? Vajon Amber 2.0-ak kapunk? Vagy Mr. Flegmavagyokésvörös stílusú Castieleket?

  - Amúgy... - pillantottam felé - A piros pántos. - mosolyogtam, mire Rosa a nyakamba vetette magát, miközben megköszönte szíves segítségemet.

Beértünk a suliba. Igaz az első óráról lemaradtunk, s már biztos az új osztálytársaink is megjöttek és összehaverkodtak Mr. Flegmavagyokésvörös úrral, na meg Mrs. Legszebbvagyokkotrodjatokhalandok kisasszonnyal. Amint beléptem a terembe, megcsapott az a tipikus dezodor illat, amit a vörös és Dakota szokott magára fújni. Gyorsan az ablakhoz rohantam, hogy minél előbb megszabadítsam az osztálytermet ettől az oroszlán-barlang szagtól.

  - Kora reggel erre kell bejönnöm, hogy állat szagok vannak a teremben. - sóhajtottam unottan.

  - És szerencséd, hogy arra kell jönnöd, hogy nem volt első óránk értekezlet miatt. Így nem írtak be titeket hiányzónak. - szólalt meg egy ismerős hang mellőlem.

  - 'Reggelt. Bocs, hogy ma nem vártalak meg, de Rosaval ketten akartunk jönni. - magyarázkodtam az előttem álló fiúnak.

  - Egyébként miért késtetek? Kissé aggódtam. - döntötte picit oldalra a fejét Kentin.

  - Ismered Rosat, nem? Öltözködött.

Kentin ekkor körülnézett, majd meglátta Rosat.

  - Komolyan ehhez kellett ennyi idő? - szólt felháborodva.

  - Tudod ahhoz, hogy az emberek szépek legyenek idő kell, Drága Kentin. - pattogott mellénk Rosa - De egy hozzád hasonló fiú, mit tudhat erről? - pufogott a barátnőm mellettem.

Otthagytam őket, had veszekedjenek. Leültem a helyemre, s azon merengtem, hogy az új osztálytársak merre lehetnek. Kicsivel később becsöngettek. Rosa és Kentin elhagyták a termet, a nyelvi óra végett, mert nem ugyanazt az idegen nyelvet tanultuk. Én angolt, míg ők németet. 

Álmosan borultam a padra. Lehet kicsit be is aludtam..hehe. Arra lettem figyelmes, hogy az előttem ülő Nataniel kelteget engem.

  - What are you doing, bitch?!/Mit csinálsz, te ribanc?! - kiáltottam el magam hirtelen, s az egész osztály hirtelen engem nézett, a tanárral együtt.

Kissé elfelejtettem, hogy itt az osztály is. Elvörösödve bámultam a könyveimet a padon, s a ceruzámat birizgáltam, hogy eltereljem a gondolataimat az előbbi kínos helyzetről. Egyáltalán hogy mondhattam Natanielre, hogy ribanc, amikor fiú? Látszik, hogy nem aludtam eleget este. Nataniel ismét megbökött, és amolyan "minden rendben?" tekintettet vetett felém. Feszülten bólintottam, ő pedig csak mosolygott. Tudtam, hogy ilyenkor nem haragszik, sőt! Inkább egy jót szórakozik rajtam. Ch..

Ez a 45 perc tiszta kínszenvedés volt számomra. A tanár elmondhatta velem azt a nyolc igeidőt, amit eddig vettünk. Elmondása szerint, ha ilyen jól tudok káromkodni, akkor az igeidők is simán mennek. Aha, nagyot tévedett. Mi vagyok én, angol könyv?!

A többi órám unalmasan telt. Leginkább aludtam egy jót órákon. Az utolsó órán azonban kicsit elgondolkodtam. Igen, ilyet is tudok, yeehh! Az új diákok nem jelentek ma meg. Nataniel elmondása szerint, ma csak lekell adniuk a dokumentumaikat, s majd csak holnap kezdenek. Akkor megnyugodhatok, hogy nem találkoztak még Mr. Flegmavagyokésvörösékkel.

A gondolataimat az zavarta meg, hogy Rosa szólt nekem. Felé pillantottam, majd a nevetést ami kitörni készült belőlem, visszafojtottam. Telefirkálta Castiel fejét, miközben ő mélyen aludt. Elvettem Rosa kezéből a filcet, majd ráírtam a homlokára, hogy "itt csapjatok meg".

Jóízűen elkezdtem kuncogni. Mindeközben kicsengettek, de a vörös nem ébredt fel. Gyorsan előkaptam a telefonom, majd egy képet készítettem róla. Ekkor már nem bírtam magammal, s hangosan felnevettem, mire ő felébredt. Kérdő tekintettel fürkészett engem.

  - Castiel.. - préseltem ki nagy nehezen a fogaim között - Van valami az arcodon.

  - Hah? - nézett rám nyálban úszott pofájával, majd elővette a telefonját, s rendesen kiakadt a látványon.

Lendületből felálltam, de Castiel nem csinált semmit. Rosaval akár sétáltunk épp ki, amikor Castiel felállt, majd ideges tekintettel jött felém.

  - Ha egyszer elkaplak Skylin Rixton, akkor nem csak a telefonod, de te sem éred meg a holnapot.

  - Ajajj.. - rezzentem meg - Szia Rosa! Majd írok, ha nem haltam meg. - öleltem meg nevetve barátnőmet, majd elrohantam a feldúlt vörös elől.

  - Gyere vissza, Rixton! - ordibálta Castiel, majd kirohant az ajtón, miközben majdnem fellökte a barátnőmet, aki majd megfulladt a röhögésben.

  - Majd üzend meg Cassal, hogy mit gravírozzak a sírkővedre! - kiabálta utánam, miközben nevetett még mindig.

Rohantam végig a folyosón. A lány mosdóba nem a legcélszerűbb bemenni, mert ez az őrült utánam jön, s elkap. Így maradt az, hogy futottam a folyosókon. Felrohantam a lépcsőn, azonban még is álltam, mert a vörös leugrott a lépcső tetejéről, egyenesen elém. Időközben lemosta magáról. Áhh, szóval ezért nem kapott el eddig.

  - Vége a játéknak, Skylin. - lépett közelebb kissé gyilkos tekintetével.

Azt hittem, hogy itt vége az életemnek, Rosanak meg megüzenem a vörösön keresztül, hogy mit írjanak a síromra. Aztán rájöttem. Miért is halnak meg most, amikor simán elmenekülhetek? Bekapcsoltam a gázt, és 180km/h sebességgel elviharoztam. Csodálkozom, hogy senki se szólt még ránk, hogy szaladgálunk mint a zsidóban a fájdalom. Befutottam a tornaterembe, majd a hátsó ajtón az öltözőn keresztül kifutottam. Komolyan hálát mondo a vörösnek, hogy miatta sportoltam egy kicsit. Már persze ha nem öl meg.

Már kezdem unni ezt a macska-egér harcot. Nem igazán érdekel már, hogy ágyelőt csinál belőlem Castiel. Bementem a tanteremben a cuccomért. Épp jöttem ki, amikor Castielt pillantottam meg a lépcsőnél.

Visszavonom. Visszajött a halálérzetem.

  - Befizetlek egy masszázsra, vagy egy kis arcpakolásra, csak ne bánts! - rohantam ismét, de már nagyon elegem volt. Szúrt az oldalam, alig kaptam levegőt. Hátranéztem, de a vörös sehol sem volt. Mire visszanéztem, a folyosó elágazásnál voltam, s mikor fordultam el, sikeresen nekimentem valakinek. Mind a ketten visszacsapódtunk egymástól, és a seggünkre érkeztünk.

  - Neh..ne haragudj. - fogtam a fejem, közben fáradtan pillantottam rá.

Egy fiú volt, akit még életemben nem láttam. Kék haja, bíbor lila szemei, és aranyos kisfiús arca, illetve mosolya volt.

  - Semmi baj, nekem is oda kellett volna figyelnem. - állt fel hamar, majd a kezét nyújtotta felém. Belemarkoltam majd ő felrántott.

Egy pillanatra hátrapillantottam. Éreztem, ahogy a hideg kiráz engem. Tudtam. A vörös itt van.

  - Elég..volt..a fut..kárázásból... - nyögte ki lihegve, majd tisztára összekócolta a hajam - Szerencséd, hogy elfáradtam. - szólt és már itt sem volt.

  - Ti együtt vagytok? - mosolygott az előttem álló fiú.

  - Mi? Nem dehogy! Ő meg én? Előbb leszek leszbikus. - fontam össze a karjaimat.

Ekkor már nyitotta a száját, ám mégse szólt semmit. Vajon mit akart mondani?

  - Egyébként Skylin vagyok. Skylin Rixton. - Jéé, most rendesen tudok beszélgetni egy idegennel, ahelyett, hogy dadognék.

  - Alexy Medlock vagyok. Csak a papírjaimat jöttem elintézni, de nem is tartalak fel. - intett, majd egyre távolabb ment.

Várjunk csak...ismeretlen ember? Papírok?

  - Hé várj! - csúszott ki a számon, ez az aprócska szócska - Véletlenül..nem te vagy az új diák? - suttogtam el a végét.

  - Talált süllyedt. - vigyorodott el - Ezek szerint az egyik osztálytársamhoz vagy szerencsém. Remélem jó barátok leszünk. - mosolygott továbbra is, majd közelebb jött hozzám, majd egy hatalmas öleléssel ajándékozott meg.