29. Fejezet: Mindig

Heyho!💗

Sok idő után, végre hoztam egy részt.

Remélem mindennek tetszeni fog.

Kellemes olvasást! 💗
Ui: Valami oknál fogva a felétől fehér a háttér és nem engedi visszaállítani.
Szóval remélem, hogy nem lesz zavaró számotokra...^^

 - Szóval...ennyi volt - szóltam magam elé, ahogy ültem a tornaterem padlóján. És ez...csak rosszabbított a helyzeten..

  - Sajnáljuk -  szólt halkan Rosa - Azt hittük...minden rendbe jön.

  - Semmi nem jön már rendbe. Szeretem őt, de ezúttal ennek a kapcsolatnak, s történetnek ezennel vége.

  - Ahj, szívem - ölelt magához Kim, a vállamnál.

  - Utána megyek - állt fel Castiel.

  - Ne - kapja el barátja karját Kim - Ne te menj - szólt, s egyből kék hajú barátunkra nézett.

  - Megyek - szólt Alexy, majd felkapta a kupacból a cuccát, majd testvére után sietett.

  - Castiel - szólt halkan Rosa, miután Alexy lelépett - Otthon vannak a szüleid?

  - Nincsenek - válaszolta a vörös.

  - Jó..akkor - nézett ránk a lány - Mivel úgyis péntek van, mit szólnátok hozzá, ha ma Castielnél aludnánk, és sátraznánk egyet? Nektek úgyis rohadt nagy udvarotok van.

  - Jó, benne vagyok - mosolygott a vöri - Azonban nekem csak 1 sátram van, és az már le van foglalva - szólt komoran, majd magához húzta barátnőjét, ezzel eltávolítva tőlem.

  - Mindjárt gondoltam - sóhajtott a lány - Nekem van sátram, azt eltudom hozni.  

  - Okés Kim - mosolygott Kentin - nekem is van, de..számoljunk csak - kezdett el számolni az ujjain - Van Skylin, Castiel, Kim, Rosa, és én. Castiel alszik Kimmel. Szóval ki alszik velem? - nézett ránk kíváncsian.

  - Ott van még Alexy is - szólt Kim.

  - Alexyt megkérdezem majd - jelentette ki Rosa.

  - Én..nem szeretnék menni - szólalok meg halkan.

  - Oh, dehogy nem akarsz! - szólt Kentin - Mi másért rendeznénk ezt meg?

  - De akkor Armin egyedül marad... - suttogom magam elé.

  - Nyugalom, mindenről gondoskodunk. Te csak ne aggódj, oké? - paskolta meg a combomat Kentin.

  - Srácok, miattam tényleg nem kell ekkora hűhót csapni - nézek rájuk komoran.

  - És inkább nézzük végig, hogy rosszkedvű vagy? - emelte fel az egyik szemöldökét Castiel.

  - Barátok vagyunk - fogta meg a kezem Kim, és Rosa is.

  - Na, mosolyogj egy kicsit - ölelt át a vállamnál Kentin.

Nem magamért aggódom..hanem Arminért..

Alexy szemszög

  - Jézusom, miért tud ilyen gyorsan futni? Hisz egy kocka - állok meg lihegve a bejárati ajtónknál.

Lenyomom a kilincset, majd belépek a házba. Anya a konyhában tevékenykedik, így elsőnek hozzá megyek.

  - Anyu - szólok hozzá kedvesen.

  - Szia kincsem - mosolyog rám a pult mögül - Mondd..a bátyádnak van valami baja? Vagy történt valami? Mikor megjött, becsapta az ajtót, nem is köszönt, és beviharzott a szobájába. Aggódom érte, mióta nincsenek együtt Skylinnal... - hangja aggódó volt, nagyon.

Meg is értettem. Én is aggódtam Armin miatt.
  - Később elmondom, hogy mi történt, de előbb beszélni szeretnék vele. Jó? - kérdeztem egy halvány mosoly mellett.
  - Jól van - mosolygott kedvesen, majd mellém sétált, és adott egy puszit a fejemre. Magasabb voltam nála pár cm-rrel, így picit felkellet ágaskodnia - Ha pedig te nem jársz sikerrel, este beszélek vele. Lehet addigra lenyugszik.
  - Szeretlek anyu, és köszönöm - adtam puszit az arcára, majd elindultam fel.
  - Én is szeretlek - szólt utánam mosolyogva.
Sajnáltam Skylint, hogy neki nem ilyen kapcsolata van az anyukájával..
  Armin szobájához érve, bekopogtam, de semmi válasz nem érkezett. Újra kopogtam. Semmi. Mikor beakartam menni, a kulcsra zárt ajtó megakadályozott ebben. Ezt nem hiszem el..
  - Armin - szóltam kedvesen, majd ismét kopogtam - Engedj be. Kérlek..
Semmi válasz nem érkezett.
  - Addig nem megyek el, míg be nem engedsz - szóltam határozottan.
Percekig ott álltam. Nem fogok elmenni, míg nem beszél velem. Aztán ezeket a percek csodát tettek. Ugyanis kinyílott az ajtó. Beléptem, majd az asztalához sétáltam, s leültem a székére.
  - Nem go.. - kezdtem bele, azonban ő félbeszakított.
  - Nem kellett volna beleavatkoznotok Alexy - szólt komoran, majd leült az ágyára.
Nem küld el. Ez egy jó jel, hogy tudok vele beszélni.
  - Tudjuk. Utólag mindenre rájöttünk. Ez nem a mi dolgunk volt. Főleg, hogy ilyen körülmények közt veszekedjetek...
  - Mindent hallottatok? - nézett rám fáradtan.
  - A pofont is - halkult el a végére.
  - Alexy...bízom benned - szólt, miközben ismét maga elé nézett - Mindenkinél jobban, szóval muszáj ezt elmondanom.
  - Igen? - álltam fel a székről, majd elé ültem, hogy jobban láthassam.
  - Direkt beszéltem így vele..ahogy hallottam, hogy mondja, mennyire is szarul van, nem bírtam elviselni ezt a tényt - halkulok el - Direkt mondtam neki azokat a szavakat és mondatokat, hogy ezzel megutáltassam magam vele. Tudom, így rosszabb lett a helyzet, de nem egyszerűen nem bírtam látni a tekintetét, annyira rossz volt.
  - De így neked se lesz jobb - szólalt meg Alexy komoran.
  - Tudom..és még azt is a fejéhez vágtam szerencsétlennek, hogy nem akarok a barátja lenni - fogta meg a fejét - De ez nem így van..
  - De ezt miért nem mondtad meg neki?
  - Azok után, amit mondtam, képtelen vagyok..én - harapott alsó ajkába.
  - Hiányzik? - kérdeztem tőle aggódva.
Armin ekkor összeszorította ajkait. Sose láttam még ilyennek. Arca meggyötört volt, tekintete pedig egészen addig fátyolos, míg a sós melegség le nem siklott az arcán. Hevesen kezdett el bólogatni. Végleg megtört az álarca, amit mindenki előtt bevetett, de nálam már nem tudtam.
  Feltérdeltem, majd szoros ölelésbe fogtam őt. Tennünk kell valamit, különben mind a ketten beleroskadnak az egészbe...

Vissza az én szemszögembe

Végül rálettem beszélve arra, hogy ezen a kevésbé hideg, januári estén velük sátrazzak. Rosaval elmentünk hozzám, és összeszedtük a cuccunkat. Miután ezzel megvoltunk, szólta apának, hogy hova is megyek.
  Amint ezzel megvoltunk, barátnőmhöz mentünk át, hogy át, hogy az ő cuccait is kézhez tudjuk kapni. Kim elment Castiellel, így ő segít a lánynak pakolni. Kentin egyedül ment, így majd a vörösnél találkozunk.
  - Hétfőn matek dolgozat - szóltam fájó hangon, ahogy elértük Castielhez.
  - Nyafogsz ezért mindig, mégis te írod a legjobb dogákat - nézett rám Rosa fapofával.
  - Az még nem jelenti azt, hogy szeretek is dogákat írni - sóhajtottam, majd csöngettem Castielék ajtaján.
  - Na cső - nyitott hirtelen ajtót, barna hajú szomszédom.
  - Csé - mosolyogtam rá, majd barátnőmmel beléptem a házba.
  - A többiek? - kérdezte Rosa.
  - Castiel és Kim kint állítják a sátrakat, én addig keresek valami kaját.
  - Ezt nem úgy kéne, hogy te és Kim sátraztok, és Castiel kaját keres? - vontam fel a szemöldökömet - Végül is ő lakik itt.
  - Kijelentette, hogy fingja sincs, hogy hol vannak a nasik, meg a többi kaja. Így ment sátrat építeni.
  - Hogy bírt eddig egyedül élni, úgy, hogy nem halt meg? - sóhajtottam - Segítek - szóltam, majd nekiálltam keresgélni Kentinnel együtt.
Rosa addig lepakolta a cuccunkat, és mire visszaért, már nyithatott is ajtót, ugyanis csöngettek.
  - Biztos Alexy az - szólt a zöld szemű mellőlem, miközben serényen kereste az elrejtett nasit.
Másodpercekkel később hallottam, hogy nyitódik az ajtó.
  - Most szórakozol velem?! - hallottam barátnőm hangját.
  - Upsz, neki nem szóltuk róla - nevetett magában Kentin.
  - Mégis miről? - vontam fel a szemöldökömet.
Kentin csak zavartan mosolygott, majd tovább keresgélt. Fúrta az oldalamat a kíváncsiság, így kiléptem a konyhából, és az ajtót vettem célba.
  Ahogy odaértem, kék hajú barátunk mögött, megpillantottam a fekete hajú, kék szemű fiút. Idegesen kaptam le a kabátomat a fogasról, s mentem el barátnőm mellett, amíg Alexy el nem kapta a vállamat.
  - Engedj - szóltam szigorúan.
  - Nem hagyhattam egyedül otthon - szólt ő is.
Egy percre se néztem Arminra. Megfordultam, majd visszatettem a kabátomat a fogasra, és ültem le a kanapéra.
  - Alexy, beszélhetnénk? - kapta el idegesen Rosa, a finak a karját, majd a fürdőbe húzta őt.
Kentin időközben eltűnt, mivel kiment gondolom segíteni Castieléknek. A telefonomat elővettem, majd Facebookon kezdtem el görgetni az üzenőfalat. Armin időközben beljebb jött, majd levágódott az egyik egyszemélyes kanapéra, és a konzolját bújta.
  - Oké Armin - jelent meg fehér hajú barátnőm - Te most szép...
  - A jó büdös életbe! - hallottuk Castiel erős hangját, s közben berohant a házba, mögötte Kimmel és Kentinnel. Mind a 3-an megvoltak minimálisan ázva.
  - Veletek meg mi történt? - pislogott rájuk Rosa.
  - Köpőversenyt tartottunk. Szerinted? - szólt idegesen a vörös hajú.
  - Eleredt az eső - tippelt Alexy.
  - És nem is kicsit. A sátrakat pont felállítottuk, de ebből ma nem lesz sátrazás - jelentette ki a vörös, majd a nappaliban lévő szekrényhez sétált, kivett két törölközőt, majd barátnőjének adta az egyiket, a másikat pedig Kentinnek.
  - Nem azért találtam ki, hogy egy kis eső megakadályozzon! - jelentette ki idegesen Rosa.
Abban a pillanatban, hogy kijelentette mondanivalóját, dörrent, s villámlott egyszerre az ég. Az áram ugyanebben a pillanatban szűnt meg.
  - Kurva jó... - szitkozódott Castiel.
A sötét szobát, egyedül Armin játékának fénye világította meg.
  - Na akkor ebből az lesz, hogy sátor helyett, ágyon fogtok aludni - sóhajtott a vörös.
  - Én alszok Castiellel - emelte fel egyből a kezét Kim.
  - Én akartam - sóhajtott Alexy letörten.
  - Mi van? - lepődött meg a vörös - Bocsi, de az én bejáratom zárva van számodra Alexy...
  - Nem akartam semmit se csinálni! - sóhajtott hisztisen, majd megindult, ám nekiment valaminek, ami sikeresen leesett.
  - Remélem valami értékeset vertél le - sóhajtott ismét a vörös.
  - Alexy, maradj egy helyben, és ne mocorogj - szólalt meg Armin.
  - Oké.. - szólt halkan a kék hajú.
  - Tudok szolgálni egy kanapéval, amin ketten elférnek. Ki is lehet húzni. Akkor - gondolkodott el Castiel - A szüleim szobájába nyilván nem akarok senkit tenni. A kád esetleg érdekel valakit?
  - Castiel! - szólt rá Kim - Max a szőnyegen is alszik valaki.
  - Castiel alszik Kimmel. Rosa és Skylin alszanak a kanapén, mi hárman pedig a szőnyegen - magyarázta Kentin - Ez jó lesz mindenkinek?
  - Igen - szóltunk egyszerre Rosaval.
  - Igeen - húzta el a szót Armin, közben egy percre se figyelt ránk.
  - Szóval Kentinnel alhatok? - nevette el magát Alexy. A mosolyát nem láttam a sötéttől.
  - Armin alszik mellettem, te a szélén - jelentette ki a barna hajú.
  - Ehj - szólt szomorúan Alexy.
Másodpercekkel később bekapcsoltam a telefonomon a zseblámpát.
  - Szóval? Mit csináljunk? - kérdeztem tőlük.
  - Én tudom - mosolygott Kentin Castielre.
  - Armin - szólt Castiel a fekete hajúnak.
  - Mondd.
  - Csináljuk azt? - nevette el magát.
Armin hirtelen tette le a konzolt, és jött oda hozzánk.
  - Miért nem ezzel kezdted? - húzott mosolyt ajkaira.
Olyan édes még mindig a mosolya...
  A három fiú egymásra nézett, elég sunyi mosollyal.
  - Ti...mit terveztek? - vonta fel a szemöldökét Kim.
  - Szerintem ez neked is tetszeni fog szívem - puszilta meg Castiel barátnője fejét.
  - Ne nem, én sejtem - néztem rájuk ijedten - Én hazamegyek.
  - Az esőben, és a szélben, ami simán elvisz? - nevetett rajtam Alexy.
  - Igen!
  - Miért, mit akartok csinálni? - nézett barátainkra Rosa kérdően.
  - Horror sztorikat mesélni - húzta nagy mosolyra a száját Armin.
  - Sky, hazasétálunk - nézett rám határozottan Rosa.
  - Ugyan mi a franc vinne el? - sóhajtott Kentin - Meg itt van né...három fiú is.
  - Hallottam ám - vonta fel a szemöldökét Alexy.
  - Na szóval akkor - szólt a vörös, majd ledobta magát, az asztal köré.
Castiel mellé Kim, mellé Rosa, mellé Kentin, mellé Armin, mellé Alexy, végül én Castiel másik oldalára ültünk.
  - Na, akkor kezdem is - dörzsölte össze Castiel a kezét - Leginkább pár mondatosok lesznek, mert azok még inkább fosatósak.
  - Köszönjünk... - szóltam idegesen.
  - Na akkor.. - szólt ismét a vörös - "A lányom folyton csak bőg és ordibál az éjszaka közepén.
Hiába látogatom meg a sírját, és kérem, hagyja abba, nem segít."

  - Jó, ez nem olyan parás.. - nyelt Rosa.

  - Jó, én jövök - köhintett Kim - Volt egy panelház, ami előtt volt egy játszótér. Abban a panelházban élt egy kislány, aki öngyilkos lett a panelház legfelső emeletén. Azóta a lakosok minden este hallják, ahogy a játszótéren nyikorog a hinta, valamint a csúszda is. A kislány, mikor még élt, a nap legtöbb részét, azon a játszótéren töltötte.

  - Castiel miért van az, hogy a játszótér közelében laktok? - szóltam idegesen.

  - Bocs. Mindjárt megfogom és átvitetem máshova - sóhajtott nagyot.

  - Megköszönném...

Kim után Kentin mesélt egy kisfiúról. Végül Armin jött.

  - Szóval.."Egy kislány ment a családjával a boltok között, és a kirakatban meglátott egy babát ami 2-t mutat. Megkéri a szüleit vegyék meg neki.Úgy tettek. A kislány hazavitte a babát nagyon örült neki. Berakta egy dobozba és lefeküdt aludni. Egyszer csak azt hallja: "Már kijöttem a dobozból" A kislányt nem érdekli alszik tovább. Utána ezt hallja:"Már az ágyadnál vagyok" Már kicsit zavarja de azért alszik tovább. Amikor már azt hallja hogy már a párnádnál vagyok. Nyissz levágták a fejét... Reggel a szülei benyitnak látják a kislányt levágott fejjel és mellette a babát amint már 3-at mutat...."

Itt már teljesen bepánikoltam. Rosaval egyszer megnéztük az Annabellt. Azóta félek a babáktól.

  Remegve fogtam meg a mellettem ülő Alexy kezét, aki szintén rettegett.

  - Kell...pisilnom - jelentettem ki.

  - Menj el - szólt Kentin.

  - Hülye vagy? Biztos, hogy nem megyek egyedül.

  - Akkor kivel mész? - mutatott végig a többieken Castiel - Rosa, és Alexy is félnek. Mi meg..jót szórakozunk ezen - nevetett magában Castiel.

  - Akkor megyek egyedül! - álltam fel elindultam a fürdő felé.

  - Sky, nálunk a mosdó az emelten van - szólt utánam Castiel.

Hogy is felejthettem el...

  Nagyot nyeltem, közben villámlott egyet, mellyel az egész házat bevilágította a fény. Elindultam felfelé a lépcsőn, közben a telefonommal világítottam.

  - Menjetek a francba már - szóltam ijedten, mikor dörgött egyet, és a lépcső tetején voltam már.

Gyors sprinteltem be a wc-be, ahova be is zárkóztam, a telefonommal pedig világítottam.

  Miközben a dolgomat végeztem, imádkoztam istennek, hogy semmi se kapjon el. Azonban isten nem volt hű hozzám. 1 percig se voltam a mosdóban, de a telefonom feladta a szolgálatot, és lemerült. Pánikolva fogtam a kilincset, mikor kiakartam lépni, de egyszerűen nem tudtam. Túlságosan is féltem.

  - Srácok.. - szóltam halkan, majd megemeltem a hangom - Valaki!

Másodpercek teltek el, de senki se jött. Így végül behunytam a szemeimet, és gyors kijöttem az ajtón, ám szemeimet még mindig csukva tartottam. Másodpercekig álltam így, amikor végre hajlandó voltam kinyitni a szememet.

  Amint kinyitottam, egy fekete alakot vettem észre közvetlen előttem. Egy sikollyal üdvözültem őt, és azzal, hogy lábamat előrelendítettem, amivel sícsonton rúgtam az illetőt.

  - Jó..ég..! - hallatszott az ismerős hang, s egyből földre is rogyott az illető.

  - A..Armin..? - csúszott ki ajkaimon, és azzal a lendülettel guggoltam le hozzá - Jó..jól vagy..?

  - Te aztán erőset tudsz rúgni - szólt, közben hangjában némi fájdalom tükröződött.

  - Nem akartam! Sajnálom! - szóltam aggódva.

  - Túlélem.. - sóhajtott - Nem akartalak megijeszteni.

  - Sem.. - szavamat egy nagy dörgés zavarta meg - Nem gond..

  - Nem akarsz visszajönni? - pillantott rám.

  - Félek...nem akarok több ilyet hallani..

  - Igaz is..talán te jobban félsz az ilyenektől, mint Rosa - nevetett halkan.

  - Miért nevetsz ki?

  - Nem nevetlek ki. Csak ez olyan aranyos.

  - Kérlek ne nevezz így, ha nem vagyunk barátok - szóltam idegesen.

Armin nem szólt percekig, ahogy én sem. Kezdtem kapisgálni, hogy miért pont ő jött fel.

  - Mit szeretnél, amiért feljöttél? - tettem fel a kérdést.

  - Hiányzol - mondta ki, közben pedig egy nagyot dörgött.

A fülem nem akarta felfogni ezt a szót. Komolyan gondolta volna? Vagy csak gúnyolódik velem?

  - Ezt mire véljem? - kérdeztem halkan.

  - Hiányzol - nézett a szemeimbe.

  - Nem hiszem el..

Armin nem szólt. Nem tudom milyen oknál fogva, de nem szólt.  

  - Olyanokat mond..

  - Tudom - szakított félbe - Az azért volt, hogy megutálj..

  - Mégis minek...?

  - Mert rossz volt nézni, hogy azért vagy szarul, mert én így viselkedek veled..

Ezt nem tudom felfogni. Én csaltam meg őt, és bántottam meg. De ő még mindig azzal foglalkozik, hogy nekem mi a rossz, és mi a nem..

  - Szörnyű ember vagyok..

  - Huh?

  - Én okoztam fájdalmat, mégis te vagy az, aki azon rája magát, hogy nekem jó legyen..Saj..nálom..

  - Mi legyen? - kérdezte hirtelen.

  - Mármint?

  - Kettőnkkel? Beszéljük meg - szólt komoran, mégis volt némi zavartság a hangjában.

Ezt se hallottam még tőle. Mintha teljesen már ember lenne. Bár..a fájdalom ezt teszi az emberekkel.

  - Én megakarom beszélni, de úgy gondolom, hogy nem most kéne..

  - Én most akarom. Később nem...

  - Jó.. - nyeltem egyet, majd a szemeibe néztem.

  - Szóval é..

  - Jöttök már? - jelent meg a lépcső tetején Rosa - Egek - látott meg minket - Mit műveltek?

  - Semmit - állt fel Armin, majd lebattyogott a többiekhez.

  - Történt valami? - állt elém Rosa, mikor én is felálltam.

  - Nem - ráztam meg a fejemet - Tényleg semmi.

Épp ez volt a baj...hogy semmi se történt.

  Lassan mentem le a többiekhez. Lent azt vettem észre, hogy Castiel a kanapét húzza ki, nekem és Rosanak. Az órára pillantottam. hajnali 1 volt. Igaz is..tíz órakor toppantunk be Castielhez.

  - Segítsek valamit? - léptem Castielhez.

  - Nem kell, megvagyok - szólt, és a következő pillanatban már ki is nyitotta az ágyat - Öhm - vakarta a tarkóját - Aki szeret sötétben fürdeni, az menjen el. De ha úgy van, reggel is lemehettek.

  - Én megyek reggel - tettem fel a kezem.

  - Én is - csatlakozott be legjobb barátnőm is a csapatomba.

  - Valaki akar még reggel? - kiáltott fel Castiel az emeltre, mivel a fiúk ott voltak, meg persze Kim is.

  - Én most megyek - szólt a lány, majd eltűnt a fürdőben.

A vihar nem akart csitulni, sőt egyre nagyobb lett. A villámok csak úgy csattogtak, az ég dörgött, mint aki rettentően mérges lenne ránk.

  Rosaval felmentünk a mosdóhoz, és felváltva öltöztünk át pizsamába. Mivel hidegebb volt, ezért egy rövid ujjút, valamint egy rövidnadrágot húztam fel. Hajamat enyhén felkötöttem, majd mikor Rosa is végzett, Alexyékhez mentünk a szobába.

  Alexy Kentint dobálta párnával, a barna hajú fiú pedig védekezett. Armin az ágyon ült, s játszott, amit Castiel nézett.

  - Mi lenne veled, ha lemerülne a konzol - sóhajtott Rosa.

  - Társadalmi élete - szólt Alexy nevetve, s rögtön ezután az arcába kapott egy párnát, melynek következtében elterült a padlón.

  - Kicsi a rakás! - szóltam mosolyogva, majd rávetettem magam Alexyre.

  - Jesszus, te híztál? - fújta ki a fiú a levegőt.

  - Nem - szóltam pufogva.

  - Kicsi a rakás! - kiabált Kentin, majd rávetette magát.

  - Kentin az, ki hízott.

  - Agyon nyomtok - szólt nehezen Alexy.

  - Bombaaaaaa! - kiáltott a vörös, majd az ágyról ránk ugrott.

Nem volt jó ötlet. Majd kinyomta a szuszt belőlünk, főleg szegény Alexyből.

  - Meghalok.. - szólt nehezen kis barátom.

Fejem pont az ő fejénél volt.

  - Bocsi - suttogtam a fülébe kínosan.

  - Majd a temetésemre azért gyertek el - húzott egy mosolyt az arcára.

  - Engem ki ne hagyjatok - vetődött ránk Rosa.

  - Ez aaaaz! - szóltam vidáman.

  - Nem érzem azt, ami férfivá tesz - fújta ki a levegőt, az alattam lévő fiú.

Itt már kezdtem én is meghalni.

  - Armin gyere te is! - szólt Rosa nevetve.

  - Nem! - kiabáltuk egyszerre Kentinnel.

  - Jövök-jövök - szólt a fi, miközben a konzollal a kezében közel sétált hozzánk, és lazán ránk feküdt.

  - Meghalok - szóltam nehezen.

  - Te beszélsz? - szólt Alexy is.

  - Mi az istent csináltok? - hallottam meg Kim hangját.

  - Öhm.. esti gyakorlatot - reagált Kentin.

  - Jó ég - sóhajtott, majd leült az ágyra.

  - Jó, most már elég, mert tényleg nem kapok levegőt.. - szólt Alexy komoran.

  - Ahogy én se.. - csatlakoztam be hozzá.

Szép lassan leszálltak rólunk az emberek, én pedig nagyot lélegeztem, amint ez megtörtént. Azonban, mikor keltem volna fel, Alexy magához szorított.

  - Skyal akarok aludni - fogott szorosan.

Istenem, de aranyos. Egyre jobban szeretem Alexyt. Bár nem hiszem, hogy ennél jobban szerethetem-e őt..

  - Sky, kivel szeretnél aludni? - nézett rám Rosa.

  - Mindkettőtökkel - néztem rájuk, lebiggyesztett ajkakkal - És Kentinnel is..

  - Armin, te ki vagy dobva - nézett rá Alexy vigyorogva.

  - Alexy! - szólt rá Castiel.

  - Upsz - kapott a szájához - Ne haragudj...

  - Mindegy - vont vállat - Alszok lent egyedül - azzal megragadta a konzolját, és lement, minket ott hagyva.

  - Alexy - nézett mérgesen Kentin a fiúra.

  - De nem úgy gondoltam! Csak mivel Sky nem mondta bele, ezért kicsúszott a számon.

  - Castiel...Kim...melyikőtök megy? - sóhajtott Kentin.

  - Megyek én - állt fel Castiel, majd elhagyta társaságunkat, hogy lemenjen a fekete hajúhoz. Útközben párszor neki ment pár dolognak, a sötét miatt.

Percekig ültünk csendben, míg Castiel vissza nem jött Armin társaságában.

  - Alexy,  Skylin, ti menjetek le - szólt Castiel parancsolóan.

  - De miért? - szólt Rosa hisztisen.

  - Igazából én is ezt kérdezem - szólalt meg zavartan a kékség.

  - Mert én azt mondtam. és Alexy, te tudod jól, hogy miért - vonta össze a szemöldökét a vörös, majd lefelé mutatott.

Nagyot sóhajtottam, majd követtem a parancsait, és leballagtam Alexy társaságában.

  Mikor leértünk, a fiúra néztem. 

  - Kívül, vagy belül akarsz aludni?

  - Mennyire félsz? - nézett rám fáradtan.

  - Most nem annyira jelenleg..

  - Aludhatsz belül, és majd megvédelek - mosolygott rám álmosan.

  - Köszönöm - szóltam halkan, majd bemásztam a belső részhez.

Alexy bebújt mellém s egymás felé fordulva bámultuk a másikat.  

  - Sky.. - nézett rám zavartan a fiú.

  - Igen?

  - Ne haragudj, a délutáni dolog miatt - szorította meg a maga alatt heverő párnát.

  - Nem haragszom - mondtam el őszintén.

  - De..én találtam ki az egészet. És csúnyán összevesztetek.. - szorította össze ajkait a mondat végén.

  - Alexy - fogtam meg a kezét - Tényleg nincs baj. Jól vagyok - küldtem felé egy mosolyt.

Ő egy nagyon apró mosollyal viszonozta.

  - De mesélj veled mi újság. Olyan keveset beszélünk mostanában - halkultam el, mire ő megszorította a kezemet.

  - Sajnálom, és tudom. Csak..nem tudok ketté szakadni..

  - Megértem, és inkább én sajnálom. Neked is nehéz lehet..

  - Egy picit az.. - vallotta be - De próbálok mind a kettőtöknél ott lenni.

  - Kifogsz készülni ettől.. - húzódtam közelebb.

  - Kibírom..

  - Mégis aggódom. Bármi van, légy vele. A testvéred.

  - De nem akarom elveszíteni a legjobb barátomat.. - szólt kissé könnyes hangon.

  - Alexy... - lepődtem meg.

Szegény teljesen ki van az utóbbi hónaptól.

  - Jó, tudom, hogy Rosa is itt van nekem, meg Kim is. De az más...Kim az unokatestvérem, Rosa meg csak nagyon jó barátom..te más vagy - nézett félre zavartan, miközben felült.

  - Édes szívem - húzódtam hozzá, majd jómagam is felültem, s megöleltem őt.

  - Nem akarlak ezzel fárasztani..van enélkül is gondod.. - fogott szorosabban.

  - Akármennyi gondom lesz, te fontosabb leszel tőlük, Alexy.

  - Te is.. - ölelt még szorosabban, majd egy puszit nyomott az arcomra, majd eldőlt velem.

Elhúzódtam Alexytől, majd befelé fordultam a kanapénak.

  - Sky...

  - Hm?

  - Megölelhetlek? - szólt picit elfojtott hangom.

  - Fordulj meg - szóltam kedvesen, mire ő háttal megfordult nekem.

A fiú mögé húzódtam, majd átöleltem hátulról. Ő megfogta a kezemet.

  - Szeretlek Skylin.. - szólt álmosan.

  - Én is téged, Alexy - mosolyogtam, bár ő ezt nem láthatta. Egy puszit adtam a hátára, a pólón keresztül.

Sajnáltam Alexyt. Neki se lehet könnyű ebben a helyzetben...

  Végül bealudtam. Nem tudom mennyi volt az idő, de valamikor felkeltem arra, hogy valaki lejött az emeletről. Nehezen megkerestem a digitális órát, ami furcsa mód aktív volt. Szóval visszajött az áram. Az óra 03:36-ot mutatott. Megszomjaztam, így a konyhába tettem meg a lépéseket, ahonnan fény szűrődött ki. nem a nagy lámából, hanem csak a kicsiből.

Mikor a konyhába léptem, inkább visszafordultam volna, de már nem tehettem, ugyanis az illető észre vett.

  - Nem tudsz aludni? - kérdezett rá a kék szemű.

  - Csak felkeltem, amikor lejöttél...

  - Oh. Ne haragudj - szólt, majd lehúzta a pohár tartalmát, melyben víz volt - Szomjas vagy?

  - Kicsit.

  - Gondolom ebből nem szeretnél inni - mutatott a sajátjára.

Elé léptem, majd elvettem tőle a poharát. Megnyitottam a csapot, s lassan, de megtöltöttem a poharat vízzel.

  Miközben ittam, éreztem, hogy Armin le se veszi rólam a szemét.

  - Van rajtam valami? - néztem rá felvont szemöldökkel.

  - Semmi csak..aranyosan áll ez a pizsi..

  - Fejezd be - szóltam, amikor letettem a poharat - Kérlek...

  - Mondtam, hogy hiányzol..

  - Hogy hiányozhatnék? Azok után..

  - Nem érdekel, mert tudom, hogy miért tetted - szólt komoran.

  - Nekem is hiányzol..és eddig azt akartam, hogy minden a régi legyen, azonban félek jelenleg..

  - Mitől?

  - Hogy ismét elrontom..

  - Nem kéne túlgondolni a dolgokat - sóhajtott nagyot - Jó? - küldött felém egy álmos mosolyt.

Bólintottam. Ő, mielőtt távozott volna, egy puszit nyomott a fejemre, majd itt hagyott. Egyedül, a gondolataimmal.

Azon a napon reggel, Armin korán elment. Beszélni akartam vele, de elment. Ahogy telt az idő, úgy távolodtunk mi is. Megakartuk beszélni a dolgokat. De nem lett belőle semmi. 

  Azóta hetek teltek el, s eljött a szalagavató estéje. Minden lány ruhája gyönyörű volt, a lányokkal együtt. Én valamiért nem éreztem magam annak..

  - És.. megtaláltam a legszebb lányt az egész csarnokban - jelent meg előttem Kentin.

  - Nagyon csinos vagy - mosolyogtam rá.

  - Most mondanám azt, hogy tudom, de elég egosan hangzana.

  - Hát..nem állnál messze az igazságtól, mert nagyon jól nézel ki - mosolyogtam rá.

Annyira irigylem Kimet..ő Arminnal táncolhat..

  Nem lesz sok tánc. Lényegében csak lassabb táncok lesznek. 

Kentinnel mi voltunk az utolsók, mikor felkellet állni. kerestem Kentint, de nem találtam. Secc-pecc alatt eltűnt.

  - Ne, Kentin..ne most tűnj el - néztem körbe idegesen.

Hol lehet? Hol..?

  - Skylin - jött elém a kék szemű - Nem láttad Kimberlyt? Sehol se találom - nézett körbe.

  - Én se Kenint...

  - De hát Kentin ott van - mutatott előre - És..

  - Kimmel áll párban? - nyíltak a kétszeresére a szemeim.

  - Ezek mit művelnek?! - akadt ki Armin.

  - Mindenki keresse meg a párját - tapsolt a tánctanár.

  - Elnézést, de e mi párjaink nincsenek itt - magyarázta gyorsan Armin.

  - Miért, hol vannak? - pislogott a férfi.

  - Hát..az én párom, az övével áll legelöl - magyaráztam, közben mutogattam, hogy hol állnak.

  - Még mindig nem értem a problémát.

  - Elhagytak minket a párjaink! - szólt idegesebben Armin.

  - Miért nem lesztek egymás párjai, és megvan oldva? - szólt ő is kissé ingerülten.

  - Nem, az nem lehet - szólt a fiú zavartan.

  - Na ide figyeljetek - nézett ránk dühösen - Ez egy fontos alkalom, és miattatok nem fogom ahgyni, hogy bárkinek is rosszul teljen. Világos voltam?

  - Mi? Deh...

  - Világos voltam? - szólt dühösebben, ezzel félbeszakítva engem.

  - Mint a nap... - mondtuk egyszerre.

  - Na látjátok? - jelent meg hirtelen mosoly az arcán - A közös hang, már meg van - szólt, majd távozott is, hogy legelőre menjen, felvonultatni minket.

  - Ha baj, akkor nem táncolok veled. Nyugodtan keress mást - szóltam kínosan.

  - Nem.. - szólt halkan - vele fogsz táncolni - azzal megragadta a karomat, majd beállított engem a sorba.

Ahogy ez megtörtént, egyből indultunk is ki a tornaterembe, hogy eltáncolhassuk, azt a pár táncot.

  Mikor kiértünk mindenki meghajolt, majd elkezdődött az első tánc. Furcsa volt, hogy nem Kentin állt a másik oldalon, hanem ő...Nem táncolt rosszul, az tény. Jó, igaz ezt már ezelőtt is tudtam. de most más volt. Egyszer véletlenül a lábára léptem.

  - Ne...ne haragudj... - szóltam idegesen. Nagyon féltem..

  - Ideges vagy? - nézett le rám.

  - Eléggé..főleg, hogy nem tudok táncolni - néztem folyamat a lábamat.

  - Nézz a szemembe, és gondolj arra, hogy csak ketten vagyunk. Senki más - szólt kedvesen. 

Félénken a szemeibe néztem. Azaz arc, amit akkor vágott, jól esett a szívemnek. Kedves, és törődő volt.

  - Csak a szemembe, oké? - mosolygott rám, közben egy másodpercre se vettem le a szemét az enyémről.

Vége lett az első számnak. Ahogy jöttem a számok, úgy oldódtam fel, hála Arminnak.

  Eljött az utolsó szám, ami baromi lassú volt. Fejemet a fiú mellkasának döntöttem, és csak ekkor jöttem rá igazán, hogy mennyire is szeretem őt, és milyen sokat jelent nekem valójában. A számnak vége lett, a közönség tapsolt. Ekkor bátor cselekedetre szántam el magam.

  - Armin - szóltam a fiúnak, mire rám emelte, gyönyörű kék szemű tekintetét.

  - Igen? - kérdezett rá.

Közelebb hajoltam, majd megfogtam elől a gallérjánál, majd lehúztam magamhoz hirtelen lökettel. Ajkaimat olyan sebességgel tapasztottam össze, amilyen sebességgel lehúztam őt magamhoz. Először nem csináltam semmit, csak ajkait ízleltem. Meglepődött. Nagyon is. Másodpercekkel később megéreztem, ahogy nyelve lassan akar átjutni a számba. Teste remegett, akárcsak az enyém. Remegő, ám meleg kezeit arcomra vezette, majd próbálta a remegését elrejteni, ahogy megszorítja, de nem jött össze.

  Nyelvét átengedtem a saját számba. Mikor összetalálkozott a két nyelvünk, akkor még jobban belerezzent a testem. Lassan kezdte el mozgatni az én érzékszervemen a sajátját, melyre arra késztetett, hogy én is ehhez cselekedjek. Másodpercekkel később, ajkait is mozgatni kezdte, ezzel teljesen megőrjítve engem. percekkel később elhajoltunk egymástól. Igazából ő hajolt el, hogy mondani tudjon valamit.

  - Nem mondtam el akkor.. - kezdte el mondani ajkaim közé - ...mikor a szertárban voltunk...hogy.. - hajolt közelebb, így ajkunk már szinte már összeértek - ...én is nagyon, de nagyon szeretlek - szólt, majd ajkainkat ismét összetapasztotta.

Melegség járta át az egész testemet. Ő fogott, ő csókolt. Csak ő. Csókunk mélyebb, és mélyebb lett, míg egy háttérzaj meg nem zavarta.

  - Úristen! - visongott Alexy - Rosa, kapj el, mert rosszul leszek! - jelent meg nagy mosoly az arcán.

  - Menjünk máshova - suttogta a fiú, majd fiú, majd óvatosan megfogta a kezemet, és nem máshova, mint az öltözőbe mentünk.

...Itt kezdődött anno minden...

  - Emlékszel? - kérdezett, mikor beértünk - A tavaszi szünet előtti bálon, itt volt majdnem az első csókunk.. - szólt a végére, ahogy leült a padra.

Próbáltam úgy leülni vele szembe, hogy a ruhámnak semmi baja ne legyen. Bár őszintén megmondva, jelenleg nem érdekelt. Csak az, hogy vele lehetek. Hallhatom a hangját.

  - Persze, hogy emlékszem - néztem rá.

  - Most még gyönyörűbb vagy, mint akkor - fogta meg a kezemet.

  - Szóval..akkor..

  - Nem gondolod, hogy elég vicces, hogy mennyi mindene átmentünk már mégis még mindig akarjuk egymást? - nevetett kissé.

  - Én mindig akarni foglak..

Armin arca itt vörös lett. Olyan édes, te jó ég..

  - Én is téged - nézett oldalra, kezemet pedig megszorította.

  - Veled szeretnék lenni.. - simítottam meg a kezét.

  - Én is - szólt halkan. Zavarban volt. Nagyon.

  - Szeretnéd akkor..hogy újra kezdjük..?

  - Hogyne akarnám... - húzódott közelebb - Majd apránként megbeszéljük a rossz dolgokat is. Jó? - vett mély levegőt.

  - Jó - simogattam meg az arcát - Apránként mindent megbeszélünk.

  - És semmit se fogunk egymás elől rejtegetni - szólt kissé elfojtott hangon.

  - Többé nem - vettem nagy levegőt, majd kifújtam - Többé nem..

Percekig csönd telepedett ránk. Amint ez letelt, ő közelebb hajolt, s ajkait az enyémhez nyomta. Nyelvével hamar megtalálta az enyémet. A mennyországban éreztem magam a csókjától.

  - Szeretlek - suttogta ajkaink közé.

  - Én is téged - szóltam vissza.

Ha a rész elnyerte a tetszésedet, akkor ne feledj el nyomot hagyni 

magad után a komment szekcióban! 💗