27. Fejezet: Kettőnk meséje

Nem csak a folytatással, de egyben egy külön résszel jöttem, amit egy barátnőmnek írtam.

Eme rész Kim, és Castiel azon napjáról szól majd, amikor Skylin és Armin szakítottak.
Mivel ez részben egy különkiadás, sajnos nem ígérkezett olyan hosszúra.

De ennek ellenére kellemes olvasást mindenkinek! ^^

Castiel szemszög

Egész úton nem szóltunk egymáshoz Arminnal. Mondani akartam neki valami hasznos tanácsot, ám semmi nem jutott eszembe jelen pillanatban.  

  Ám, mikor elértünk hozzájuk, nem türtőztettem magam, megszólaltam.

  - Maradjak itt? - álltam meg, ő pedig befordult a házuk felé. 

  - Persze, még csak az kéne! - nevetett fel fájdalmasan - Hogy esetleg lásd, ahogy elbőgöm magam vagy mi?! - szólt a végére kiabálva.

  - Nézd Armin - szóltam még higgadtan - El sem tudom képzelni, hogy milyen érzés lehet az, hogy megcsaltak, viszont mivel a legjobb haverod vagyok, a fájdalmát átérzem.

  - Nem kell itt maradnod. Elég lesz nekem majd Alexyt hallgatni - nézett az égre nagyot sóhajtva - Tudod. Lehet ezt azért kapom, mert régen elég sok lányt hoztam haza, akiket meg is bántottam - nézett rám a mondata végére.

  - Nem hiszem - vontam vállat - Viszont ha betelt nálad a pohár Alexynél, akkor tudod a számom - mosolyogtam rá biztatóan.

  - Köszönöm - mosolygott rám fájdalmasan. Szemei csillogtak.

Gondolom csak arra várt, hogy elmenjek, ő bemehessek a házba, és minden érzelme kitörhessen belőle.

  Mondani akartam még neki valamit, hogy ne érezze magát szarul, viszont egy szó se jött ki a számon.

  - Majd írok - szóltam utolsó szó gyanánt.

A fiú bólintott, majd eltűnt a házukban. Nagyon remélem, hogy Alexy otthon van, és nem lesz egyedül. Mert az még mindig jobb, hogy Alexyvel kibeszélje magát, minthogy egyedül marja őt a valóság.

Felültem a motorra, majd nem haza, hanem Kimhez mentem. Őszintén megvallva jelenleg én sem tudnék egyedül lenni.

  Percek alatt a már említett lányhoz értem. A motort letámasztotta, a kulcsot pedig a zsebembe csúsztattam. Kim volt olyan rendes, hogy elmondta a kódot az ajtóhoz, így könnyűszerrel tudtam bemenni.

Nem szóltam neki arról, hogy idejövők, szóval nagyon remélem, hogy itthon van. 2 perc se telt, mire a lift felvitt az ő szintjére. Kilépve egyből az ajtaja felé vettem az irányt. Bekopogtam, s nagy megkönnyebbülésemre, érkezett válasz. Mégpedig az, hogy drága barátnőm ajtót nyitott nekem.

  - Hello - köszönt meglepődve.

Köszönés, és egy gyors csókváltás helyett egyből megöleltem, majd fejemet a vállára hajtottam.

  - Castiel? - kérdezte halkan.

  - Csak maradjunk így. Oké? - szorítottam meg erősebben a derekát.

Kim eleget tett a kérésemnek. Percekig voltunk így. Míg én szorosan a derekát fogtam, addig ő hajtincseimet simogatta. Aztán percek múlva elhajoltam tőle, majd arcát kezdtem el vizslatni, mire ő csak felvont szemöldökkel reagálta le az egészet. Szexi mosolyomat bevetettem neki, majd lejjebb hajoltam hosszas csókot adtam, amit viszonzott is.

  - Történt valami? - szakította ő félbe édes csókunkat.

  - Azonkívül, hogy még szívesen csókoltalak volna, erre te elhajolsz? - mosolyogtam rá.

  - Igen, azon kívül - nézett rám komoran.

  - Történni történt - mentem el mellette, majd rávágódtam a kanapéra, mint egy öreg nagypapa.

Kim ráült a lábamra, én pedig a plafont bámulva elmeséltem neki az egész dolgot, ami ma történt. De nem csak ezt. Azt is, hogy Arminék miért szakítottak.

  - Ezt most nem mondod komolyan - blokkolt le.

  - De - sóhajtottam - És jelenleg mind a kettő kivan bukva. Szívesen maradtam volna Armin mellett, de ő nem akarta. S jelen helyzetben nem akartam ráerőltetni ezt az egészet.

  - De...én azt hittem, hogy jól megvannak.

  - Ez igaz is - ültem fel, így ő elém került.

Lábamat törökülésbe helyeztem, majd folytattam tovább.

  - Viszont Viktorban és Skyban nagy a zűr Dani miatt még mindig. És ez nem egy olyan dolog, amit egy-kettőre elfognak felejteni. Én is így vagyok vele, csak rám nincs ekkora hatással.

  - Tudod mit? - fogta meg a kezemet - Segítsünk nekik.

  - Kim, értsd meg, ez nem ol-

  - Figyelj - vágott a szavamba - Te beszélj majd Arminnal. Én pedig Skylinnal. Gondolom Viktornak ott van Max jelenleg.

Bólintottam.

  - Tudom, hogy Skylin hibázott, azonban az is jó, ha jelenleg mellette ott van valaki.

  - Ott van neki Rosalya - sóhajtottam.

  - Te nem érted igaz? - nézett rám értetlenül - Rosa ott van neki. Viszont Alexy nem tud dönteni majd, hogy kivel legyen, és mikor. Ahogy te se, és én sem. Vigyük el őket majd valahova. Igaz ma vasárnap van, de jövő héten bármikor megvalósíthatjuk.

  - feltéve ha tudunk velük beszélni, és jönnek iskolába - vágtam fapofát.

  - Ronts el mindent! - vágott mérgesen combon - Egyszer az életben akarok ilyet, de te elrontod! Ha nem lennél a barátom, akkor kivágnálak az ablakon!

  - Akkor szakíts velem.

  - Mi..?

  - Viccelek-viccelek - mosolyodtam el - Nem is engedném, hogy szakíts.

  - Miért mit tennél ellene? - nézett rám incselkedve.

Játékos mosolyra húztam ajkaimat, majd nekiugrottam, és erőtől duzzadva elkezdtem az oldalán csiklandozni, annak tudatában, hogy tudom mennyire csiklandós.

  Kimből egy hatalmas kacaj csapódott ki, mely percek után se állt el.

  - E..elég! - szólt nevetve - Nem kapok levegőt! Castiel! - kapta el a fejemet, s erővel tolta távolabbra, ami azért eléggé fájt.

Hirtelen abbahagytam a csiklandozást, majd ráfeküdtem, hogy mozdulni se bírjon.

  - Most azonnal szállj le rólam - szólt követelőzően.

  - Mert ha nem mi lesz? - suttogtam édes hangon a fülébe.

Kim nem válaszolt csak csöndben maradt. Lehet meghalt a súlyomtól?

  Kis idő múlva fölé magasodtam, majd gyönyörű arcát kezdtem el bámulni. Ő kinyitotta szemeit, majd ugyanígy cselekedett. Másodpercekkel később közelebb vontam hozzá magamat, majd ajkainkat összetapasztottam. Annyira nem tudtam betelni vele, hogy többet akartam. Csípőmet erőteljesen nyomtam az övének, míg ő meg nem szakította csókunkat.

  - Süssünk valamit - suttogta ajkaim közé.

  - Csináljunk mást  - suttogtam, majd ajkaimmal nyakára tapadtam.

  - Palacsinta? - kérdezte halkan.

  - Jó - húztam mosolyt arcomra - Megfogtál - suttogtam nyakába, majd egy cuppanós puszit lejtettem rá.

Na most, amit tudni kell rólam a következő: világéletemben béna voltam, ha sütésről, vagy főzésről volt szó. Ezért is rendeltem mindig kaját, mivel anyáék ugyebár sosincsenek itthon. Így nem volt meglepő, hogy liszt helyett cukrot öntöttem, a már elkészült dolgokba.

  - Mennyi cukor kell bele?

  - 6 ka..mi? Miért kellene bele..cu...kor - szólt tagolva, s közben tátott szájjal nézte, ahogy én hot lazán öntöm bele a cukrot - Castiel! - csapott a homlokára.

  - Mi az? Túl sok? - néztem az edénybe.

  - Rohadtul! Sőt, annyira, hogy cukor nem is kell bele, hanem liszt!

  - Hopp - húztam a számat - De így is ehető nem?

  - Hát én így nem fogok enni belőled, de te tudod. Neked jó étvágyat hozzá.

  - Mi lenne ha te összeraknád, én meg megsütném? - tettem el a cukrot.

  - Jó - sóhajtott belegyezve.

Hálám jeléül egy nagy puszit adtam a homlokára, majd levágódtam a kanapéra, s benyomtam a Tvt-t.

  - Szóval így állunk - szólt morcosan a barátnőm.

  - Így-így - szóltam fáradtan, majd lehunytam a szememet, hogy kicsit aludni tudjak.

Kimberly szemszög

Castiel elaludt. Mikor kész lettem, már csak a sütés volt hátra, viszont nem volt szívem felkelteni. Míg vártam, hogy a serpenyő felmelegedjen, addig leültem őt nézni. Nem tudom miért tettem így, viszont rettentően aranyos volt amikor aludt. Olyan nyugodt volt, és ártatlan.

  Előbányásztam egy pokrócot, majd rá terítettem. Hiába volt meleg a lakásomban, nem akartam, hogy megfázzon.

Amint felmelegedett a serpenyő, fél órán belül kisütöttem az összes palacsintát. Castiel még mindig aludt. Ettem pár darabot, s közben a neten búvárkodtam. Közben megnéztem, hogy Skylin és Armin mikor voltak fent utoljára. Skylin 2 órája, Armin pedig 1. Jelenleg délelőtt 11 óra van. Vajon minden renden van velük?

  - 'Reggelt Vietnam - szólalt meg a vörös álmosan, majd leült az asztal előtt heverő székre - Már reggel van? - hunyta le szemét, majd kicsit billeget a széken.

  - Nem, még csak 11 óra van.

  - Este?

  - Reggel.

   - Uram irgalmazz nekem - sóhajtott álmosan - A palacsintával amúgy mizu? - nyitotta ki szemeit fáradtan.

  - Megcsináltam mindent, viszont téged nem akartalak felkelteni - tettem le elé egy tálat, melyen 3 db palacsinta volt.

  - Etess meg - nyitotta ki a száját.

  - Biztos, hogy nem.

  - Kérlek - szólt édesen.

Úgy, ahogy jelenleg volt, álmosan, kócos hajjal, világát nem tudva újra beleszerettem, olyan édes volt.

  Végül beadtam neki a derekamat, s közelebb ültem, majd félbetörtem az egyik palacsintát, s a szájába tettem, azonban ő nem kezdte el rágni.

  - Megrágni biztos nem fogom helyetted.

Ő ekkor csak mosolyt húzott ajkaira, majd elfogyasztotta a szájában lévő finomságot. Aztán így tett a többivel is.

  - Mondd. Miután kipihented a palacsintát, nincs kedved elmenni fürdeni? Utána pedig nézhetnénk valami filmet, és pihenhetnénk.

  - Vagy csinálhatnánk mást is - kacsintott rám, édes mosoly mellett.

Csak megforgattam a szememet, majd felálltam, s mellé sétáltam. Kezét megfogtam, majd vonszolni kezdtem a fürdőbe. Ő persze nem igazán akart jönni, és nehezebb dolgom volt.

  - A bakancsommal taposlak meg, ha nem szeded össze magadat! - néztem rá csúnyán.

Castiel csak mormogott valamit az orra alatt, de nem szenteltem ennek nagyobb figyelmet.

Castiel szemszög

Mikor a fürdőbe értünk, Kim engedett vizet. Én addig mindent levettettem magamról, míg csupán egyetlen alsó nem maradt rajtam. A kádra pillantottam, ami lassacskán már megtelt vízzel. De ha ez nem lett volna elég, Kim telenyomta habbal is. Megszabadultam minden ruhadarabomtól, majd belevetettem magam a forróvízbe. A víz érintése rettenetesen jól esett a bőrömnek, s megnyugtató is volt. Kim ugyanígy cselekedett, s beült velem szembe. A habok egészen a válláig értek, így sajnos nem volt nagyszerű kilátásom.

  - Miért kell ennyi habot beletenned mindig? - néztem rá értetlenül.

  - Hogy legyen miben megfulladnod - mondta lazán.

  - Én is szeretlek - mormogtam az orrom alatt.

Belevetettem magamat a habokba, így csak az orromtól felfelé lévő dolgaim látszódtak ki. Mivel fürödtünk már együtt, s le is feküdtünk, ezért egyikőnk se volt zavarban, hogy ilyen helyzetben vagyunk.

  - Mi van veled? - kérdezte jó sok perc után.

Ekkor visszakérdezés helyett, csak rá emeltem tekintetemet.

  - Nem próbálkozol semmivel. Még csak rám sem mászol.

  - Épp töltődök, azokra a dolgokra, amiket csinálni fogok, miután kimentünk innen - ültem fel rendesen.

Kim csak mosolyogva megforgatta szemeit, majd közelebb jött hozzám, míg végül velem szemben nem helyezkedett el.

  - Mit szeretnél? - pislogtam rá fáradt tekintetemmel - A testemet nem adom.

  - Az már az enyém - nevetett ki.

  - Csak szeretnéd - mosolyogtam rá, majd közelebb hajolva megcsókoltam őt.

Puha, s apró ajkait egyszerűen imádtam csókolni. De még jobban imádtam azt, hogy én irányíthattam. S most is így volt. Kezeim közé fogtam puha arcát, s csókomat egy percre se szakítottam meg. Már eléggé éreztem, hogy ott lent nem bírok magammal, így csókunkat megszakítottam.

  - Castiel? - kérdezte a lány.

  - Kis Castiel már nem bír magával, szóval máshol folytassuk.

  - Kis..mi? - röhögött fel hirtelen, majd lehajtotta fejét - Jézusom - folytatta a röhögést.

Kiszálltunk a kádból, s mind a ketten egy-egy törölközőt csavartunk magunk köré. Kim még elment mosdóba, én addig elvonultam a szobába. Az órára pillantva megtudtam, hogy dél múlott pár perce. Nagyszerű. Miénk az egész nap. A redőnyt lehúztam, mivel a nap kiégette a retinámat, meg amúgy is utáltam ha besütött a redva nap a szobába.

  Eldőlve az ágyon a telefonomon játszottam, míg drága barátnőm vissza nem jött.

  - Mi ez a sötét? Szabadjára engedted a lelkedet, vagy mi a rákom? - állt az ágy mellé.

  - Max a tied ilyen sötét - ültem el, majd egy gyors mozdulattal magam alá tepertem.

Törölközőjétől hamar megszabadítottam, ahogy magamat a sajátomtól is. Ajkainkat összetapasztottam, viszont ez ezúttal se volt elég.

  - Szeded a tablettákat? - suttogtam a fülébe.

  - Nem - rezzent meg kicsit.

Nagyot sóhajtottam meg kicsit felültem, majd a fiókjából előhalásztam egy óvszert. Felhelyezve, már pattantam is vissza barátnőm főlé, hogy ott folytathassuk, ahol abbahagytuk. Szájáról pillanatok alatt tértem át nyakára, ahol erősen megszívtam pár helyen. Közben az se akadályozott meg, hogy belé vezettem magamat, amit egy hang nélkül tűrt, az alattam fekvő barátnőm. Nyakáról visszatértem ajkaira, melyet vadul faltam, miközben egyre gyorsabb tempóban ügyeskedtem.

  Nem tudom, hogy mennyi ideje voltunk így, ám ezt követően ő hasrafordult, majd folytattuk tovább azt, amit elkezdtünk.

Elég sok időt töltöttünk, aminek az lett a következménye, hogy én mentem el előbb. Remegő testemmel kihúztam magamat belőle, melynek következtében ő is ugyanúgy járt, mint én pár perce.

Kis Castielről megszabadítottam a felesleges dolgokat, mely a kukában végezte, alaposan betekerve egy zsebkendőbe. Még szerencse, hogy a kuka az ágy mellett van, és még fel sem kell kelnem. Mialatt én a "mocskos" dolgokat intéztem, addig Kim a hátára fordult, majd mikor én felé fordultam nekem, háttal, hogy karjaimba tudjam őt zárni. Az órára pillantottam, mely pirosan izzott a sötétben. Nemrég múlt 2 óra. Azta..eléggé elütöttük az időt.

  Kim hamar elaludt a karjaimban. Szorosan fogtam magamhoz apró testét, s boldog voltam, hogy ismét a karjaimban feküdt, s ölelni tudtam őt. Való igaz, a fürdő kihozta egy picit belőlem az álmosságot, de mivel a takaró, és Kim bőre melegséget árazott, ezért én is kezdtem álmosodni.

El nem tudom mondani, hogy mennyire boldog vagyok, hogy ő itt van nekem. 

  Sajnálom Skylinékat. Nagyon is, hiszen mind a ketten a legjobb barátaim. Azonban ezt kettőjüknek kell megbeszélni, amit ha jól hallottam még reggel, nem igazán tettek majd. Viszont ahogy ismerem a többieket, és magamat is, majd eljárunk az érdekükben, hogy beszéljenek egymással.

  Nagyon remélem, hogy Kim és én nem fogunk így járni soha, és a mi kapcsolatunk egyben marad még sokáig. Nagyon sokáig. Hisz annyira szeretem ezt a lányt, hogy el nem tudom mondani.

Ha a rész elnyerte a tetszésedet, akkor ne feledj el nyomot hagyni 

magad után a komment szekcióban! 💗