- A..apa?! - ijedtem meg. Vagyis nem. Inkább meglepődtem.
- Igen. Na de gyere csak. Van veled egykor beszélni valónk. - vezetett engem a kanapéra, ahova leültetett, ő pedig leultnelem a dohányzó asztalra.
Csak csendben ültünk egymással szemben. Én vártam, hogy apa mikor szólal meg, illetve szíd le engem. Ő meg valószínűleg azt várta, hogy én mikor szólalok meg, és magyarázkodok neki.
- Az előbb úgy láttam, minthogy ha a Medlock gyerekkel ölelkeznétek.
- Apa én- - Apa a szavakba vágott.
- Nem - emelte fel a hangját - Akarom megtudni, vagy meglátni, hogy mégegyszer vele vagy. - változtatta meg a hanszínét normálra.
Komolyan mondom, egy kalitkában érzem magam. Mivel apa rendőr, sokszor eltilt engem azoktól, akik neki nem szimpatikusak, vagy esetleg "rosszfiúnak" ítéli meg.
- És ha nem? - kérdeztem halkan.
- Tudod jól, hogy csak jót akarok neked. Szóval ne találkozz vele. - állt fel - Vissza kell mennem. Hajnalban lehet hazajövök. Ezt majd anyádnak mondd meg. - szólt, majd levette a kabátját a fogasról, s elhagyta a házat.
Arminnal elkezdtem beszélgetni, miután apa elment. Beszélgettem vele, azonban nem említettem neki, hogy apa mire is parancsolt engem, vele kapcsolatban.
Jó volt vele beszélgetni. Egyfolytában volt témánk. Mikor elköszöntem, hogy aludjak, akkor ismét figyelmeztetett, hogy holnap elne felejtsek menni délután. Ismét megígértem neki, hogy nem fogok elfelejteni menni.
Reggel kissé fáradtan keltem, de kivételesen örültem, hogy most hétvégén apa dolgozott. Így könnyen eltudtam menni Arminékhoz, és anyával is tudtam beszélgetni.
- Anya, ma átugrok Alexyékhoz, ha nem gond. - ültem le a konyhába, miközben ő főzött.
- Alexy? Ők az új diákok? - mosolygott anya.
- Igen. Nos..akiket apa nem bír. - húztam kissé a számat.
- A Medlock ikrek? - fordult felém.
- Tudod jól, hogy én nem tiltom meg, hogy velük légy. Debapad máshogy látja a dolgokat. Szóval csak óvatosan. - nyomott egy puszit az arcomra.
- Köszönöm. - mosolyogtam, majd felálltam és megöleltem.
- Ugyan kicsim. Megértelek. Abban a korban vagy, hogy érdekeljenek a fiúk. - kuncogott.
- Na de anya. - húzódtam el pufogva - Ők csak barátok.
- Mi is csak barátokként kezdtük. - mosolygott, majd folytatta a főzést.
Később felmentem a szobámba készülődni. De vajon mire? Nem randizok. De lehet ez valami női megérzés, hogyha fiúkkal találkozok, akkor csinos legyek. Végül egy fekete csőnadrág, egy kék póló, és egy kék cipzáros pulcsi mellett döntöttem. Nem akarok kiöltözni, de azért valahogy mégis nézzek ki. Egyenes hajamat felkötöttem lófarokba, majd lementem a nappaliba.
Felvettem a csizmámat, majd levettem a kabátom a fogasról.
- Anya elmentem. - húztam fel a cipzárt a kabátomon.
Anya intett nekem egyet, majd elhagytam meleg lakásomat.
Armin még tegnap este elküldte nekem a címüket. Nem is laktak olyan messze tőlem. Jó, csak 5 vagy 6 utcányira, de a lényeg az volt, hogy fél órán belül ott voltam. Kissé idegesen csöngettem be. Komolyan, miért idegeskedek? Nem megyek férjhez.
Vártam pár percet, de senkit se jött. Újra csengetettem. Itt már nyitották az ajtót, pár másodperc után.
- Hali. - húzta Alexy nagy mosolyra a száját, majd szorosan megölelt. Alig bírtam őt visszaölelni - Ugye majd felöltöztethetlek? - vigyorgott.
- Alexy előbb enged be, mert megfázik. - jelent meg Armin, testvére mögött -
A fiúk beengedtek, majd közölték, hogy a szüleik nincsenek itthon. Nem tudom miért, de kissé megijedtem, mert 2 fiúval maradtam. Letelepedtünk Armin szobájában. Tipikus fiú szoba volt, azonban rend uralkodott a szobán. A szoba egyik sarkában egy PS4 foglalta a helyet. Olyan volt, mintha most vették volna. A polcokon figurák, és konzolok díszelegtek. Olyan volt mintha egy PC boltban lennék, ami ki van alakítva egy szobává.
- Elég menő a szobád. - huppantam le egy babzsákra.
- Őszintén szólva jobb mint az enyém. - dőlt hátra sóhajtva Alexy az ágyon.
- Alexy, ugye nem fogsz itt hangoskodni? - vágódott le Armin a mellettem lévő babzsákra, miután bekapcsolta a Ps-ét - Tessék egy konzol. - adta nekem.
Ránéztem a konzolra. Olyan gombok voltak rajta, amiket nem igazán értettem.
- Megmutassam, hogy melyik gomb milyen funkcióhoz van? - tette az állát boldogan a vállamra, kék hajú barátom.
- Asszem...boldogulok. - méregettem a fekete konzolt a kezemben.
Nehezen, de valahogy játszottam Arminnal egyet. Igaz, csak ő miatta jutottunk tovább a szinteken. Én alig bírtam az ilyesmiféle konzollal játszani. De valahogy csak összejött.
Játszottunk vagy 2 órát, amikor Alexy unottan megszólalt.
- Sky lehetne velem is egy kicsit? Már órák óta játszotok. - duzzogott.
- Mindjárt elérünk a 20-as szintre, szóval nyugi, Alexy. - koncentrált erősen Armin.
- Nem! - szólt mérgesek a kék hajú, majd megragadta a karomat, s átrohant velem a saját szobájába - Végre az enyém vagy! - vigyorgott majd leültetett az ágyra, s leült elém.
Egy darabig csak vigyorgott rám. Tényleg nem értettem, hogy mit akart tőlem. De ez a sunyi mosolygás...kissé sejtem, hogy mit akar.
- Szóval... - kezdett bele - Sky, neked tetszik Armin? - nézett a szemembe.
- Mi? Rosa mondta ezt neked, mi? - néztem rá kissé ingerülten.
- Hát, hogy tetszik neked a tesóm. - mosolygott el.
- Figyelj Alexy. Ha megtetszik nekem Armin, akkor te leszel az első, akinek elmondom. - fogtam meg a vállat - Eskü. Viszont jelenleg, NEM tetszik nekem a tesód, és szerintem nem is fog.
- Kár. Pedig sogórok lennénk..
Alexy miután befejezte az Arminnal kapcsolatos vallatásom, elkezdtünk beszélgetni a fiúkról. Bevallom, rohadtul, de rohadtul furcsa volt az, hogy Alexyvel beszéltem meg, hogy melyik fiú a leghelyesebb meg ilyenek. Persze én mindig azzal válaszoltam, hogy nem tudom, mivel senki se tetszik nekem.
- Na és az osztályból? - húzogattam csávosan a szemöldököm Alexyra.
- Kentin. - nevezte el magát.
- Mindjárt gondoltam. - mosolyogtam rá.
Ekkor Alexy küldött felém egy olyan: "na és számodra ki a leghelyesebb az osztályban?" pillantást.
- Hm..Kentin..meg Armin.. - suttogtam a végét.
- Hm..azt mondod Armin.. - bökdösött engem.
- Ahj, hagyjál már. - löktem le Alexyt az ágyról.
Még beszélgettünk percekig, majd Armin berontott, hogy nézzünk meg ha filmet, mert már nagyon unatkozik egyedül.
Visszamentünk Armin szobájában, mivel ott a nagy tv. Khm..lapos nagy tv..
Míg Alexy elment kukoricát pattogtatni, addig Arminnal kerestünk egy filmet. Na mit? Naná, hogy horrort! Hogy még véletlenül se aludjak éjszaka. Tudni kell rólam, hogy én nagyon ijedős vagyok, és nem bírom a horrorfilmeket. De most kemény leszek, és nem fogom összeszarni magam!
Vagyis ezt csak gondoltam. Aztán Alexy visszatér a kukoricával. A fiúk olyan szinten besötétitettek, hogy az nem mindennapi. Beültem középre a babzsákba, a két fiú még a két oldalamra. Elég para volt a filmek már az eleje is. Nagyon féltem. Hiába takartam el a szemem, akkor is féltem. Aztán a film felénél, konkrétan a legijesztőbb résznél, a fiúk egyezerre megijesztettek engem. A popcorn ami az ölemben volt, kiburult, akkorát ugrottam, és kiabáltam. Ők persze jót nevettek ezen, de szerintem egyáltalán nem volt vicces.
- Rohadjatok meg... - kiabáltam velük könnyekkel telt szememmel.
- Nyugi, csak vicceltünk.
- Ez nem vicces, én ezt nem nézem tovább. - álltam fel remegve, majd a villanykapcsolóhoz sétáltam, hogy feloltsam, de ekkor valami hosszú és szőrös dolog ment át a lábamon. Mondanom se kell, hogy az előzőnél sokkal nagyobbat kiabáltam.
Itt már végem volt. Totálisan elértem arra a szintre, hogy én soha többet nem nézek a fiúkkal horrort, de még filmet se.
- Alexy, Alexy Alexy, Alexy, Alexy, Alexy!!! - vetettem magam hirtelen Alexy ölében - M..M..Mi volt az?! Ti szórakoztok velem már megint?! - kérdeztem remegve.
- Ahj, dehogy! - kapcsolta fel a villany Armin, majd felkapta a földről, azt a szőrös, és hosszú valamit, amit átment a lábamon - Ő Arthur és egy házigörény. Nem bánt téged, ne aggódj. - nevetett a fekete hajú.
- Hagyjatok békén már.. - öleltem át szorosan Alexyt.
Miután lenyugodtam, a fiúk rendeltek nekem pizzát, bocsánatkérés képpen.
Mikor rápillantottam azaz órára, este negyed hetet mutatott.
- Jézusom, már ennyi az idő?! - ugrottam fel - Bocsi srácok, de hazakell mennem! - húztam a cipőmet lendülettel.
- Ne már. - pufogott Alexy.
- Hétfőn találkozunk, de most tényleg mennem kell! - húztam a kabátom is, majd megöleltem Alexyt.
Ezután Arminra pillantottam, majd őt is megöleltem szorosan. De az valahogy más volt. Nála úgy éreztem, mintha az a pár másodperc egy örökkévalóság lenne. Örökre így tudtam volna maradni..de várjunk..én miért beszélek ilyeneket?
Mikor hazaértem senki se volt otthon. Anyának valószínűleg bekellett mennie, apa meg ugyanúgy dolgozik, mint mindig. Rájöttem, hogy félek egyedül a horrorfilm miatt, ezért áthívtam Rosat, aki boldogan jött át hozzám.
Elmeséltem neki, hogy mi volt tegnap Arminnal és Viktorral.
- Megölöm! Egy kanál vízben megfojtom azt a rohadékot! - idegeskesett Rosa - Viszont ahogy látom Arminnal jól mennek a dolgok. - mosolygott.
- Még jó, hogy csak barátok vagyok. - sóhajtottam.
- Kitudja. Ebben a pár napban szerintem tök sokat együtt voltatok. Hisz ma is náluk voltál.
- De az más. Ők a barátaim. Semmi több. - dőltek el az ágyon.
Vajon tényleg érzek valamit Armin iránt? Nem hiszem. Nem akarok különösebben kötödni hozzá. Csak jól érzem magam vele ennyi.
Hétfő reggel valamilyen oknál fogva a jó kedvem az egekben volt, és még a nap is sütött. Igaz, meg hideg volt, de a lényeg, hogy sütött. Felöltöztem, elvégeztem a fürdőbeli tevékenységeimet, majd lementem reggelizni. Anya még itthon volt, s finom reggelivel várt az asztalnál.
Miután megettem, felhúztam a kabátom és a csizmám, majd a táskámat a hátamra kaptam, s mentem a suliba. Kentin ismét a házam előtt várt engem. Nagy boldogan odarohantam hozzá és megöleltem.
- Na, ezt miért kapom? Eddig sose öleltél meg reggelente. - csodálkozott el.
- Ha nem örülsz neki, akkor máskor nem kapsz. - nevettem, majd elindultunk.
Furcsa módon, az egész utat végigbeszéltük. Furcsállottam a jó kedvemet, de nem bántam, hisz csodálatos érzés volt.
A suliba érve Rosaval egymás nyakába ugrottunk, mintha 1000 éve nem láttuk volna egymást.
Jól telt az egész napom, egészen a tesi óráig.
15 kör futás volt a bemelegítés, de én már a 10.nél kifulladtam.
- Sky, jól vagy? - állt meg velem együtt Kentin.
- A..aha. - erőltettem egy mosolyt az arcomra.
- Én nem ezt látom. Gyere ülj inkább le.
Kentin akaratom ellenére is leültetett. De a végén rájöttem, hogy jobb is, hisz alig kapok már levegőt, és a köhögésem is sűrűbb lett.
Fáztam, rázott a hideg, minden bajom volt. A szememet alig bírtam nyitvatartani.
- Hé, Skylin! - térdelt előttem Armin - Jól vagy? Csak mert elég sápadtnak tűnsz.
Armin rátette a kezét a homlokomra, majd ijedten elhúzta azt.
- Te tűzforró vagy. - ijedt meg.
Arminék szóltak a tanárnak, aki Rosa és Armin társaságában hazaküldött engem.
Mikor hozzánk értünk, Rosa felhívta anyát, míg Armin felsegített engem a szobámba. Bent lefektetett az ágyra, majd betakart.
- Anyud nemsokára itt lesz. - lépett be Rosa - Viszont én egy tappotatse mozdulok, míg ide nem ér! - feküdt be belőlem, csak ő éppenséggel nem takarozott be.
- Rosalya, mássz onnan ki. Te is elkapod tőle.
- És? Ha a legjobb barátnőm beteg, akkor itt vagyok mellette. Nem érdekel, hogy mi lesz. Legalább ketten betegeskedünk akkor. - pufogott.
- Istenem. - rázta a fejét Armin - Jó, akkor én megvárom lent Sky anyukáját, ti meg addig hancurozzatok. - ment ki a szobámból.
- Ho..hova megy Armin? - kérdeztem halkan.
- A nappaliba. De miért? - kezdte el Rosa bámulni a plafont.
- Miért nem marad itt? - fektettem a fejem a párnába - Azt akarom, hogy itt legyen...velem.. - suttogtam el a végét.
Pár perc csönd telepedett a szobára. A csöndet az anyukám zavarta meg.
Megköszönte Rosaéknak, hogy hazahoztak. A többi dologra nem igazán emlékszem már.
Vagy 1 hétig nyomtam az ágyat. Megfáztam, nem is, inkább nagyon megbetegedtem. Rosa mindennap eljött hozzám, hiába mondtam neki, hogy ne, mert ő is elkapja. De nem. Ő akkor is eljött hozzám.
Ismét hétfő van. Azonban ma egyedül megyek iskolába. Valamiért úgy érzem, hogy nem kellene ma bemennem.
Nem törődve ezzel az érzéssel mentem a suliba. Az idő most már jobb volt, kezdett tavaszodni végre, így február végén.
Beértem az udvarra, majd beléptem a épületbe. Azonban az épületben olyan látvány fogadott, amit nagyon, de nagyon nem akartam elhinni.
- De..Deborah? - csúszott ki a számon, ez az átkozott név.
Ő persze észrevett engem. De nem volt egyedül. Bal oldalán Armin volt, aki boldogan röhögcsélt vele.
Mi az isten történt itt?! Mi?!!!
- Oh, Szia Skylin! - ugrott a nyakamba, de én azonnal eltoltam.
- Mit akarsz itt Deborah? - vetettem rá szúrós pillantást.
- Nem is örülsz nekem? Pedig milyen jóba voltunk. - lett szomorú, de biztos vagyok benne, hogy csak tettette.
- Skylin, azért ez kissé bunkósság volt. - szólalt meg Armin.
Mi? Én nem csináltam semmit! Deborah nem jó ember, de nagyon nem!
Deborah Castiel exbarátnője, és egy alattomos kígyó. Kikezdett Nataniellel, és egy hatalmas balhét rendezett, amibe engem is belesodort, csak mert láttam, amikor kikezdett Nataniellel. Egyedül Rosanak és Kentinnek mondtam ezt el, akik hittek is nekem. Deborah azóta eltűnt, és a mai napig nem láttam. Viszont megváltozott kinézetre. Nagyon is. De Rosa miért nem szólt nekem erről?!
- Skyliiinnn! - ugrott a barátnőm a nyakamba, majd eltűnt a vigyorgása, amikor Arminra pillantott - Ki ez a lány melletted? - mérte végig Rosat.
- Oh, Rosalya drágám. Hát meg sem ismersz? Én vagyok az Deborah.
Rosanak ebben a pillanatban kitágultak a szemei, és hirtelen átváltott mérges pillantásba.
- Oh, szóval az a ribanc. - ment közelebb Rosa Deborahoz - Idefigyelj kicsi csillag. Most azonnal elhúzód a beled Armin közeléből, vagy kénytelen leszek erőszakot alkalmazni. - fenyegette Rosa a barna hajú lányt.
- Rosa hagyd már őt békén! Mi a fene ütött belétek?! Deborah senkinek sem tudna ártani. - védte be Armin, Deboraht.
Mi? Nem akarok hallani a fülemnek.
Mielőtt bármit is mondhattam, vagy tehettem volna, Armin elvitte a közelünkből Deboraht.
- Rosa, miért nem mondtad, hogy Deborah visszajött?!
- Mert nem tudtam. Szünetekben Lysanderrel, vagy Kentinnel voltam. És nem igazán néztem, hogy Armin kikel van.
- Istenem.. - dőltem a falnak, majd lecsúsztam rajta - Megint..megint kezdődik a Pokol. Csak most rosszabb lesz..most komolyan behülyítette Armint.
- Skylin, Rosalya! Jézusom jó, hogy végre megvagytok! Az előbb láttam Deboraht Arminnal teljes életnagyságban! - hadarta el a mondatot Kentin.
- Tudjuk. - sóhajtott Rosa idegesen.
- Skyyylinnn! - rohant oda Alexy is hozzánk - Láttam Armint egy plázaribivel! Nevetgéltek, beszélgettek és még ölelkeztek is! Mi az istent csinál Armin azzal a barnaribizlivel?! Arminnak veled kéne ezeket csinálnia! - akadt ki eléggé Alexy.
- Mi nem vagyunk együtt Arminnal. - álltam fel, majd otthagytam szó nélkül a többieket.
Eléggé ki voltam akadva, hogy Deborah most Arminnal is ugyanazt csinálja mint anno Castiellel. Egész nap nem igazán szóltam senkihez, viszont tudtam, hogy Alexy, Rosa és Kentin már tervezgetik, hogy hol fogják felakasztani azt a nőszemélyt.
Utolsó óráról csöngettek ki. Rosa és Alexy kint vártak engem a suli előtt, mivel nekik nem ugyanaz volt az utolsó órájuk mint nekem. Kentin pedig edzésen van.
Épp akarta kimenni a teremből, amikor hirtelen Deborah jelent meg, s becsukta maga után az ajtót.
- Mit akarsz? Van jobb dolgom is, mint hogy veled beszélgessek. - néztem rá haragosan.
- Ugyan Skylin. - beszélt kényesen - Emlékszem volt egy alkunk.
- Az nem alku volt, hanem megfenyegettél engem, hogyha bárkinek is elmerem mondani, hogy mi az igazság, akkor megkeseríted az életem.
- Igen. Azonban én sem ma jöttel le a falvédőről. - váltott át a a szörnyeteg stílusába - Tudom, hogy Rosanak biztosan elmondtad. Szóval kis csillag készülj fel, hogy itt nem lesz köszönet.
- Jó. Nem érdekel, hogy mit csinálsz velem. De Armint hagyd békén!
- Miért is? Annyira aranyos fiú, nem gondolod? - mosolygott gúnyosan - Egyébként tudod te, hogy milyen jó érzés az, amikor egy olyasvalakit veszek el tőled, aki fontos számodra? Azaz arc, amit ilyenkor vágnak az emberek...fergeteges!
- Te beteg vagy... - néztem rá méreggel telve.
- Nem csak megtanultam, hogy hogyan kell sikeresen élni.
- Ja..megtanultad, hogy milyen az igazi ribancok élete.
Most már tényleg nagyon ideges voltam. Nem! Nem fogom hagyni, hogy ezúttal megkapja amit akar és megint balhézzon, vagy tönkretegye valaki életét.
- Mit mondtál rám, angyalom? Nem hallottam rendesen. - gúnyolódott.
- Azt, hogy r-i-b-a-n-c vagy! - szótagoltam neki a ribanc szót.
Ekkor hangokat hallottam kintről. Ez az! Remélem, hogy meghallotta, hogy Deborah miket is mondott!
Az ajtó épp, hogy nyitódott, és csak Deborah látszódott. Ekkor ő teljes erővel belevágta a fejét a falba, viszont abban a pillanatban aki épp jött be, annak olyan volt, mintha én csináltam volna..
- Segítség... - suttogta Deborah.
- Deborah! - rohant be Armin, hogy segítsen ennek a dögnek - Skylin te normális vagy?! Mi a jó francot csinálsz Deborahval?!
- Mi?! Én semmit! Ő csinálta ezt! Kiakar készíteni engem Armin!
- Persze! Legalább most ne hazudj, Skylin! - kiabált velem Armin.
Huh? Én..? Hazudni? Hogy mondtad ilyet? Hisz barátok vagyunk..vagy nem?
- Ne szórakozz velem! Mikor hazudtam én neked vala- - Armin a szavamba vágott.
- Hazudtál már! Ne tagadd!
- Jó, de tudod, hogy nem akartalak megbántani! De Deborahval sose csináltam semmit!
- Ő nekem nem ezt mesélte. Elmondta, hogy miattad kellett elmennie a suliból, mert zaklattad.
- Mi?! Ez egyáltalán nem igaz! Miért csináltam volna ezt?! Egyáltalán, hogy tudod kinézni belőlem?! Kit ismertél előbb?! Persze, hogy engem! Akkor miért ennek a fruskának hiszel?!
- Mert ő nem hazudott nekem és az előbb is láttam, hogy bántottad!
- Ő csinálta! Ki akar engem készíteni, higyj már nekem! - kiabáltam vele. Már a sírás határán voltam - Én csak megakarlak téged védeni, Armin!
- Semmi közünk egymáshoz, szóval felejts el engem és azt is, hogy megakarsz védeni. - szólt ridegen, majd elmentek Deborahval.
Csak álltam és néztem magam elé, miközben a könnyeim folytak mint a záporeső. Mivel érdemeltem ezt ki? Mivel? Nem akarok itt lenni..hazaakarok menni, és nem jönni iskolába..
Falnak dőlve rogytam össze. A könnyeim már égették a szemeimet.
- Francba, itt hagytam a tás-
Ismerős hangot hallottam meg.
- Skylin? Skylin! - éreztem a smaragdzöld szemek tekintetét rajtam - Skylin mi a baj? Mi történt?
Kentin felemelte a fejemet, miközben arcomon éreztem 2 tenyerét.
- Kentin.. - szóltam fájdalmasan - Hazaakarok menni... - szóltam keservesen, majd Kentin szorosan átölelt.
Szükségem volt most valakire, és nagyon hálás vagyok Kentinnek, hogy itt volt.
Nem tudom, hogy meddig voltunk így, de jelen pillanatban nem is érdekelt. Aztán arra lettem figyelmes, hogy Rosa és Alexy rontanak be a terembe.
Elmeséltem nekik, hogy mi is történt a legutóbbi 30 percben itt. Rosa baromi ideges volt, Kentinnel együtt. Alexyn látszott, hogy csalódott és szomorú Armin miatt. De rajta is lehetett látni, hogy mérges a testvére miatt.
- Sajnálom, hogy ilyen testvérem van... - ült le mellém - Azt hittem, hogy nem lesz majd semmi baj, de mégis lett..hazaértem, akkor kiosztom, de rendesen. S ne aggódj. Minden rendben lesz. - ölelt át a vállamnál.
- Ideje lenne bekeményíteni és megmutatni annak a csajnak, hogy nem hiába tanultam karatét 5 évig. - ropogtatta ki Rosa a kezét.
- Szívesen bemutatnék rajta pár mozdulatot, amit a katonai suliban tanultam! - ropogtatta Kentin is a kezét.
- Nem. Valami olyan módszer kell, amivel elüldözhetjük a csajt egy életre. - álltam fel.
- Szóval mi legyen? - állt fel Alexy is.
- Sky, a szüleid ma otthon lesznek? - nézett rám Rosa.
- Nem. Mind a ketten éjszakások ma.
- Jó. Akkor most egyből megyünk Skyhoz és kitalálunk valamit, hogy mivel ölhet... illetve távolíthatnánk el ezt a nőt. - köhintett Rosa.
- Véletlenül tudom annak a széfnek a kombinációját apám irodájában, ahol egy fegyver van. - nézelődött Kentin.
- Nem lelőni, hanem móresre akarjuk tanítani. - fogtam a fejem.
- Én támogatom az ötletet. - tette fel Rosa a kezét.
- Ahogy én is. - csatlakozott hozzájuk Alexy - Van tapasztalatom a fegyverek használatában, miután Arminnal annyit játszottam.
- Istenem..! Nem akarok börtönbe kerülni, és különben is! Legális dolgot kell csinálnunk, mert apám zsaru! - szóltam rájuk.
- Akkor őt is lelőjük. - döntötte oldalra a fejét Alexy.
- Inkább menjünk hozzám. - sóhajtottam fáradtan.
- Vár, tudok még valakit aki tudja Deborah titkát rajtunk és Natanielen kívül. - kapta elő Rosa a mobilját mosolyogva.
- Igen? Ki? - lepődött meg Kentin.
Rosa csak kuncogott egyet, majd elindultunk hozzám. Nem érdekel, hogy mibe kerül, de nem fogom hagyni, hogy ez a nő azt tegyen amit akar! Megfogjuk leckéztetni. Alexy beszél majd Arminnal, s remélem észhez téríti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése