30. Fejezet: Újra együtt

Na hali.

Mielőtt elolvasnád a részt, ezt olvasd el kérlek. 

Tudom, hogy rohadtul elhanyagoltam a blogot, és hónapokig nem adtam magamról életjelet, amit sajnálok. Nagyon. Fontos nekem a blog, viszont nem volt időm rá, az utóbbi hónapokban. Valamint sokszor úgy éreztem, hogy miért is csinálom, hogyha alig kapok visszajelzést, hogy bárkinek is tetszik? de igazából rájöttem, hogy nem mások miatt, hanem magam miatt írom. mert szeretek írni, és ezt a történetet is szeretem, nagyon.

Ígérem, hogy helyrehozom ezt a hatalmas szünetet, és folytatom a történetet. Lehet, hogy csak havonta lesz rész, de folytatom. Hisz az életem része ez a blog.

!!A fejezet +18-as jeleneteket tartalmaz!!

Amint kimondtam a szívemet sújtó szavakat, egyből megöleltem őt. Végre kimondhattam, hogy én is szeretem őt. Armin karjaival szorosan magához vont, ezzel összepréselve a testünket. Az illata teljesen belemászott az orromba, így végre újra érezhettem, mennyei illatát, mely csak neki volt.

  - Annyira.. - szólt meg, hangja pedig rekedt volt - ...annyira, de annyira hiányoztál.. - fúrta arcát a nyakamba, én pedig megrezzentem a meleg leheletétől. 

Kellemes melegség járta át az egész testemet. Az a melegség, melyet mindig akkor éreztem, amikor ő a közelemben volt. A közelemben sétált...a közelemben nevetett..amikor csak a jelenlétét éreztem, de mégis boldogság töltött el, és tölt el a mai napig.

  - Te is nekem.. - vezettem ujjaimat a fekete tincseibe, s simogatni kezdtem a fejét.

Haja puha volt, így könnyen tudtam ujjaimat húzogatni a szálak közt.

  - Miután a többiek bezártak minket a szertárba, és eljöttem, összefutottam Viktorral - beszélt halkan továbbra is - ..és Viktor elmondta, hogy mit csinált veled a zuhanyzóban anno, a kirándulásunk előtt.

A mellkasomban lévő szívem gyorsan kezdett el dobogni. Képes volt elmondani neki, úgy, hogy nem is foglalkozott a következményekkel? Esetleg azzal, hogy Armin megveri?

  - Nagyon rossz volt? - emelte fel fejét, és egyenesen a szemembe nézett. Azokkal a gyönyörű, kék szemeivel..

  - Mármint micsoda?

  - Amit tett veled..

  - Rossz volt.. - fogtam meg egyik kezemmel, a másik oldalt lévő karomat - Rossz volt, mivel téged szeretlek, és nem őt..Mégis megtörtént ez, mivel gyenge vagyok, és nem voltam képes megvédeni magamat..

  - Ez nem igaz - kezdte el simogatni az arcomat, meleg kezével.

  - Miért nem?

  - Mivel erős vagy. Ez nem a te hibád, oké? Erősebb volt nálad.

  - Olyan szerencsétlenek vagyunk.. - futott ki a számból egy fájdalmas nevetés - Szeretjük a másikat, mégis annyiszor szakítottunk már..Komolyan mondom, rosszabbak vagyunk, mint pár idióta kisgyerek..

  - Az lehet. De ne tekintsünk a múltra, mert annál rosszabb lesz. Koncentráljunk a jövőre - hajolt közelebb, és egy gyengéd puszit adott az arcomra.

Egyből megöleltem őt. Nem akartam elszakadni tőle, most már soha. Vele akartam maradni, hisz nála jobban senkit se szeretek..

  - Mit szolnál hozzá, hogyha elmennénk haza? Veled akarok lenni, és bepótolni az elmaradt perceket - szorítottam őt magamhoz, miközben elhagyták a szavak a számat.

  - Jó, menjünk. Nekem sincs már nagyon kedvem itt lenni - mutatott kifelé, ahonnan zene szűrődött be.

Eltávolodtam tőle, s egyből fel is álltam. Armin is így tett. Ujjainkat összekulcsolva indult meg kifelé. Kint bömbölt a zene, de nem nagyon érdekelt minket. Amikor már sikeresen kijutottunk volna s szabad levegőre, egy részeg Castiel elállta az utunkat.

  - Gyertek táncolni! - üvöltötte a képünkbe, közben egy pohár volt a kezében, amiben csak félig volt benne az ital.

  - Ember idáig érzem az alkoholt! - kapott az orrához Armin - Mégis mennyit ittál?!

  - Castiel vagyok, örülők! - tartotta felénk a kezét, melyben a pohár volt.

Hirtelen szétnyitotta a tenyerét, és kézfogás pózba helyezte azt. A pohár leesett, és darabokra tört a padlón.

  - Baszki, Castiel.. - Armin hangja aggódó volt. Őszintén megmondva, én is aggódtam - Ülj le, és igyál egy kis vizet - ragadta karon legjobb barátját, és elkezdte húzni a padok felé, de a vörös egy centit se volt hajlandó mozdulni.

  - Táncoljunk, Armiiiin! - húzta el a nevét, a fekete hajúnak - Gyere te is, Skyyy!!

  - Istenem..

A tekintetemmel Kimet kerestem, de sajnos nem találtam sehol. Viszont Castielt nem hagyhatjuk csak így itt. A végén még kárt tesz magában, vagy esetleg másokban.

  - Most mi legyen? - sóhajtott egy nagyot Armin.

  - Vigyük haza? - vetettem fel az ötletet.

  - Az nem fog menni - rázta meg a fejét - Meg se mozdul, és nem hiszem, hogy pont hazaakarna menni jelenleg..

Remek..Már csak ez hiányzott..Pedig Arminnal akartam lenni..

  - Keresd meg Lysandert, lepasszoljuk, és végre elhúzunk innen. Jó? - kérdezte tőlem kedvesen, mire én csak bólintottam egyet.

  - Haah? Szóval megint együtt vagytok? - kurjongatott Castiel. Jézusom.. - És nekem nem is mondtátok? Gonoszaaaak vagytooook! Gonoooszaaaak!

Olyan idegesítő részegen..legszívesebben leütném..

  - Nem maradnál csöndben csak úgy..örökre? - vonta fel Armin a szemöldökét.

  - Mii? Ezzel azt akarod mondani, hogy haljak meg? - tetette a vörös a műsírást.

Jézusom, komolyan rosszabb, mint egy óvodás. Amikor volt a szülinapom, és sokat ittunk, akkor is mesélték, hogy miket művelt. Hát..nem lettem volna szívesen azoknak az embereknek a helyében, akik vele voltak, míg ki nem józanodott..

  - Kincsem.. - nézett felém Armin - Menj el Lysanderért, kérlek...

Egyből indultam is, hogy drága barátunkat megtaláljam. Akkora tömeg van, hogy itt lehetetlennek találom azt, hogy bárhol is megláthassam.

  A mosdók felé haladva, kilométeres sor volt, így inkább azt passzoltam. Kifelé mentem, s nehezen ki is értem a friss levegőre. Jézusom, de hideg van..Körbenéztem, és egyből szemet is szúrt, akit kerestem.

  - Lysander! - siettem oda hozzá, közben pedig a karjaimat mozgattam a másikon, hiszen majd' lefagytam - Szia..

  - Hali - mosolygott rám, miközben letette a kezében lévő vizet, a mellette lévő padra - Miben segíthetek?

  - Castielről lenne szó..

  - Mit csinált? - sóhajtott nagyot a fiú.

  - Részeg igazából..Arminnal elakartunk jönni, de elkapta Armint, és nem nagyon akarja elengedni, se leülni, hogy pihenjen, és igyon egy kis vizet.

  - Téged, és Armint? - nézett rám, eléggé kíváncsian - Csak nem?

  - De..újra együtt vagyunk.

  - Ennek örülők - jelent meg mosoly az arcán, majd felkapta a vizet a padról, és határozottan nézett rám - Bízd csak ide a vöröst.

  - Köszönöm! Egy isten vagy! - néztem rá hálásan - Egyébként mit csináltál itt kint egyedül?

  - Csak kicsit megfájdult a fejem a zenétől, és a nagy alkohol szagtól..

  - Oh, átérzem - szóltam együtt érző hangon, majd visszaindultunk.

Amint beléptünk, az ajtótól nem messze, meg is pillantottuk a két fiú. Castiel igen erősen tolta arcát, valamint ajkait Armin szája felé. Armin pedig kezével tolta el az erősebb fiút.

  - Csak egy kicsiiiit! Nem tudom Kim - hirtelen felcsuklott - merre van, és csókod akaroook!

  - Tőlem biztos, hogy nem fogsz kapni, szóval csókolgassad csak a seggedet! - kiabált rá erősen.

  - Innen átveszem - szólt oda nekem Lysander, majd a két fiúhoz sietett - na hali, barátocskám - karolt bele Lysander Castielbe, aki egyből el is engedte a barátomat - Látogassuk meg a friss levegőt, némi víz társaságában. Jó?

    - Kimet akarom! - kezdett el Castiel hisztizni.

  - Ha így meglát téged, garantáltam kitekeri a nyakadat! Szóval most ne akard az asszonyt, hanem engedd, hogy kiszellőztessem a fejedet.

  - Jó.. - halkult el végre, és engedte, hogy Lysander kivihesse őt, a hidegre.

Arminra vezettem a tekintetem, aki konkrétan már a haját tépte, az előbbi szituációtól.

  - Ez az ember rémes, amikor részeg! - tört ki magából, miközben elém lépett - Komolyan majdnem kitéptem az összes hajam! És még olyanokat is kérdezett, ami rohadtul nem rá tartozik! - láttam az arcán, hogy a végére ellepi a pír.

  - Miket?

  - Ne beszéljünk róla.. - hangjában éreztem a zavartságot.

Szó nélkül a fogasokhoz lépett, majd nehezen megtalálta a saját, valamint az én kabátomat. Felhúztuk őket, majd végleg elhagytuk a szalagavató helyszínét.

  Kint tényleg eléggé hideg volt. Ahogy a sulinak a bejáratát is elhagytuk, nagy csapódást éreztem a hátamon.

  - Hé! - fordultam idegesen a fiú felé, aki mögöttem volt.

Ő egyből ajkaimra adott egy puszit, és sokáig ott is tartott a száját. Éreztem, hogy amíg ezt teszi, mosolyog. Megéreztem a kezét a hátamon, mely nyakam felé közelített. Amikor odaért, hideget éreztem ott, nagy mennyiségben. Aztán jött az, amit Armin akart. A havat a nyakamba dobta, majd eltávolodott tőlem.

  Felsikítottam, és próbáltam kiszedni a nyakamból, a kicsit se kellemes anyagot. Persze azt megkel említenem, hogy a szalagavatós ruhám volt rajtam, ami a térdemig ért, valamint egy lapos cipő. Most komolyan. Ki lenne képes magassarkúban táncolni?

  - Ez hideg! - szóltam rá, mérgesen természetesen - nem vagy normális!

  - Mikor voltam az? - kanyarított felém egy édes mosolyt, melytől megdobbant a szívem.

  - Remélem elázik az a szép, ünneplős ruhád! - szóltam megsértve, közben a hóba nyúltam, és egy nagy adag havat vettem fel a kezembe, melyet hamar összegyúrtam.

  - Úgyse mered..

  - Nem-e? - amint kimondtam, meglendítettem felé a kezemet, amiből távozott, a nagy mennyiségű hó.

A hó egyenest Armin arcán landolt, ezzel teljesen beborítva, édes pofijákát. meghallottam egy halk szipogást, és teljesen ledermedtem. Basszus. Miért a fagyós hóval dobtam meg..?

  - Ne haragudj! - siettem oda hozzá, és gyorsan elkezdtem a kezemmel levakarni az arcáról a havat.

Ahogy szedtem le, szembetalálkoztam piros szemeivel.

  - Jól vagy? - kérdeztem teljesen nagy aggodalomban, mire ő csak lenézett rám.

  - Egy puszitól jobban lennék.. - jelentette ki semlegesen.

Felnyújtóztam hozzá, majd egy meleg puszit adtam az ajkaira.

  - Biztos jól vagy?

  - Talán ha kapnék még egy puszit, jobban lennék... - nézett oldalra morcosan.

Két kezem közé fogtam az arcát, majd magam felé fordítottam azt. Ajkaira pici puszikat kezdtem adni.

  - Ez jól esik.. - suttogta ajkaink közé, majd rendesen összetapasztotta őket.

lassan kezdte el mozgatni párnácskáit, ahogy én is. Meleg érzés járta át az egész testemet. Olyan volt, mintha soha nem szakadtunk volna el, és mindig ilyen békesség lett volna köztünk. Jól esett forró csókja, és az is, ahogy ajkai az enyémen mozogtak. Olyan..nagyszerű érzés az egész.

  - Nem fázol? - kérdezte a csók közben, és nem is engedte, hogy válaszoljak, hisz ismét megcsókolt.

Válaszolni akartam, de nem tudtam. Túlságosan is fontos volt az nekem, hogy a csókját érezhessem, mint hogy fázom-e vagy nem.

  - Szóval? - húzódott el levegőhiány miatt - Fázol?

  - Picikét.. 

  - Jó, akkor menjünk - adott egy gyors puszit az ajkamra, majd szorosan megfogta a kezemet, s elindultunk hozzájuk. Istenem, de régen voltam náluk..

Az út alatt, csak úgy dőltek belőlünk a szavak. Tényleg, mintha semmi se történt volna, az elmúlt hónapokban, ami rossz. Bár..Armin pont ezt kérte.. Ne foglalkozzak a múlttal.

  Amint elértük a házukat nekem nosztalgia járta át a testemet. A fények nem égtek a csodálatos házban, amit furcsálltam.

  - Nincs itthon senki?

  - Nincs - válaszolt, mosollyal az arcán - Alexy a szalagavatón van, anyáék pedig elmentek vacsorázni.  Miénk a ház - mosolygott le rám, majd elvette kezét, hogy előkereshesse a kulcsait.

Hamar megvolt a kulcs, mely a bejáratot nyitotta. Armin maga elé engedett, én így előbb beértem, mint ő. Ahogy ő is beért, feloltotta a villanyt. A ház, ahova mindig is imádtam jönni, most is ragyogott a csodálattól. 

  - Semmi se változott.. - szóltam magam elé, miközben levettem a cipőmet.

Kabátomat is megszabadítottam magamtól, s a fogasra helyeztem. Hátrafordultam, hogy Armin végzett-e már. Amint ez megtörtént, esélyem se volt felfogni a dolgokat. Armin hirtelen kapott fel, mint egy menyasszonyt. Hirtelen ragadtam meg az ingét, melyen a zakó már nem foglalt helyet.

  - Megijesztettél..

  - Bocsánat, hercegnő - mosolygott rám édesen, majd egy puszit adott a homlokomra - Menjünk fel a szobámba?

  - Menjünk.. Már hiányzik, hogy az ágyadban feküdjek veled.. - kezeimet a ruhájáról, egyenest a nyakába akasztottam, hogy tartsam magam.

  - Nekem is hiányzott, hogy nem vagy mellettem - szólt, kissé túl komoran is, közben megindult velem az emelt felé.

Ahogy haladt, úgy kapcsolta le azt az egyetlen egy lámpát, amelyet percekkel ezelőtt oltott fel, most pedig le. Az ismerős falak közepette, megérkeztünk abba a szobába, ahol pár hónapja rengeteg időt töltöttem.

  Amint beértünk a helyiségbe, Armin csak megállt velem az ágya előtt, ott, ahol a babzsákfotel szokott lenni.

  - Öltözz át valami kényelmesbe. Jó?

  - Nincs itt ruhám. Visszahoztad minden cuccomat..

  - Ami azt illeti.. - szólalt meg halkabban - Nem minden cuccodat vittem vissza..

  - Akkor azért volt olyan kevés.

  - Sajnálom.. Csupán érezni akartam az illatod.

  - Ugyanezt éreztem, szóval ne sajnáld..Van olyan pólód, ami a mai napig a szobámban van..

Armin letett, és nem szólt egy szót se. A szekrényhez sétált, majd vissza hozzám.

  - Most mi az?

  - Csupán rájöttem, hogy nem lesz szükséged váltásruhára..Hiszen úgyse lesz rajtad - mutatta meg perverz mosolyát, a sötét szobában, melybe csak a hold fénye sütött be.

Az arcom teljesen vörös lett a szavaira, és el is fordultam. Neki háttal. Armin kapott az alkalmon, és nem hezitált. Ajkait a nyakamra vezette, közben a ruhámon megtalálta hátul a cipzárt, és lefelé kezdte el húzni. Nyakamat óvatosan puszilta, mintha egy porcelánbaba lennék, aki bármelyik pillanatban összetörhet. Óvatosan kezdte el szívni a bőrömet, amit én hagytam neki.

  - Szólj ha fáj, vagy kellemetlen - utalt a szívásra, majd egy puszit lehelt, a már kiszívott részre.

  - Nem az.. - szóltam halkan.

  - Akkor jó.. - mosolygott a nyakamba, majd további puszikkal lepte el.

Közben a cipzárt már teljesen lehúzta. Kezeit a vállamra vezette, majd lehúzta róla a ruhát, mely tartott. Egészen a derekamig húzta, de onnan nem ment tovább, hisz ahhoz kikellet volna lépnem a szoknyából. Szembefordultam Arminnal, majd az ingét kezdtem e kigombolni. Nem mondtuk ki, de jól tudtuk, hogy mit szeretnénk jelen pillanatban, hisz a tetteink erről árulkodtak.

  Amint kigomboltam a textilt, le is vettem róla. Csodálatos felsőteste elém tárult, melyet a sötétben fedeztem fel. Ajkaira tapadtam, és csókolni kezdtem, mindeközben ő a szoknyámért nyúlt, és lehúzta rólam, melyből kitudtam lépni. Kezemet a nadrágja gombjára invitáltam,és hamar ki is gomboltam az anyagot. Közben egy másodpercre se szakadtunk el egymástól. Nehezen, de lerúgta magáról a nadrágot, majd lassan az ágy felé invitált. Amint leültem, ő eldöntött rajta, majd mellém feküdt, s kezével derekamat fogta, s magához húzott. Kezem arcán pihent, s úgy folytattuk a csókunkat. A pillangók repdestek a hasamban a boldogságtól. Annyira, de annyira boldog voltam.

  - Tudod.. - szakadt el tőlem egy idő után - lehet Castielnek tényleg igaza volt..

  - Miért? - cirógattam meg az arcát - Elmondod végre, hogy mit mondott?

  - Miután elmentél, picit komolyabban kérdezett meg..

  - Miről?

  - Arról, hogy most, hogy újra együtt vagyunk, leszeretnék-e veled, minél hamarabb feküdni. Én..Nem akartam neki válaszolni, de nem hagyott békén, és végül kinyögtem neki, hogy Igen.. - halkult el - Elmondtam neki, hogy igen, mivel már nagyon hiányzol..És ismét veled akarok lenni, és azt akarom, hogy csak mellettem kelj fel reggelente, és csak én hallhassam azokat az édes hangokat, melyek nekem köszönhetően jutnak ki belőled..

  Teljesen megleptek a szavai. Olyan tisztán, és mégis zavartan beszélt, hogy akaratom ellenére is pír lepte el az arcomat.

  - Én is ugyanezt gondolom, amit az előbb elmondtál. Szeretnék veled eltölteni, egy csodás estét..

  - Biztos? - fordult egyet, így fölém került

  - Biztos - bólintottam magabiztosan.

Armin nem válaszolt, csak lejjebb hajolt, és megcsókolt. Közben kezével megszabadította magát az utolsó textilétől, mely a boxere volt. Valamiért nem voltam zavarban. Talán azért, mert már nem tudtam, hisz nem egyszer volt már, hogy lefeküdtük. Kezei végigvándoroltak a testemen, egészen, míg az alsóneműmig el nem értek. Ujjait beleakasztotta a ruhadarabba, majd lassan lehúzta rólam. Immáron mind a ketten meztelenek voltunk alul. Az egyetlen ruhadarab, ami rajtam volt, az a melltartóm volt. Armin arra nem vetett különösebb figyelmet, de nem is bántam. Nyakamat kezdte el puszilgatni, és haladt egyre lejjebb. Amikor a kulcscsontomhoz ért, már csókokkal látott el. Lejjebb haladva, csókkal borította be a bőrömet. Amikor a hasamhoz ért, megállt, s egy helyen több puszit, valamint csókot adott. Jól esett az érintése. Túl jól is.

  Egy pillanatra felült, majd a fiókjába nyúlt. Pillanatok múlva, egy kis zacskót vett elő. Fogával kibontva, óvatosan magára helyezte a védőeszközt, majd ismét rám feküdt. Két darab ujját testem legérzékenyebb pontjához vezette, majd lassan be is csúsztatta az egyiket. Egy apró sóhaj hagyta el a számat, amikor elkezdte ujját mozgatni. Mindeközben hasamat látta el puszikkal, és amikor már hallotta, hogy egyre gyorsabban veszem a levegőt, csatlakoztatta még egy ujját. A hangom egy minimálisan megerősödött, ahogy már két ujját mozgatta bennem, persze óvatosan. Amikor már úgy vélte, hogy ennyi elég lesz ahhoz, hogy semmi akadály ne legyen, ujjait kihúzta, majd nemességét helyezte a legérzékenyebb pontomhoz. Ajkaimra egy gyengéd puszit adott, közben óvatosan elkezdett belém hatolni. Amikor már félig bent volt, megállt, s felém emelkedve nézett a szemeimbe.

  - Jól vagy? - kérdezte aggódó tekintet mellett.

Olyan aranyos..Minden alkalommal megkérdezi, hogy hogy vagyok, vagy jól vagyok-e..

  - Igen, jól vagyok - küldtem felé egy biztató mosolyt - Szeretlek, Armin..

  - Én is téged, picim.. - már hiányzott ez a becenév..

Amint a szavak elhagyták a száját, egy csókba hívott, melybe csatlakoztam. Lassan csókolt, és ugyanilyen lassan kezdett el mozogni is. Szeretem amikor gyengéd, ám ő jobban szereti, ha másmilyen tempóban lehet.

  - Szabadh..? - kérdezte felsóhajtva, miközben megállt.

Tudtam jól, hogy mire gondol, így eleget téve a kérésének, bólintottam. Armin gyorsabban kezdett mozogni, én pedig ajkaimat a nyakára vezettem. Erősen megszívtam a bőrét, és amikor egy jóleső pontot ütött meg bennem, beleharaptam a bőrébe. Egy jól eső sóhaj hagyta el a száját, s így tudtam, hogy ő is élvezi, nem csak én. Lökései egyre nagyobbak lettek, s a következő percekben arra lettem figyelmes, hogy ismét birtokba vette ajkaimat. A testünk teljesen forró volt, melytől éreztem, hogy a gyönyör harmatosan rátalál a testemre.

  - Skyh.. - szólalt meg nehezen, én pedig értettem, hogy mit akar.

  - Én ish.. - suttogtam a csókba.

Pár nagyot lökött még magán, s ekkor éreztem meg, hogy a gyönyör végigjárja az egész testemet, ahogy az övét is. Ajakit szorosan az enyémre nyomva élvezett el, velem együtt. Levegőért kapkodva váltunk el egymástól. Nincs erőm..Kimerültem.

  Armin nehezen húzta ki magát belőlem, majd lehúzva magáról a védőeszközt, a kukába helyezte. Miután ezzel végzett, megkereste a saját alsóneműjét, és magára húzta. Ezután az enyémet is, amit lassan adott fel rám. A takaróját rám terítve feküdt be mellém, a meleg ágyba.

  - Nagyon, nagyon szeretlek - kezdett el játszani a hajammal, miközben fejem a mellkasán pihent.

  - Én is nagyon szeretlek.. - pusziltam meg a mellkasát, mely izzadt volt.

Szorosan magához ölelt, majd egy puszit adott a fejemre.

  - Holnap elmegyünk valahova? - kérdezte kedvesen.

  - Igen..Menjünk - bújtam hozzá szorosan.
Percek elteltével halk szuszogást hallottam. Elaludt.
  Mennyei illata ismét belemászott az orromba, és éreztem, hogy ennél boldogabb nem is lehetek. Hiszen visszakaptam Armint.

Ha a rész elnyerte a tetszésedet, akkor ne feledj el nyomot hagyni 

magad után a komment szekcióban! 💗