21. Fejezet: SZÍNpadra fel

  - És...milyen szakon is leszel? - kérdeztem rá félúton.

  - Nem mondtam még? - gondolkodott el - Nem mondtam - nevette ki magát, majd folytatta - Tanár szeretnék lenni.

  - Mi? - lepődtem meg - Hogy te? Tanár?

  - Mi ezen olyan meglepő? - vontam fel rám a szemöldökét.

  - Csak nem néztem volna ki belőled - válaszoltam neki egyszerűen.

Ennyi volt amit beszéltünk, míg hozzánk nem értünk. A ház előtt nagy ajtócsapódást hallottunk, s a zaj felé tekintettünk.

  - Komolyan elköltö-  - Max észrevett minket, és elhallgatott - Sziasztok - köszönt ideges hangon.

  - Veled meg mi van? - kérdezett rá Viktor.

  - Csak ők - mutatott be a házba, ahonnan erős hangok szűrődtek ki - Ha te nem lennél itt - nézett rám a bátyám - Akkor már rég elköltöztem volna. De nem hagyhatlak téged itt velük.

  - Mi történt Max? - kérdeztem aggódva.

  - A szokásos. Veszekednek - vont vállat - Armin keresett - húzta a száját - Üzeni, hogy menj majd át.

  - Akkor én mentem Maxel - állt át Max oldalára a fekete hajú.

  - Engem meg itt hagytok velük? - szóltam haragosan.

  - Majd kiengesztellek - lépett elém - Csak gyere haza - suttogta a fülembe, majd elhajolt.

Nagyot nyeltem. Megint kezdi...

  - Szia Sky - köszönt el Viktor, és már itt sem volt a két fiú.

Zavarodottan mentem be a házba. Most haragszom Maxra. Itt hagyott velük, s most hallgathatom ahogy veszekednek.

  - Sziasztok! - köszöntem jó hangosan.

  - És még meg se említettem a méregdrága dolgokat, amiket a múlt hónapban rendeltél! - kiáltozott apa, köszönés helyett.

  - Az én pénzem, azt veszek, amit csak akarok! - kiabált anya vissza.

Észre se vették amikor bejöttem. Telibe szarnak nagyban.

  - Mondom, sziasztok! - kiabáltam rájuk konkrétan.

Erre már mind a ketten felém fordultak.

  - Szia, kicsim - köszörülte meg a torkát apa.

Miért van az, hogy ha én jövök, akkor hallgatnak? De ha Max van itt, akkor veszekednek ezerrel?

  - Hallom elüldöztétek Maxet itthonról - sóhajtottam.

  - Látod?! - nézett anya a férfire - Már a gyerekek se szeretnek itthon lenni!

  - Skylin, menj fel a szobádba - utasított apa.

  - Mi? Nem vagyok már kisgyerek.

  - Menj - mutatott apa a fejével a szobám felé, az emeletre.

Láttam rajta, hogy nem akarja, hogy itt legyek, így engedelmesen felmentem. Görcsölni kezdett a hasam. Tudtam jól, hogy a szüleim házassága nem a régi. Nem szeretek vádaskodni, de részben anya miatt is van ez. Megváltozott. Nagyon is. De, hogy mióta? Ha jól emlékszem akkor Max 13. szülinapja óta. De, hogy mi történt azon a szülinapon, azt én sem tudom pontosan. Csak megtörtént.
  Azóta többször is összekapnak, ami ellen nem tehetek semmit, szóval csak csöndben hallgatom.
Mikor felértem felhívtam Kentint. Hiányzott, nagyon.
Kentinnek 1 órán keresztül beszéltünk. Elmondta, hogy sajnos szakított a barátnőjével, és ha tudna itt lenne velem, hogy segítene, de sajnos nem tud. Ezt én is tudtam nagyon jól.
6 óra volt, mire végeztem a Kentinnel való beszélgetéssel. A szüleim elhalkultak, gondolom az egyik elhagyta a házat. És nemsokára én is így fogok tenni. Összekaptam a sulis cuccaimat majd elmentem Arminhoz. Még jó, hogy van nála jó pár ruhám, így azt nem kell vinnem. Megérkezve láttam, hogy Alexy robog ki az ajtón, s majd fellökött.
  - Bocsi, sietek! Leárazás van a Clever's-ben! - intett, majd már itt sem volt.
Kuncogni kezdtem Alexyn, majd beléptem a házba. Egy lélek se volt errefelé, így megcéloztam a barátom szobáját. Bent Armin játszott buzgón.
  - Szia - dobtam le a táskámat, majd leültem a mellette lévő babzsákra.
  - Hali - köszönt, miközben rám se nézett.
  - Mit játszol?
  - Assassin's Creed: Black Flag. Csak most szereztem meg, és már 2 órája ezt nyomom.
  - És mikor volt időd szólni a bátyámnak, hogy jöjjek át?
  - Alexyvel üzentem.
  - Szóval - kezdtem bele - Azért kellett idejönnöm, hogy nézzem ahogy játszol?
  - Mindjárt végzek.
  - Nálad a mindjárt 3 óra, főleg ha játszasz. Majd szólj ha rám is van időd - azzal felpattantam és menni készültem.
Ám csak mentem volna, ha ez a fekete hajú Adonisz nem teszi le hipersebeséggel a kontrollert, és kapja el a karomat.
  - Azt hiszed elmenekülhetsz? - hallottam a hangján ahogy mosolyog - Mert akkor tévedsz! - azzal játékosan az ölébe rántott - Mit szólnál, ha inkább veled játszanék?
  - Van egy jobb ötletem - néztem rá - Csináljunk palacsintát!
  - Emlékszel te egyáltalán, hogy mi volt legutóbb, amikor te meg én a konyhába kerültünk? - vonta fel a szemöldökét.
  - Akkor mit akarsz csinálni?
Válaszul csak belepuszilt a nyakamba.
  - Oh, ha te azt tudnád - suttogta a nyakamba, miközben kifújta a meleg levegőt.
  - Van egy sejtésem - csókoltam meg, mire ő elhúzódott.
  - Fürödjünk egyet. Utána azt csinálsz velem amit akarsz, kicsim - állt fel, anélkül, hogy válaszoltam volna.
Armin engedett vizet a kádba.
  - Megdobnál egy törölközővel, míg folyik a víz?
  - Hogyne - azzal megfogott egy kék törölközőt, és hozzám vágta.
  - Hé, nem szó szerint értettem ám!
  - Upsz? - vont vállat gúnyos mosoly mellett.
Visszavágás gyanánt belecsíptem az oldalába.
  - Nem jól csinálod, kislány - azzal belecsípett a fenekembe, mire ugrottam egyet.
  - Egyedül akarsz fürdeni? - néztem rá haragosan.
  - Azért a fenyegetésnek is van határa - zárta be az ajtót, majd elzárta a vizet.
Megszabadult a pólójától, és a nadrágjától. Elém tárult csodás felsőteste, amit nem győzök csodálni, hiába láttam már jó párszor.
  - Csak nem megakadtak valahol a szemek? - lépett elém, majd végigsimította a kezét a vállamon - Na hadd segítsek, dulifulinak.
Egy mosoly keretében hagytam neki, hogy megszabadítson a pólómtól. Míg én a nadrágomat cibáltam le magamról, addig ő egy fél flakon tusfürdőt tett a vízbe. Pillanatok alatt nagy habfelhő lepte el a víz tetejét. Másodpercek múlva, Armin már a vízben is volt, semmi ruha nélkül. Én is megszabadítottam magam a fehérneműimtől, majd beültem a kádba, Arminnal szemben.
  - Olyan jól esik most ez a nyugalom - döntöttem a falnak a fejemet.
  - Szóval ne árasszalak el a csodás hülyeségeimmel? - mosolygott nagyot.
  - Kérlek - suttogtam magam elé.
  - Gyere - ült fel rendesen - Segítek, hogy még jobban ellazulj.
  - Figyelj, én fá-
  - Csak gyere - fogta meg a kezemet a víz alatt.
Eleget téve a kérésének odacsúsztam elé, vele szembe.
  - Fordulj meg - körözött egyet az ujjával a levegőben.
Nem értettem, hogy mit akar, így megfordultam. Sőt, inkább azt lehetne mondani, hogy az ölében ültem.
  - Ettől hogyan fogom magam jobban érezni? - beszéltem magam elé.
  - Majd meglátod - azzal rátette a kezeit a vállamra és masszírozni kezdett.
Éreztem, hogy kezd minden feszültségem és fáradságom elszállni, és csak élveztem, hogy Armin kényeztet.
  - Na jobb? - suttogta a fülembe.
  - Sokkal - suttogtam ismét.
Olyan jól csinálta, hogy azt hittem elalszok ülve. Ám mielőtt elalhattam volna, ő tett arról, hogy ez ne történjen meg.
  - Mi lenne, ha fokoznánk a hangulatot? - suttogta érzelmesen a fülembe, s miközben a vállaimat kényeztette, belepuszilt a nyakamba.
A masszírozást abbahagyta, de annál inkább halmozta el apró puszikkal a nyakamat. Lejjebb haladva, a lapockámat szemelte ki magának, míg én meg nem fordultam, így abba kellett hagynia amit csinált.
  - Rosszat csináltam? - kérdezte kérőd teintettel.
  - Pont ellenkezőleg - simultam a hasához, majd megcsókoltam, mire az egész teste beleremegett.
Másodpercekkel később elhúzódtam, s a nyakát, és a kulcscsontját kezdtem el kényeztetni. Tudatni akartam vele, meg persze mással is, hogy ő csak az enyém, így kiszívtam erőteljesen a nyakát. Armin szájából egy apró sóhaj bukkant elő, mikor befejeztem a kis akciómat.
  - Ugye tudod, hogy ennek nyoma marad? - vont kérdőre.
  - Ugye tudod, hogy nem érdekel? - azzal tovább kényeztettem őt, egészen a kulcscsontjától az izmos hasáig.
Ott viszont megálltam, mivel ha lejjebb megyek megfulladok a vízben. Eskü vicces lenne, na mindegy.
  - Miért álltál meg? - szólt repedezett hangon.
  - Mára érd be ennyivel - azzal nyomtam egy puszit a szájára.
Azonban a tervem nem sikerült, ugyanis ő nem eresztett. Utat parancsolt a nyelvével, amit én meg is adtam neki örömmel. Nyelveink táncot jártak, és ahogy egyre jobban simultam Arminhoz, úgy éreztem, hogy minél inkább nem bír magával.
  - Huh, de nem bírom már - azzal fordított az állásponton, így én kerültem alulra - Nyugi finom leszek - suttogta ajkaink közé forró leheletével, mielőtt össze nem tapasztotta volna ajkainkat.
Míg én a szánkkal voltam elfoglalva, addig ő finoman belém vezette magát. Kissé megrezzent a testem, de hamar megszoktam ezt az érzést. Gyenge, és lassú mozdulatai perceken belül gyorsabbak és jobbak lettek.
  - Mindjárt - lihegte a nyakamba, mire én összeszorítottam a számat, s Arminnal együtt mentem el.
Azzal a különbséggel, hogy ő okosan kihúzta magát belőlem. Lihegve és remegő testtel tartotta magát, míg az egész súlyát rám nem engedte, de közben minimálisan tartotta magát.
  - Most végleg kifárasztottál - mosolyogtam halványan, s közben egy puszit adtam az arcára.
Még pihentünk egy kicsit, míg a víz ki nem hűlt. 2 órás fürdés után azonban kivánszorogtunk a kádból. Egyedül léptem ki a fürdőből, mivel az úriembernek még folyóügyei voltak. Kilépve a fürdőből Victoriával találtam szembe magam. Hiába volt ő is nő, zavarban voltam, amiért csak egy szál törölközőben voltam.
  - Jó estét - köszöntem kissé meglepetten.
  - Oh, szervusz - mosolygott, egy kuncogás mellett. Szerintem leesett neki, hogy mi is történik itt - Armin?
  - Még bent van - mutattam a fürdő felé.
  - Áh, 20 kilóval könnyebb lettem - lépett ki az emlegetett szamár. A dereka körül törölköző volt.
  - Nem mintha sok lenne rajtad a felesleg - mosolygott az anyuka - Mi legyen a vacsi?
  - Gyros - mosolygott az anyukájára a kék szemű fiú, majd elment a szobájába.
  - Kiskora óta nem mosolyog így rám - kezdte el kedvesen - De mióta veled jár, azóta kezd javulni a kapcsolatunk.
Csak mosolyogni tudtam azon, amit Armin anyukája mondott.
  Amíg el nem készült a vacsora, addig pizsamát húztam, míg Armin egy alsót, és egy pólót. Míg ő játszott, addig én Rosaval chateltam. A vacsora után fáradtan feküdtem be az ágyba, minden fényt leoltva. Vártam, hogy Armin odabújjon mellém, de nem így lett. Ugyanis ő az ágy helyett a babzsákot választotta, ahova nyugodtan ült le játszani. Beletörődtem, hogy majd jön aludni, így hamar elbóbiskoltam.
  Nem tudom mikor, de felriadtam egy hangos morajlásra. Ijedten kaptam a fejemet a hang irányába, ahol csak Armint véltem felfedezni. Armin után az órára pillantottam. 01:24. Hogy mennyi?!
  - Armin....mi a tökömet csinálsz? - dörzsöltem meg a szememet - Gyere már aludni...
  - Még mit nem! Most, hogy túljutottam a katakombákon, végre eljött a csata ideje! - ujjongott.
  - Egész éjjel ezt fogod művelni?! - haraptam le a fejét, de ő ügyet se vetett rám - Jó, én nem hallgatom ezt - azzal fogtam a párnát és lemásztam az ágyról - Ha keresnél, akkor Alexynél leszek.
  - Jó éj, pussz - nyújtotta el a szó végét, majd folytatta tovább azt, amit eddig.
Fáradtan kullogtam kék hajú barátomhoz, s halkan kopogtam, mire nem jött válasz. Hogy is jött volna? Hisz ilyenkor minden épp eszű ember alszik. Armint meg inkább hagyjuk, hogy épp eszű-e vagy sem...
  Halkan mentem be Alexyhez. Bent leültem az ágya szélére, és elkezdtem simogatni az arcát, hogy felkeljen.
  - Mi az, anyu? - dünnyögött miközben megfordult, nekem háttal.
  - Skylin vagyok - szóltam kedvesen, mire ő felém fordult.
  - Mi az? - kérdezte, még mindig csukott szemmel.
  - A bátyád még mindig játszik, és nem tudok aludni.
  - Ha nem rugdosol, akkor befogadlak - ásított egyet.
  - Köszöntem! - pusziltam meg az arcát, majd bementem mellé, és mély álomba merültem pár másodperc alatt.

Reggel olyan kipihent voltam, mint soha. Alexynek eskü varázságya van!
  - Na jót aludtál? - lépett a konyhába Alexy, miközben én a müzlimet ettem.
  - Soha nem aludtam ilyen jól! Milyen ágyad van neked? - böktem vállba.
  - Túlárasztotta az ágyam a szeretet és az Alexység. És ja, ez az oka - vigyorgott nagyot, miközben elkezdte enni a gofriját.
  - A lószart, csak márkás a matraca, és szuper puha. El ne hidd neki - köpte be a fekete hajú, a testvérét.
  - Lehetne, hogy egyszer az életben ne vedd el a jó kedvem? - szomorodott el Alexy, majd otthagyott bennünket.
  - Ezt jól megcsináltad Alias CasaNovaAlexyhangulatgyilkos - veregettem vállba.
  - Egyszer felkel nőnie - sóhajtott Armin majd otthagyott, hogy elmenjen készülődni.
A suliba érve időm se volt belépni a terembe, mert az igazgatónő minden osztálytársamat a tornaterembe hívott.
  - Szóval...lenne itt egy megoldandó problémánk - köhintett egyet majd folytatta, ám Castiel megzavarta.
  - Ha az a probléma, hogy nem tudtam beállítani a hajamat reggel, akkor azon sürgősen változtatni kell, mert valami borzalmas a jelenlegi helyzete! - a vöri végig komolyan volt, mintha életbe vágó lenne a dolog.
  - Tessék - nyújtott át lazán Dake egy doboz hajzselét, amint az imént vadászott elő a táskájából.
  - Oh, haver. Hozzád megyek, a jó tettedért, de komolyan. Életeket mentettél, bátor és hősies tetteddel - beszélt drámaian Castiel, amin nem tudtam nem nevetni - Te meg csak ne nevess, és had ne hozzam szóba a hajadat! - mordult rám Castiel.
  - Most meg mi van?
  - Ideje lenne festeni - mutatott a saját hajára, de közben az enyémre célzott.
  - Miről beszél Castiel? Mit kell neked festeni? - nézett rám Armin, miközben a kezemet fogta.
  - Te nem mondtad el neki? - tartotta vissza a nevetést Castiel, miközben Lysanderen támaszkodott.
  - Egyszer csak rájön - mosolygott Lysander is.
  - Huh? - nézett rám Armin - Mi van?
  - Igaz neked soha nem is mondtam - szóltam, egy erőltetett mosoly mellett -  Nem ez az igazi hajszínem.
  - Tessék? - nézett rám kitágult szemekkel - Akkor mi?
  - Barna. Olyan barna, mint Kentiné. 15 éves korom óta festem feketére, de kezdem megunni, szóval most nem voltam festeni. És ami azt illeti, visszaakarom festeni barnára.
  - Azta - ámult el Alexy.
  - Egyáltalán ez az igazi hajad, ha ezt csak úgy kinyögöd ennyi idő után? - kezdte el Armin húzogatni a hajamat.
  - Igen, te agyalágyult! - szóltam rá, és rá is csaptam a kezére.
  - Mit vétettem, hogy egy ilyen állatkertbe kerültem? - nézett az égre az igazgatónő.
  - Elhallgatni! - szólt ránk az osztályfőnök, mire mind csendben maradtunk.
  - Köszönöm - mosolygott a diri - Most, hogy a retardságokat mellőztük, lenne miről beszélni. Az első, és legfontosabb az az, hogy idén nem lesz szecskaavató.
  - Mi?! - szólam kórusban Castielel, Lysanderrel és Rosaval.
  - Jól hallották, mivel maguk konkrétan úgy állítótták be, hogy egy háború közeleg a gimiben!
  - Na de kérem! - kezdett bele Castiel - Mi csak egy spártai felkelést csináltunk, pontosan úgy, ahogy Kolumbusz Kristóf, aki meghódította a Kárpát-medencét!
  - Aztakurva, ehhez lekel ülnöm - teljesen kiégtem Castielen, így leültem a tornaterem padlójára.
  - Az eddigi 12 év legjobb aranyköpése - nevetett Rosa.
  - Mit vétettem Istennek, hogy ilyen barátom van? - szégyenkezett Lysander.
  - Kezdek kételkedni, hogy Castielnek sikerül a történelem akár kettesre is. Lehet duplán kéne korrepetálnom - gondolkodott Mr. Fraize.
  - Most mi bajotok van? - nézett ránk Castiel.
  - Haver - nevetett Armin - Asszem túlbecsültem az agyi kapacitásod.
  - Inkább had fejezzem be, mielőtt agykárosodást szenvedek, amit természetesen Castiel nem kaphat, mivel az előbb bizonyította be, hogy az agyrák éhen halna a fejében - fejtette ki magát az igazgatónő, mire mind nevetni kezdtünk.
  - Jó lenne ha elárulnátok mi olyan vicces! - tört ki magából a Vörös.
  - Semmi, semmi - legyintettem a kezemmel, miközben a szemem törölgettem.
  - Csak annyi, hogy rabszolgafelkelés volt, amit Spartacus vezetett, aki egy rabszolga volt - nevetett Nataniel.
Castiel morcosan, és szégyenkezve elfordult tőlünk.
  - Szóval a másik indok, amiért itt vannak azaz, hogy ma már elkezdődnek a próbák, és a szecska helyett, a darab lesz megvalósítva. Pontosabban 2 hét múlva - magyarázta, majd kiosztotta a forgatókönyvet, annak akinek kellett - Akik szerepelnek azoknak egész napos próba, akik nem, azoknak meg tanítás.
A nem szereplő diákok sóhajtva mentek el a teremből, míg mi fülig érő mosollyal néztük őket ahogy távolodnak. Kis idő múlva az igazgatónő is távozott, míg csak Mr. Fraize maradt velünk.
  - Kérlek olvassátok át a szöveget, és utána felolvasással elpróbáljuk. Holnap ruhapróba lesz, mivel kevés az időnk.
Gyors átfutottam a szöveget. Nem olyan hosszú ez a darab. A szememet azonban csak 1 dolog szúrta. Még pedig az a 2 csók, ami a darabban van.
  - Mr. Fraize. Nem lehet, hogy mégis Armin játssza a főszerepet? - mentem oda kérlelve.
  - Nem lesz változás, és ezt már elmondtam. Tudom, hogy a barátod, de már nem változtatunk semmin - zavarta le ennyivel.
Nagyot sóhajtva mentem oda Castielhez.
  - Na akkor mi legyen?
  - Nem tudom - sóhajtottam nagyot.
  - Majd megoldjuk.
Végül eltudtuk próbálni a darabot, és annyi engedményt kaptunk, hogy csak a főpróbán legyen csak csók, és a fellépéskor.
A hosszadalmas nap után, nagyon örültem annak, hogy végre hazamehettem és most anyáék se voltak itthon, és Max se. Nyugodtan aludhattam, míg másnap fel nem keltem.

A főpróba napja

Hát ez is eljött. Holnap adjuk elő a darabot. Ebben a két hétben eléggé meggyűlt a bajunk a darabbal. Főleg, hogy Castiel nagyon makacs volt, és semmilyen ruhát nem fogadott el. Nagy nehezen sikerült neki választani olyat, amit hajlandó volt felhúzni. Mivel már késésbe voltunk, ezért nagyon gyorsan kellet lezajlítanunk a főpróbát. Így a csók kimaradt, és élesben fogjuk megvalósítani.

Az előadás napja

Ideges néztem ki a függöny mögül. Sok szülő, sok diák. Áh, én erre nem állok készen!

  - Mikor éneklésről van szó, nem vagy ilyen lámpalázas - nevetett ki Castiel.

  - Inkább hagyjál jó? Különben is...kitaláltad végre, hogy hogy oldjuk meg a csókos jelenetet?

  - Egyszerű. Nem nyelvel csináljuk.

  - Könnyem mondod, holott mind a kettőnk jár valakivel!

  - Megoldjuk - paskolta meg a vállamat.

A torkomban gombóc volt.

  - Kicsim - ölelt át hátulról Armin.

  - Nagyon ideges vagyok... - hangom rekedt volt.

  - A nagy semmiért. Jó leszel, nyugi - puszilta meg a fejemet.

  - És ha nem? - fordultam vele szembe.

  - Minden oké lesz, csak lazulj el! - jelent meg Alexy is.

Addig volt időm megnyugodni, míg Lysandernek volt a bevezető szövege és dala. Utána viszont jöttem én, aki pillangókkal teli gyomorral ment fel a színpadra.

A darab vége felé járunk, és nemsokára jön az első csók.

  - Szóval? Hogy döntesz, Lucia? - nézett rám Castiel aggódva - Tudod jól, hogyha mások is megtudják, hogy Rómeó és Júlia szeretik egymást, akkor abból hatalmas baj lesz. Hatalmas - mutatott a kezével az egész mindenségre - És kit tudja, hogy utána mi lesz velünk - nézett rám komoran.

  - Hisz mi nem vagyunk ellenségek - léptem Castielhez, majd megsimítottam a mellkasát.

  - Nem. De akkor is féltelek - ragadta meg a kezemet, másik kezével pedig az államat - Ígéred, hogy semmi bajod nem lesz?

  - Ígérem Mercutio, ígérem - beszéltem halkan.

Castiel lehajolt, hisz eljött az a pillanat. A csók pillanata. Félve hagytam, hogy közeledjen, míg nem ajkát összeérintette az enyémmel. Tényleg úgy tett, ahogy mondta. Nyelvét nem használta arra amire kellett, csak másodpercekig tartotta a száját az enyémen, míg a fények le nem gyúltak. Ajkain édes íz kevergett, ám ez az érzés, ami akkor kapott el, nyomában sincs az Arminnal való csókhoz.

  Míg a fények aludtak, addig mi lementünk a színpadról, s vártuk, hogy majd mi jöjjünk, ugyanis most Rómeó és Júlia jelenete volt.

  - Jól csinálta? - kérdezte Castiel, mikor hátulra értünk.

  - Jól. Nem volt olyan szörnyű - emeltem pacsira a kezemet, mire ő belecsapott.

  - Azért szögezzük le, hogy a kisasszonynak a szíve kihez is tartozik - jelent meg mellettem a fekete hajú hercegem.

  - Mind jól tudjuk - emelte fel védekezőképpen a kezét Castiel.

Csak most volt időm alaposan végignézni Armint. Nagyon jól nézett ki.

  - Egyébként csinos vagy ebben a ruhában - suttogta a fülembe.

  - Te se panaszkodhatsz - csókoltam meg.

  - Most úgy érzem magam, mintha Castielel csókolóztam volna - dugta ki a nyelvét.

  - Sajnálom, de Castiel nem nyúlt szolgáltatást azoknak, akikek lóg is valami a lába közt - nevetett a vöri, majd elvonult, hogy felfrissítse magát.

Hamar eljött az utolsó jelenet: Mercutio halála.

  - Mercutio, nézz rám! - szólt fájdalmas hangon Rómeó, vagyis Dake Castielhez.

  - A porban, végzem én, de kezeid között. Veled testvér mi lesz, ha én elköltözök? Most meghalok, hogy te élj! De követsz majd talán. Ne félj. Köszöntelek ott, a semmi túlpartján - Castiel ekkor lépett le a lépcsőről, majd megindult a színpad szélére. Én mindeközben a színpad szélén álltam, s szomorú arcot vágta figyeltem az eseményeket - Lépj tovább, megy a harc, de csak is nélkülem. Mint király, távozom, kutyák közül, ó igen! - ekkor Castiel felénk fordult, én pedig lassan megindultam felé - De megátkozom én most, egész Veronát! Rómeó, féltelek - ekkor rám nézett, majd úgy folytatta, hogy én előtte voltam pár méterre, s engem vizslatott - Az igaz utat járd... - énekelte el Mercutio utolsó dalát. Gyönyörűen énekelte el Castiel.

Azzal Castiel összecsuklott, én pedig az utolsó pillanatban kaptam el. Egyébként jó is, hogy ott voltam, mert olyan közel volt a színpad széléhez, hogy majdnem letanyázott róla. Nehezen, de visszafogtam a röhögést, és nem estem ki a szerepemből. 

  - Mercutio? - ráztam őt gyengéden - Mercutio... - suttogtam magam elé, majd közel hajoltam Castielhez, hogy az utolsó "csókot" is lerojjam rajta.

Azonban az idióta elmosolyodott, és láttam rajta, hogy mindjárt elkezd nevetni, és pont azért, mert majdnem leesett a színpadról. Gyorsan összetapasztottam ajkainkat, majd vártam míg el nem sötétül minden, hogy elhajolhassak. Mikor ez bekövetkezett, és a függöny is eltakart minket, Castielből halk röhögés tört ki, amitől nekem is megjött a jókedvem.

  - Láttad? - nézett rám, miközben felnézett rám az ölemből.

  - Láttam - nevettem ki.

  - Nem akarom az idilli pillantott megzavarni, csak tudjátok a nézők várják, hogy meghajoljunk - hangoztatta Rosa nekünk a dolgokat.

Végül felkeltük Castielel, és nagy vígan hajoltunk meg. Végül nem is volt olyan rossz ez a darab.

A darab végén összeültem Arminnal, Alexyvel, Rosaval, Nataniellel, Lysanderrel és Castiellel egy közeli kávézóban, hogy megünnepeljük, hogy végül is jól sültek el a dolgok.

Ám, ami még fokozta a hangulatomat, azaz volt, hogy jövőhéten 23.-a lesz. Ami nem más, mint a szülinapom. Kíváncsi leszek, hogy mit tartogat számomra majd az a nap.

Ha a rész elnyerte a tetszésedet, akkor ne feledj el nyomot hagyni 

magad után a komment szekcióban! ^^ 💗