Másnap reggel kipihenten, és boldogan ébredtem. A tegnapi nap során találkoztam Alexyvel. Voltaképpen belefutottam. Kiderült, hogy a leendő osztálytársam lesz, a testvérével együtt. Nagyon örültem, hogy tudtam vele beszélgetni, és hogy jóba lettünk.
Megvártam míg elintézi a papírjait, ugyanis a testvére helyett is ő intézte, mert állítólag ő lusta volt eljönni. Miután elintézte a papírokat, beszélgettünk még egy kicsit, bár nekem mennem kellett, így elbúcsúztam Alexytől.
Miután elvégeztem a reggeli teendőimet felkaptam a táskám, s elhagytam a házat. Kentin ott állt a házam előtt, s a telefonját nyomkodta. Nem vette észre mikor kijövők, ezért megijesztettem, amikor odaérte mellé.
- A szívem! - ijedt meg Kentin, miközben a mellkasához kapott.
- Rossz a lelkiismereted? - nevettem boldogan.
- Nem az én lelkiismeretem rossz, hanem a te elméd. - szídott le, majd előre ment.
Utána rohantam, hogy utolérjem őt. Egész úton nem szóltunk egymáshoz. Mostanában nagyon rossz kedve van, és nem értem miért. Kentinnel gyerekkorunk óta ismerjük egymást, és barátok vagyunk. Ezért se értem, miért nem mondja el nekem, hogy ki a fene bántja őt. Majd ma suli után kifaggatom, egy hordó keksz mellett. Úgy se tud neki ellenállni. Muhahha!!!
Mikor a suliba közelében értünk, elkezdett esni a hó. Felnéztem a csillogó pihékre, majd felemeltem a tenyerem, hogy ráessenek az apró pelyhek.
- Annyira szép. - néztem csodásan, mint aki sose látott volna még ilyet. Láttam. Nem is egyszer. Hiába nem szeretem a hideget, ezek a pelyhecskék csodásak voltak. Egy apró tüsszentés hagyta el a számat. A következő pillanatban éreztem, hogy egy meleg sár fonódik a nyakam köré. Ismerős illata volt a sálnak.
- Megfogsz fázni. - suttogta a mellettem álló fiú, miközben teljesen feltekerte a nyakamra a sálat.
- Köszönöm, de így te fogsz megfázni. - vetettem rá aggódó pillantást.
- Kibírom. De azt nem ha te megbetegszel. Kivel járnék suliba? - borzolta össze a hajamat kedvesen.
Míg be nem értünk a suliba, megbeszéltem vele, hogy jó lenne találkozni ma suli után. Mosolyogva egyezett bele.
Beérve az épületbe megcsapott a meleg. Jó érzés volt a meleg épületbe lépni a hideg után.
Kentinnel elbúcsúztunk egymástól, mert neki még dolga volt. Mentem egyedül a teremhez, közben a kabátom is kicipzároltam, mivel meglehetősen meleg volt a folyosón.
Mentem, amikor egyszer csak valaki elment mellettem. Ez igazából nem is annyira érdekes, viszont a kinézete, és az aurája annál inkább. Fekete hajából pár tincs a szemébe lógott, míg kék szemét megvilágította a folyosó fénye. Igaz, csak pár másodpercig láthattam, de egyből beleégett a retinámba. Fekete-fehér pólót viselt. Kezében egy konzolt díszelgett
Berohantam a terembe, s egyből Rosat kerestem. Mikor megpillantottam, ő az ablaknál ült, és zenét hallgatott. Egyből odarohantam, majd konkrétan kitéptem a fülhallgatót a füléből, és heves szívverés mellett megszólaltam.
- Úristen Rosa! Az előbb elment mellettem egy fekete hajú, kék szemű adonisz! - hadartam el az egészet.
- Hm..szerintem csak Alexet láttad az A osztályból.
- Nem, dehogyis! Különben is Alexnek barna szeme van, és még a haja is be van festve szőkéről, feketére. - közöltem barátnőmmel a tényeket.
- Az nem lehet. Annyira igazinak tűnik. - nézett rám kitágult szemekkel - Na de lényegtelen. De várj. Tudtommal neked a barna haj, kék szem az ideállod. Akkor? - nézett rám, karba font kezekkel.
- Rosa! Látnod kellett volna! - hadartam ismét a szavakat.
- Jó-Jó. Szünetben majd átváltok Sherlock Holmes versionba és kiderítem ki ez a "nagy adonisz" akiről mesélsz. - mosolygott rám.
- Te tényleg ismersz és szeretsz. - ültem le a helyemre, vagyis Rosa mellé, majd a fejemet a vállára hajtottam boldogan.
- De ha megtudom, hogy valami dugógép, vagy egy beképzelt dög, akkor sajnos nem engedhetem, hogy nektek közös jövőtök legyen. - beszélt határozottan, mégis mind a ketten nevetésbe fakadtunk ki a mondat végére.
Becsöngettek, s az osztályfőnök lépett be az ajtón, mellette Alexyal.. és.. és..
- Rosa, ő az a srác akit láttam! - ssapkodtam Rosa vállát idegesegembe.
- Ő? - pillantott az Alexy mellett álló fiúra.
Alexy mikor meglátott engem, széles mosolyra húzta a száját. Hamar elhadarta a bemutatkozását, majd a mellettünk lévő üres padba huppant.
- Sziiaaa, Skylin! - húzta el a köszönést.
- Ti ismeritek egymást? - vonta fel a szemöldökét Rosa.
- Tegnap véletlenül nekiszaladtam, mikor a vöröske üldözött.
Rosa ekkor rám nézett azzal a "mindent értek, tesa" tekintetével.
- Alexy vagyok, nagyon örülök. Te ki vagy? Sky barátja vagy? - halmozta el boldogan Alexy, a mellettem ülő Rosat, aki csak meglepetten nézett a kék hajú fiúra.
- Rosalya vagyok. De hívj csak Rosanak. Mondd csak Alexy. - hajolt közelebb Rosa a kíváncsi fiúhoz - Ki az a fekete hajú srác?
- Ja, hogy ő? - mutatott a maga mögött álló srácra, aki épp helyet foglalt - Ő az ikertestvérem Armin. - mosolygott vidáman.
- Sziasztok. - intett nekünk, majd rám pillantott. Ismét azok a szemek.
- Armin nem igazán bőbeszédű, de ha jobban megismeritek, akkor majd könyörögni fogtok neki, hogy fogja be a száját. Nem igaz, tesó? - pillantott Alexy vidáman testvérére, azonban hamar eloszlott a mosolya, amikor észrevette, hogy testvére a PsP-én játszik.
- Csak nem. - állt Rosa Armin mögé - Ez annak a Cash of Power-nek, vagy minek a PsP-s változata. Sky, te is ezzel szoktál játszani, nem? - nézett rám a barátnőm.
- De igen. - szóltam.
- Hányás szintű vagy? - kérdezte Armin, játék közben.
- 38-as.
- Hogy mi?! - csapta le hirtelen az asztalra a konzolt.
- Ajjaj.. - nézett ijedten Alexy.
- Hogy a fenébe, amikor én csak 28?! Mégis hogyan jutottál tovább a 29-es szintre, ha egyszer meg kell venni a kiegészítőket, meg az inventory-dat teljesen felkel tölteni? Minden eventen végigmentem, az összes boltot végigjártam, plusz az összes falut is a körzetben, és sehol se találtam az extra életeket adó Glox-okat, se a chest-eket! Hogy csináltad?!
- Öhm...mióta próbálsz a 29-es szintre lépni? - kérdeztem halkan. Bevallom, kissé megijedtem tőle.
- Nem tudom. 2-3 hete asszem. - ült vissza feszülten a székére.
- Sajnos elkel, hogy szomorítsalak. Sem a boltokban, sem a falvakban, sem az eventeken nem fogod megtalálni a kiegészítőket, és az inventory csomagot sem. Megkel venned prémium csomagot, aztán mehetsz tovább. Ez az egyetlen szint, ahol prémium csomagot kell venni. - magyaráztam neki - De amúgy a 28-as szint elején ki is írta ezt a játék. Nem olvastad el? - pillantottam rá.
- Háááát..az ilyesféléket nem szoktam elolvasni. - fonta össze a karjait - De amúgy köszöntem. Végre megtudom csinálni a pályát. - vigyorgott, majd folytatta is a játékot.
Valahogy már nem éreztem, hogy elakarok veszni a szemében. Talán azért volt ez, mert nem ismertem konkrétan azt se tudtam, hogy ki fia-borja, csakhogy Alexy testvére. Volt pár fiú aki tetszett nekem életem során, de szerelmes nem voltam még soha.
Az egész órát elbeszélgettem Rosaval és Alexyvel. Arminnal nem beszéltünk azóta. Miért is beszélnénk? Sose tudok felhozni egyetlen témát sem, és ő is inkább csak játszik.
Teltek az órák, míg vége nem lett a sulinak. Már csak megkel keresnem Kentint.
- Hé Sky! - pattogott mellém Alexy - Nem ülünk be valahova beszélgetni?
- Egész nap beszéltünk. Meg amúgy is. Kentinnel megbeszéltük, hogy találkozunk. - néztem oldalra.
- Akkor hozd őt is! - pufogott Alexy - Vele úgyse beszéltem még nagyon.
- Felőlem. - jelent meg hirtelen mellettem Kentin.
- Jézuska! - kaptam szívemhez - Ne ijesztgess.
- Mondja az, aki reggel rám ijesztett. - mosolygott a mellettem álló fiú.
- Oh, jut eszembe. - vettem elő a sálját a táskámból.
- Hagyd csak. Majd este átmegyek érte.
Alexy csak értetlenül nézett ránk, majd nagy vigyorra húzta a száját.
- Nem vagyunk együtt, gyerekkori barátok vagyunk. Ő meg éppenséggel a szomszédban lakik. - éreztem, hogy a pír ellepi az arcom.
- Tuti-Tuti. - ment előre boldogan Alexy.
A kis kék hajú összeszedte a testvérét. Mint kiderült Rosa nem jön, mert Leighel randija lesz. Kössz Rosa, kössz! 3 fiúval hagysz engem a délutánra. De ha a szüzességem nélkül megyek vissza, akkor Rosa megbánja ezt még!
Mikor beértünk a kávézóba, megcsapta az orrom a finom kávé és péksütemény illata. Mennyei volt! Helyet foglaltunk, egy négyes asztalnál. Én ültem az ablak mellett, míg Kentin mellettem. Alexy velem szemben, mellette pedig a testvére foglalt helyet.
- Mivel most miattam nem tudtok kettesben lenni, ezért rendeljetek bátran, én majd állom! - mosolygott Alexy, de a "ketten" szót külön kihangsúlyozta.
- Nem vagyunk együtt. - szólt kissé ingerlékenyen a mellettem ülő fiú.
- Jó-Jó, megértettem. - tette ki maga elé a kezét védekezés képen.
Miután rendeltünk, ránéztem Kentinre. Armint mérte végig, majd megszólalt.
- Társaságban nem illik kockulni. - nézett rá gúnyolódva.
Armin fel se nézett a játékából, így szólt vissza Kentinnek.
- Ha tudsz egy olyan témát, akkor esetleg leteszem.
Ahogy ott ültem éreztem, hogy Kentin körül feszült lesz a légkör. Nem értettem miért, mert tudtommal nem ártott Armin semmit sem Kentinnek. Időközben kihozták a forrócsokinkat. Kentin azt szürcsölgette idegesen.
- Na Armiiiiin! - húzta el a testvére nevét - Ne légy ilyen, egy hozzá hasonló szépfiúval! - böködte testvérét, majd felpattant - Hozok tejszínhabot. - szólt, s már itt sem volt.
Kentin reakcióképpen egyből kiköpte a szájában lévő forrócsokit, mely Armin pulcsiján landolt.
- M-M-M-Mi van?! - akadt ki Kentin.
- Végre egy érdekes téma. - tette le Armin a konzolt, majd rákönyökölt az asztalra, s fejét a tenyerén támasztotta, miközben mosolyra húzta a száját - Alexy meleg, szóval ilyennek fogadjátok el.
Olyan lazán mondta ezt ki, mintha semmiség lenni. Jó nekem az, de szegény Kentin csak meredt maga elé sápadtan.
- De édes! - vonyítottam fel.
- Kezet foghatnál Alexyvel. - nevetett Armin.
- Valaki engem emlegetett? - jelent meg a semmiből Alexy, s Kentin fejére támasztotta a könyökét.
Kentin nagyon lassan, de megfordította a fejét, s ijedt tekintetet vetett Alexyra. Alexy persze nem tudta, hogy mi a dörgés. Aztán eljött a pillanat. Amikor ismét elkapott a nevetés.
Kentin hirtelen kirántotta a fejét Alexy alól, azonban csak ekkor jött rá, hogy a kék hajú rajta támaszkodott meg. Alexy elvesztette a lendületét, és egyenesen ráesett Kentinre, míg az arca az én combomon landolt. Alexy nem tudta, hogy sírjon-e vagy nevessen, de aztán mind a 3-an nevetésben törtünk. Kentin volt az egyetlen akinek pattanásig feszültek az idegei. Itt már tudtam, hogy teljesen ideges. Elege van, és hazaakar menni.
- Szedjétek le rólam. - szólt Kentin ijesztően, majd Armin leszedte a testvérét róla.
- Sa..sajnálom... - röhögött Alexy.
- Takarodj a közelemből! - állt fel idegesen Kentin, majd a kabátjáért nyúlt - Legalább nem mutatnád, vagy valami! Undorító vagy, de komolyan! - fintorodott el Kentin arca, s mind a 3-an tudtuk, hogy mire céloz.
Kentin idegesen ment ki a kávézóból, de előtte még rám pillantott idegesen. Tudtam, hogy ezzel jelezte, hogy nagyon mérges. Elmegy haza, és majd este átjön beszélgetni. Itt már én sem mosolyogtam. Eltűnt a mosoly az arcomról, s mérges pillantást vetettem Kentin felé. Most komolyan, még ő van felháborodva?! Hogy lehet valaki ennyire bunkó? Sose láttam ilyennek Kentint. Beszélnem kell majd vele mindenképp, de előbb lekel nekem is nyugodni, nehogy utána menjek és felpofozzam.
Alexy arcáról is eltűnt az örökös mosolya. Leült mellém, s a kezeit a combjára helyezte. Armin idegesen nézte, ahogy barna barátom elhagyja a kávézót.
- Utána megyek és- - Armin utána akart menni, de Alexy elkapta a csuklóját.
- Hagyd. Megértem, hogy így viselkedik velem. - suttogta Alexy.
- Ne haragudj érte, kérlek! Ő..ő sem tudja, hogy mit beszél! Nem vagy undor- - Alexy a szavamba vágott.
- Csak te és Armin nem tartotok annak. - sóhajtott mélyet - Mindegy. Már megszoktam.
- Rossz napja van..bocsánatot kérek helyette is..
- Ha nekem rossz napom van, akkor se mondok másra ilyet. - fordult el Armin, majd elment a pulthoz.
- Te egy klassz srác vagy, Alexy. Ne foglalkozz a rosszakarókkal. Inkább azokkal akik szeretnek téged, és a barátaid is egyben.
- Nem az, hogy foglalkozok velük-e, vagy nem. Hanem nem is ismernek, és nem tudják, hogy én nem önszántamból vagyok ilyen. Ilyennek születtem, és elkellet fogadnom.
- Ha ez megnyugtat, én így szeretlek ahogy vagy. Persze csak barátilag. - borzoltam a hajába.
Alexyt hamar megkedveltem, s remélem nem csak az én részemről lettünk barátok.
- Köszönöm, hogy a barátom vagy. - szipogott mosolyogva.
- Tessék, egyél. - tett le Armin egy hatalmas fagyi kelyhet Alexy elé, majd leült velünk szembe.
- Köszi tesó! - mosolygott ismét Alexy, majd elkezdte tömni magába a hideg finomságot.
Csak néztük ahogy Alexy falja magába a fagylaltot. Kicsit aggódtam is, hogy majd megfájdul miatta a torka. Meg persze február van. Ki képes ilyenkor fagyizni? Ja igen, Alexy.
Miután befejezte a fagylaltozást, Alexy kiment a mosdóba.
- Mit szeretnél? Meghívlak valamire. - szólt nekem Armin, mire kíváncsian felé pillantottam, majd folytatta - Hallottam amiket Alexynek mondtál. Láttam rajta, hogy jól esik neki. Szóval köszönöm. - ajándékozott meg engem egy mosollyal.
- Nem kell semmi, szívesen tettem. Bármit egy barátért.
Miután Alexy visszajött kifizettük a rendelést (vagyis csak a fiúk, mert nekem nem hagytak fizetni egy vasat se), majd elindultunk hazafelé.
- Amúgy már akartam kérdezni - kezdett bele Armin - De neked anyukád nem véletlenül a Shertlock Kórházban dolgozik, mint ápolónő?
Meglepetten néztem Arminra, hogy mégis honnan tudja ezt.
- Akkor jól tudtam. - nevette el magát - Anya munkatársa az anyukád.
- Azta. Micsoda véletlenek. - néztem rá meglepetten.
- De várj Armin. Sklyin. Akkor neked Rixton-őrnagy az apád?! - kérdezte sietősen Alexy.
- Igen. Miért?
- Jaj, emlékszem Alexy. - nevetett erőltetetten a kék szemű - Egyszer a szomszéd kihívta ránk a rendőröket, mert vesztettem a játékban és kissé...Na jó, nagyon kiakadtam és üvöltöttem mint egy örült.
- Akkor volt az első alkalom, hogy kivágtad a PS4-et az ablakon. Áh, szép emlékek. - nevetett Alexy.
- Aznap pont az apukád jött ki, és hát látszott rajta, hogy nem bír minket. Azután párszor még kijött amikor úgy vesztettem a játékokban. - vakarta a tarkóját zavartan Armin.
- Szóval te ilyen vadállat vagy? - néztem Arminra kissé ijedten.
- Nem, amúgy nem. Csak akkor amikor sokáig próbálkozok és nem jön össze. - nevetett.
Mikor a házunkhoz értünk, elbúcsúzta a fiúktól. Aztán amikor beléptem a házba, nem várt meglepetés fogadott.
- Kentin? - mondtam magam elé, ugyanis ő ott ült kanapén - Te mit keresel itt?
Nem felelt, csak felállt, s elém sétált.
- Skylin. Hagyd ezt abba. - nézett rám kissé feszülten, de abban a feszültségben volt egy kis aggodalom - Ne lógj többet azzal a kettővel!
Nagyon tetszik a sztori.:)
VálaszTörlés