22. Fejezet: Édes 18

23.-a. Ahhoz képest, hogy nagyban ősz van már, ma reggel elég jó idő volt. Kíváncsi vagyok, hogy a többiek csinálnak-e nekem valamit.
Beballagva a fürdőbe, s rendbe szedtem magamat, és elvégeztem a folyóügyeimet. Percekkel később a szekrényem előtt állva gondolkodtam azon, hogy mit kéne felvennem. Ma van a szülinapom, szóval megérdemlem, hogy a mindennapi viseletemet leváltsam csak mára egy szebb ruhára. Végül a választásom egy szoknya volt, melynek a felső része átlátszó, így a kulcscsontomnak szabad kilátás nyílik. Az egész ruha kékes, és elől köves. Még tavaly kaptam karácsonyra, és nem igazán hordtam, de mára tökéletes lesz. Ahogy elnézem biztos, hogy van vagy 20 fok is kint. Micsoda hőmérséklet ingadozások vannak itt kérem szépen!

  Leingázva a lépcsőn gofri, és meleg kakaó várt engem.

  - Boldog Szülinapot, a világ legjobb húgicájának! - ugrott elém Max, majd szorosan megölelt.

  - Köszönöm - mosolyogtam rá, majd szoros ölelést kapott tőlem.

  - Anyáék már elmentek, viszont kérték, hogy ezt adjam neked - nyújtott át egy borítékot.

Kinyitva meg is láttam a tartalmát. Pénz volt benne, és egy levél. A levelet hamar átolvastam. Könnybe lábadt a szemem. Leírták, hogy a sok vita ellenére, amit velem zajlítanak le, nagyon is szeretnek. És, hogy rájuk mindig számíthatok bármi van, meghallgatnak, és segítenek.

  - Ezt pedig - lépett elém édes mosollyal a testvérem - Tőlem kapod - nyújtott felém egy dobozt.

Elvettem tőle, majd hamar meglestem a tartalmát. Egy kép volt benne, amin egy mostani képünk volt, bekereteztetve. A kép sarkába a következő felírat volt: "Legboldogabb 18. szülinapot, Húgi. Szeretlek!"

  - Köszönöm - adtam nagy puszit a puha arcára - És azt is, hogy itt vagy nekem. Nem is tudom, hogy mit kezdenék nélküled, Max - öleltem meg szorosan.

  - Bármi van, én itt vagyok - puszilta meg a fejemet - És plusz egy jó hír - lengette meg előttem a slusszkulcsot - Visszakaptam a jogsimat - vigyorgott.

Boldoga ültem le elfogyasztani a reggelimet. A gofri isteni volt, és a csoki a tetején még finomabbá tette. Mikor végeztem felrohantam az iskolatáskámért, és siettem volna a suliban, ha a bátyám nem állít meg.
  - Nem engedhetem, hogy a szülinapodon gyalog menj - azzal megragadta ismét a slusszkulcsot, majd apa kocsijához mentünk. Ezek szerint apa a munkahelyi kocsijával ment.
Max 5 perc alatt elvitt a sulihoz. Ott adtam neki egy puszit, és megköszöntem, hogy elhozott.
  Az első órám angol. Idén nagyon megváltozott az órarendünk, és sok tantárgy is kiesett. Csak angol, töri, matek, magyar, tesi, infó, és kémia maradt. A helyem most is megmaradt ugyanúgy, mint tavaly: Nataniel mögött. Mikor beléptem a terembe, akkor igyekeztem a barátaimhoz.
  - Hali - köszöntem Natanielnek és Irisnek.
  - Szia - intett Iris.
  - Mizu? - kérdezte Nat.
Hm..talán csak reggel van, és nem tudják milyen nap van.
  - Szuper napom van eddig! - meséltem nekik boldogan, közben arra céloztam, hogy: "Hahó, ennek a faszagyereknek ma van a szülinapja!"
  - Na miért? - mosolygott a lány.
Most ezt nem mondja komolyan. Tényleg elfelejtették?
  - Hát, 23.-a van, szóval azért - célozgattam továbbra is.
  - Igen, és? - nézett rám kérdően Nataniel.
  - Mindegy, hagyjuk - ültem le sóhajtva a helyemre, vagyis Nataniel mögé.
Elkezdődött az óra, de Armin sehol sem volt. Hol lehet?
Kín szenvedve éltem meg az angolt. A tanár feleltetett, amire persze nem tanultam. Szerencsére nekem nem kellett felelnem, szóval megúsztam az egyest.
  Következő óra matek volt, ahol találkoztam minden barátommal, viszont senki se köszöntött fel. Senki. Rosa, Castiel, Armin és Alexy nem is voltak suliban egész nap, így vagy egyedül tengettem a szüneteimet, vagy Natanielel szórakoztam.
Utolsó óráról kilépve kaptam egy smst Kentintől.

"Legboldogabb szülinapot, Skylin!"

Legalább ő emlékezett rám a baráti társaságomból. Kissé csalódottan mentem haza. A hazaúton bementem egy cukrászdába, és vettem magamnak pár darab minyont. Mikor hazaértem nagy meglepetésemre Rosa volt nálunk és Maxel beszélgetett.

  - Miért nem voltál suliban? - vontam kérdőre köszönés helyett.

  - Késő estig egy sorozatot néztem, és 10-kor keltem fel - magyarázta a helyzetét - Majd később találkozunk, mert van egy kis dolgom. Sziasztok - azzal ott is hagyott.

Mi baja van?

  - Asszem én is megyek - ugrott le a bárszékről Max.

  - Most mindenki itt hagy? - kérdeztem keservesen.

  - Bocsi, de mennem kell dolgozni - azzal intett, és már itt sem volt.

Nagyszerű. Igazán nagyszerű. Kínomban már leültem a minyomjaimmal a tv elé, és kerestem valami elviselhető műsort. Egészen addig tvztem, míg a csengő meg nem szólalt. Nem nagy kedvvel mentem az ajtóhoz, és nyitottam ki. Mikor kinyílott az ajtó, nem láttam senkit se, ugyanis a csomó lufi, ami az illető előtt lebegett, ellepte őt.

  - Hali - húzta arrébb a lufikat Viktor - Jól gondolom, hogy valaki ma lépett be a nagybetűs életbe? - mosolygott 1000 wattos mosollyal - 18 héliumos lufi a szülinapos lánynak.

A fiú felém tartotta a lufikat, melyek csodás színekben pompáztak. Remegő kezekkel vettem el tőle, az összekötözött lufikat.

  - Nem tetszik, Sky? - nézett rám aggódva, mivel búbánatos voltam.

  - De nagyon is - erőltettem egy mosolyt az arcomra - Csak éppenséggel rajtad, Maxen, Kentinen és a szüleimen kívül mindenki elfelejtette.

  - Biztos csak sűrű napjuk van, de felköszöntenek majd - próbált engem jobb kedvre keríteni, ami kissé sikerült is.

Ám nem attól, amit az előbb mondott, hanem attól, hogy meglepett. Hátrább mentem, hogy betudjon jönni a házba.

  - Köszönöm - néztem rá hálásan - Szebbé tetted a napomat.

  - Ugyan. A legjobbat, a legjobbnak.

Mosolyogva adtam neki egy hálapuszit az arcára.

  - Oh, majdnem elfelejtettem - vágott komoly arcot, majd a zsebébe nyúlt - Ez a tied - adott át nekem egy 2 személyre szóló utalványt - Menjetek el Arminnal, és érezzétek jól magatokat.

  - Köszönöm - vettem el tőle.

Egy vacsorára szólt. Wáow. Viktor megváltozott. Már nem az az agresszív, és akaratos fiú aki volt. Ez már az a Viktor, akibe én évekkel ezelőtt beleszerettem.

  - Nos, ahogy látom semmi programod mára, szóval mit szólnál ahhoz, ha elmennénk valamerre?

Ha a többiek elfelejtettek engem, akkor én miért ne élvezetném ki a mai napot Viktorral? Hisz csak barátok vagyunk. Barátok akik nyugodtan elmehetnek bárhová, megünnepelni a másik szülinapját.

Végül Viktor autójában kötöttünk ki, s azon gondolkodtunk, hogy mitévők legyünk.

  - Mihez lenne kedved?

  - Őszintén szólva nem tudom. Az eddigi szülinapjaimat nem én terveztem meg.

  - Hm - gondolkodott el a fekete hajú - Most olyanokon gondolkodom, amik nem úgy jönnének le, hogy randizni viszlek.

  - Ezt jó hallani - nevettem rajta.

  - Viszont... - kezdett bele.

  - Viszont? - néztem rá kíváncsian.

  - Hiába teszek bármit, téged nem tudlak elfelejteni, és az érzéseimen se tudok változtatni.

  - Vi-

  - Viszont ne fogok közéd és Armin közé állni, ne aggódj. Felfogtam, hogy neked ő kell.

  - Tudom - néztem ki az ablakon - De ne gondoljunk erre - sóhajtottam - Mit szólnál hozzá, ha elmennénk abba a kajáldába, ahova mindig jártuk régen?

  - Jó lenne, de az már bezárt - vakarta zavartan a tarkóját a fiú.

  - Menjünk el karaokézni - adtam az ötletet.

  - Jó. És hova?

  - Én kitaláltam, hogy hova menjünk, most te jössz, hogy keresel egy helyet! - bokszoltam a vállába kedvesen.

Viktor előkapta a telefonját, majd keresett a közelben egy karaoké bárt. 10 percen belül meg is érkeztünk.

  Belépve egy csodás színekben pompázó helységet pillantottam meg. Rögtön kerestünk egy szabad asztalt, ami távolabb volt a többitől.

  - Na válassz egy számot - huppant le Viktor.

Végiggörgettem a zenéket, majd megakadt a szemem egy zenén.

  - Viktor...nézd - lepődtem meg nagyon is.

  - Mi az? - hajolt közelebb, majd elolvasta annak a zenének a címét, amin megállítottam a gépet - Huh? - néztem meg jobban, mielőtt meg nem ijedt volna.

A szám az "Up" nevet viselte. Pontosan ugyanezt a számot írták nekünk anno a többiek. És midőn meglepő, ez a szám ugyan az volt.

  - Nem úgy volt, hogy mindenhonnan törölték ezt a számot?

  - Ezek szerint innen nem - suttogtam, majd tovább tekertem, míg nem találtam egy normálisabb számot - Don't you need somebody?

  - Tökély - vett fel magához egy mikrofont.

Boldog voltam, amiért ismét énekelhettem, és egy ideig nem kellet semmi más problémámmal foglalkoznom. Viktorral közel 2 órán keresztül énekeltünk.

  - Egyébként nem bunkósságból, de mintha kopna a fekete a hajadból.

  - Tudom - forgattam egy tincset a kezemben - Visszaakarom csinálni barnára.

  - Van egy fodrász ismerősöm, akinek vannak ilyen spéci krémjei meg samponja - magyarázta Viktor.

  - Spéci?

  - Aham. Dunsztom sincs, hogy honnan rendeli, vagy veszi, de van olyan samponja, ami ha be van festve a hajad, akkor kimossa belőle a hajfestéket.

  - Wáow..biztos drága lehet, ha ezt a szolgáltatást kérem...

  - Hát nem olcsó mulatság, viszont vannak kedvezményei.

  - Kedvezményei?

  - Itt utalok arra, hogy van egy bizonyos szülinapi kedvezménye. 40%-os kedvezmény. Na? - lökött meg gyengéden a fiú.

  - Jól értem, hogy most arra célzol, hogy ma legyen barna? - vontam fel mosolyogva a szemöldököm.

  - Lehet - nevetett.

Hm...nem is lenne rossz minél előbb visszakapni a barnaságom. Viktorral elmentünk egy automatához, majd vettem le pénzt. Később már a fodrásznál voltunk. Mint kiderült, a fodrász Lisa, azaz Viktor unokahúgának a volt osztálytársának a bátyja. Nicknek hívták, és nagyon aranyos volt velem. Olyan harminc valahány éves volt, és tényleg kaptam szülinapi akciót, így megúsztam kevesebb, mint 100 dollárral.
  Az eredmény gyönyörű lett. Szépen kiszedte belőle a fekete festéket, és egy csepp nyoma se maradt. Alaposan megszárította, majd kivasalta nekem, az alapból is egyenes hajamat.
  - Köszönöm, nagyon jó munkát végeztél! - dicsértem meg Nick-et.
  - Ugyan, én köszönöm, hogy ilyen kedves vendégeim vannak - mosolygott rám, miután fizettem neki.
  - Még egyszer kösz - rázott vele Viktor kezet, majd elhagytuk a fodrászatot.
  - Milyen? - pördültem meg a tengelyem körül, mikor kiértünk.
  - Gyönyörű vagy, mint mindig - nézett a szemembe mélyen.
Kissé elvörösödtem, és megszakítottam a szemkontaktust köztem, és a fekete hajú közt.
  - Már ennyi az idő? - néztem a telefonomra.
Már este 6 óra volt, és kezdett sötétedni. Meg persze hűvösödni. Áh, mi van veled ősz?!
  Míg én az idő múlásával voltam elfoglalva, addig Viktor telefont kapott. Kíváncsian néztem ahogy beszél. Semmi olyan választ nem adott, amivel kitudnám deríteni, hogy miről is van szó. Csak olyan válaszokat, illetve kérdéseket tett fel, mint: "Igen"; "Mikor?"; "Nem"; "Oké". Majd percekkel később letette.
  - Van egy ötletem, hogy hova mehetnék - mosolygott rám édesen.
  - Hova? - dörzsöltem a kezemet, ugyanis kezdtem fázni.
  - Tessék - adta rám a dzsekijét - Majd megtudod.
Végül beszálltam Viktorral a kocsijába, és mentünk egészen a régi stúdióig.
  - Minek jöttünk ide? - néztem fel rá, mikor kiszálltunk a kocsiból. Magas volt. Nagyon is.
  - Aki kíváncsi, hamar megöregszik - szólt rám, s azzal a lendülettel be is vitt a stúdióba.
A termet sötétség lepte el, így semmit se láttam.
  - Na jó Viktor, elég! - néztem rá dühösen, mire ő nem értette a felháboródásomat - Egész nap nem találkoztam senkivel! Mindenki elfelejtette a szülinapomat, és ez nagyon szarul esett...erre idehozom a semmibe, és semmit se értek! Mi értelme van ünnepelni a szülinapomat, ha nincsenek itt a barátaim és meg is feledkeztek rólam? - a hangomon hallható volt, hogy már a sírás kerülget.
  - Honnan veszed, hogy elfelejtették? - kérdezte kedves hangon, majd feloltotta a lámpát.
Megfordultam, és elállt a szavam. Mindenki itt volt, aki számított nekem. Mindenki. A terem felvolt díszítve szülinapi dekorációval, és az asztalokon különféle rágcsálnivaló és alkohol volt.
  - Komolyan azt hitted, hogy megfeledkeztünk rólad? - állt elém legjobb barátnőm mosolyogva - Boldog Szülinapot, drágám! - ölelt meg szorosan, mire a többiek elkiáltották magukat.
  - Boldog Szülinapot, Skylin!
  - Nem felejtettelek ám el, kicsim - jelent meg mellettem Armin.
  - Pedig nagyon olyan volt - néztem rá haragos pillantások mellett.
  - Annyira buta vagy - hajolt le hozzám, és egy mély, és érzelmes csókot adott nekem. Közben éreztem, hogy a dzsekinek a zsebébe juttatott valamit.
  - Hé - húzódtam el mosolyogva, majd kiszedtem a zseb tartalmát - Ez meg? - nézegettem az aprócska dobozt.
  - Csak egy kis apróság - fogta meg a derekamat, és várta, hogy kibontom.
A doboz egy nyakláncot tartalmazott, melybe egy "A" betű volt bevésve. Nem volt giccses, viszont gyönyörű volt.
  - Köszönöm - pipiskedtem fel, és megcsókoltam.
  - Ugyan - adott puszit az orromra.
  - És mondd - fordultam a másik fekete felé -  Te is benne voltál?
  - Én ugyan nem - emelte fel a kezét védekezésképpen - Azt se tudtam, hogy rendeznek neked bulit.
  - Alexy - nézett mérgesen Rosa a kék hajúra.
  - Mi az? Én szóltam neki, viszont csak az üzenetrögzítője kapcsolt be.
  - Upsz, nem szoktam azokat meghallgatni - szólt zavartan.
  - Egyébként csodásan áll a barna - súgta a fülembe Armin.
Mindenki átadta nekem az ajándékát. Mindennek örültem, de az volt a legnagyobb ajándék, hogy együtt lehettem velük.
  1 órával később, mikor már jobb lett a hangulat, és ittunk pár pohárral, nagy ajtócsapódást hallottunk. A hang irányába néztem, és a lélegzetem is elállt.
  - Nélkülem döntöttetek úgy, hogy bulit csaptok Skynak? - állt meg előttünk a zöld szemű - Boldog Szülinapot, leányzó!
  - Kentin... - suttogtam magam elé, miközben könnybe lábadt a szemem.
  - Meglepetés - vigyorgott rám.
Pár örömkönny folyt végig az arcomon, majd Kentin nyakába ugrottam, és szorosan megöleltem őt. Rettenetesen hiányzott már.
  - Nyugi - tartott magához szorosan, miközben mosolygott a többiekre.
  - Te aztán tudsz meglepetést okozni - rázta mosolyogva a fejét Castiel.
  - Szülinapi ajándéknak megfelel? - húzódott el tőlem.
  - Nagyon is - mosolyogtam rá könnyes szemekkel.
  Mint kiderült Kentin azért is jött vissza, mert már rég lejárt neki a katonai sulis kiképzés, és csak Lisa miatt maradt. Ám, most, hogy szakítottak hazajött, és meglepetést is akart nekem okozni. Hát okozott is és nagy örömöt is.
  Mivel ma lettem hivatalosan is felnőtt, ezért ihattam szabadon. És a többiek nem is gátoltak meg ebben. 10 óra lehetett, amikor beindultak a dolgok igazán. Nem tagadom, Castielel kicsit sokat ittunk. Talán túl sokat is. Elsőnek nem volt semmi, ám aztán egyre többet kezdtünk inni, illetve keverni az italokat, ami pluszba ráöntött a garatra.

Castielel kicsit se érdekelt minket, hogy mennyi az idő, vagy hogy mennyit ittunk. Nekem a lényeg az volt, hogy végre 18 lettem és kiakartam ezt élvezni nagyon is. A Vöröske meg velem tartott, és velem együtt itta le magát a sárga földig. Alexy jó zenéket játszott le, ami még inkább bedurvított Castielt meg engem. Mikor észbe kaptam kissé, Castiellel már egy hosszú asztal tetején voltunk, és kicsit se szégyellve, hogy beégetjük magunkat, táncoltuk a jobbnál jobb zenékre.
  Az első zene, amire egy jót táncoltunk, az a Daddy volt. Lehet páran ismerik ennek a zenének a Just Dance-s táncát. Na hát Castielel azt úgy eltáncoltuk azon az asztalon, hogy egy tehetségkutatóba is bejuthattunk volna. Arról nem is beszélve, hogy túlkiabálva énekeltük a zenét. Ám, ez a zene után kezdtük igazán beleélni magunkat a dolgokba. Jött a Purple Lamborghini. Na itt aztán elszabadultak az indulatok. Szegény asztal majdnem összedőlt alattunk.
  - Huuuh! - kiabáltam Castielnek a zene végén.
  - Hangulatfokozó - adott nekem Castiel egy napszemüveget, és ő maga is felhúzott egyet.
És akkor jött...a kedvenc zeném, ami minden biztosítékot kivert, és mindenki megtudhatta, hogy: "Na azok ketten aztán részegek!"
  - Timbeeer! - kiabáltam nagy örömmel, amikor Alexy betette.
Castiellel elsőnek normálisan kezdtünk táncolni, ám amikor beindult a zene mi sem fogtuk vissza magunkat. S mikor jött a,

Swing your partner round and round
End of the night, it's going down
One more shot, another round
End of the night, it's going down
Swing your partner round and round
End of the night, it's going down
One more shot, another round
End of the night, it's going down

része a dalnak, Castielel nem fogtuk vissza magunkat. A gumit lazán kiszedtem a hajamból, és előredőlve pörgettük a hajunkat a levegőben, közben a zenével énekeltünk. Míg a Kesha-s rész volt, addig Castiel kerített magának egy pohár sört, és azzal folytatta a táncot. Aztán mikor jött a reflén, mind a ketten elkezdtünk oldalazva ugrálni. A reflén után jött a Pittbulos rész. Mondanom se kell, hogy Castiel itt teljesen kiadta magából a zene és a tánc iránti szenvedélyét. Majd ismét jött, a fejrázós része a zenének. Habár már egyszer volt ez a szöveg, a ritmus most gyorsabb volt, így erőteljesebben csináltuk Castielel. Mindezek után már csak a reflént lehetett hallani, így ugráltunk tovább az asztalon. Komolyan csodálkozom, hogy nem szakadt be. A zene végeztével Castielel egyszerre kiabáltunk Alexyre.
  - Még egyeeeeeet!
A kis kék hajú ijedten kapcsolta a másik zenét, ami nem más, mint a Shut up and Dance with Me volt.
Castiel leugrott az asztalról, és felém nyújtotta a kezét. Én megfogtam, majd a padlóra érkezve kezdett el énekelni a zenével, ám olyan hangosan énekelt, hogy szinte már csak az ő hangját hallottam. Mit ne mondjak, ahogy jött a reflén, Castiel úgy megtáncoltatott, mint annak a rendje. A szám végére el is fáradtam és dülöngélve ültem le egy székre.
  A zenék mentek tovább, és Castielt semmi se állította meg, hogy kiélje magát.
  - Jól vagy? - ült le mellém Armin. A kezében egy pohár víz volt, a másikban pedig pezsgő.
Gondoltam, hogy a vizet nekem hozta, mégis megragadtam a kezéből a pezsgőt, és hamar kiittam a pohár tartalmát.
  - Hé! - szólt rám a barátom.
  - Mi az? - mosolyogtam rá kómásan.
  - Azon kívül, hogy olyan részeg vagy, hogy azt se tudod milyen nap van, semmi - vont vállat bunkón.
  - Hadd élvezzem már ki a szülinapomat! Ha nem tetszik, akkor el is lehet menni!
  - Hogy aztán még valami hülyeséget csinálj? Azt lesheted, kicsi lány - szólt haragosan.
  - Haragszol rám? - kérdeztem őszintén.
Ezek a hangulatingadozások. Wáow. Így szeretlek alkohol...
  - Egy kicsit. De inkább aggódom. Szerencséd, hogy holnap szombat lesz. Viszont - nézett Rosa felé, aki minket vizslatott idegesen - Rosaról lerí, hogy nagyon dühös.
  - De minek? - álltam fel, hogy odamenjek, ám meginogtam, így inkább visszaültem az eredeti pozíciómba.
  - Ebbe inkább nem folynék bele, szóval majd beszéljétek meg holnap, ha józan leszel - sóhajtott - És szeretném ha ma már nem innál több alkoholt, illetve mellettem maradnál - kulcsolta össze a kezünket, majd aggódva nézett rám - Kérlek - suttogta az utolsó szót.
Armin vállára döntöttem a fejemet, és maradtam itt. Egész éjjel mellette voltam, ő pedig vigyázott rám. Vigyázott, hogy bajom ne essen. Ha hánynom kellett, akkor eljött velem a mosdóba és ott volt velem, míg ki nem jött belőlem minden. Egész éjszaka vigyázott arra, hogy ne csináljak semmi hülyeséget, és mindvégig aggódott. Ezalatt Rosa szépen itt hagyott minket, nem sokkal azután, hogy leültem Arminhoz. Armintól nagyon édes volt, hogy velem volt, de Rosa ott hagyott, ami nagyon szarul esett. Tudom, hogy holnap rettenetesen fog fájni a fejem, de beszélni szeretnék vele, hogy mégis mi történt, amitől távozott. Jobban belegondolva...mi történt kettőnk közt, amit nem vettem észre?

Ha a rész elnyerte a tetszésedet, akkor ne feledj el nyomot hagyni 

magad után a komment szekcióban! 💗