10. Fejezet: Túltáplált érzelmek

A hétvégén Arminnal egy percre se szakadtunk el egymástól. Közeledett az év vége, így kevesebb dolgozatot kellett írni a magunkfajta jó tanulóknak. Jó, ez enyhén túlzás volt. Armin bukásra állt történetemből, és biológiából. Komolyan, még matekból is 5-ös. Akkor töriből miért nem tud legalább egy kettest összehozni meg bioszból? A javító vizsgái 2 hét múlva lesznek. Addig felkel őt készítenem ezekre, különben mehet a pótvizsgákra. De nem! Skylin tanárnő gondoskodik róla, hogy a kicsi hercege átmenjen!

A mai hétfői napon Arminnal mentem a suliba. Rosa és Alexy már előbb elmentek, így kettesben tudtam maradni Arminnal. Azonban ő valami játékról magyarázott amit szintén nem tudott megvenni pénz hiány miatt.

  - Jó lett volna ha megnyerem azt a fogadást. - ámélkodott - Akkor most azzal a játékkal játszhatnák.

  - Hát ez van, drága. Nem voltál elég erős ahhoz, hogy visszafogd a játék iránti szenvedélyed. - pipiskedtem fel, majd megpusziltam a száját.

  - Ezzel nem nyugtattál meg. - sóhajtott fel fájdalmasan, miközben beléptünk a suli udvarára.

Osztályfőnöki volt az első óránk, így az osztálytermünkbe siettünk. Mikor beléptünk minden szem ránk szegeződött. Páran odajöttek kérdezősködni, hogy mi van Arminnal. Egyedül Castiel ült a padban még mindig. Lehetett rajta látni, hogy a kemény külső ellenére nincs mersze Armin elé állni. Rátettem a kezem a fekete hajú vállára, majd Castiel felé mutogattam. Armin vette a lapot, vagyis azt hiszem, s a vöröshöz sétált.

  - Hali, haver. - tette le a táskáját Armin a padra, ám nem ült le.

  - Hello. - szólt elfojtva Castiel.

  - Remélem nem azért vagy ilyen falfehér, mert magadat okolod a történtek miatt.

Castiel csak bámult semleges arcával Arminra.

  - Szóval igen. - sóhajtott a kék szemű - Egyáltalán nem a te hibád, szóval fejezd be ezt! - parancsolt rá.

Castiel bűntudattal a tekintetében bólintott. Az osztályfőnök belépett, és mindenkit a helyére sietettet. 

  - Nos, elég váratlanul jött ami azt illeti, de az ig-

  - Én is szeretlek Letti drágám! Szünetben csak a tied leszek! - hajolt ki az ablakon Dakota és a szomszédos terem felé kiabált, ami nem másé, mint Lettiék terme volt. Ezzel megszakította Mr. Faraize mondanivalóját.

  - Khm! - köszörülte meg a tanár a torkát - Dakota lennél szíves? - igazította meg a szemüvegét.

  - Jaj, persze tanár úr! - pillantott a tanár úrra mosolyogva, majd ismét kihajolt az ablakon - És Mr. Faraize üdvözli a csinos osztáyfőnöknődet!

Az egész osztály Mr. Faraizera pillantott, aki túlszárnyalta Castiel vörös haját, annyira zavarba jött. Lettiéknek egy igazán csinos, fiatal kórú tanárnő volt az osztályfőnökük. Az egész osztály, vagy lehet iskola is, tudta, hogy közte és az osztályfőnökünk között lehet valami a levegőben. Ő tanította nekünk a magyart és a nyelvtant.

  - Elég legyen! - szólalt meg kis idő múlva szigorúan Mr. Faraize.

Dakota visszaült a helyére. A tanár ismét megköszörülte a torkát, majd újrakezdte a mondanivalóját.

  - Szóval, mint ahogy akartam mondani. Az idei Diák-napot az igazgatónő előre hozta. A jövőhét helyett, a holnap és a holnaputáni napon lesz megvalósítva ez. Egy kedd és egy szerdai nap. Mivel Armin és Alexy valószínűleg nem tudja, hogy mi is ez - a fiúk bólintottak - ezért elmagyaráznám. A Diák-nap nálunk két napot foglal magába. Az első napon különféle tevékenységeket hajthatnak véghez a diákok. Délben minden programnak vége van, és megnézzük a focimeccset, illetve a röplabda meccset. Erre a napra majd kapni fogtok egy választási kérdőívet, melyen kijelölhetitek, hogy a holnapi napon min szeretnétek részt venni. Akik benne lesznek valamelyik sportban, azok vagy egész nap a sportolókkal lesznek, vagy végezhetek más tevékenységet. A papíron megkel jelöli, hogy mit szeretnél. Maximum 3 klubtevékenységebe szállhatsz be a holnapi napon, és mindegyiken megkel jelennetek. Ellenőrizni fogjuk a papírokat és persze a holnapi jelenléteket.

A tanár elkezdte kiosztani a kérdőíveket. Uram isten! Ezek rémesebbek, mint tavaly.

  - Te is látod amit én? - pillantott rám barátnőm.

  - Ezek rémesebben, mint tavaly. - folytam el a padon.

  - Virágültetés; sporttevékenységek; festészet; filmnézés; masszás adás a tanároknak; varrás; süti készítés; Castiel legyőzése. - sorolta Castiel a tevékenységeket, azonban az utolsónál megtorpant - Ne csinálják már, tanci bá! - mordult fel a vörös.

  - Mi az a Castiel legyőzése?  - vonta fel a szemöldökét Alexy.

  - Castieltől mindenki fél az iskolában, kivéve a mi osztályunk. Rá se mernek nézni konkrétan. Ebben a "tevékenységben" Castielel lehet összemérni az erőnket. - sóhajtottam, majd fojtattam unottan - És ha sikerül, akkor Castiel a csicskásod lesz év végéig. Amióta bevezették senkinek sem sikerült, ezért se érjük, hogy miért van még mindig benne a Diák-napban.

  - És hát a kis vörösnek már unalmas. Persze csak délelőtt lehet ezt, mivel neki menni-e kell majd a focimeccsre. - legyintett Rosa.

  - Miért kínoz az úr? - borult Castiel az asztalra.

A tanár megengedte, hogy az óra további részében beszélgessünk, és persze kitöltsük az ívet. Rosa Alexy felé fordult, de nem ült el mellőlem. Én a papírt vizsgáltam, hogy mire menjek. Hm..Talán rábeszélem Armint, hogy csináljunk sütit. Rosaval minden évben jelentkezünk arra.
  - Min gondolkodsz, picim? - éreztem, hogy valaki hátulról átkarol a nyakamnál. Teste nehezét kissé rám engedte. Hamar felismertem ezt a kedves hangot.
  - Épp azon gondolkodtam, hogy merre menjünk.
Armin látva, hogy nem tud hova leülni, kijjebb húzta a székemet, majd beült az ölembe. Hiába látszottunk ilyenkor furának, imádtam amikor ezt csinálja.
  - Menjünk majd Castielhez. Mindenképp kiakarok állni ellen. Tuti mókás lesz. - támaszkodott meg az asztalon.
  - Jó, de akkor eljössz velem sütit sütni. - kezdtem el rajzolgatni az ujjammal a hátára.
  - Jó. - sóhajtott nagyot - Akkor az utolsó legyen a filmezés. De amúgy az a tanár masszírozós mi az anyám kínja?
  - Ha jól megmasszírozód őket, akkor a következő év szeptemberét megúszod dolgozatok nélkül. Bár szerintem ez hátrány, mert akkor év végén több dolgozatot kell írnod, jegyek hiánya végett.
  - Tuti a diri találta ki. - mormogta maga elé.
  - Ki más? - nevettem el magam. Olyan édes volt amikor pufogott.
Kitöltöttük mind a ketten a kérdőívet. Rosaéra pillantottam. Ő a sütisütést, a virágültetést és a varrást választotta.
  - De unalmas vagy Rosa. - piszkáltam a barátnőmet.
  - Én csak nőiességnek hívom. De te hívd aminek akarod. De ahogy látom idén az első napon, csak a sütésnél leszünk együtt. - hangja kissé csalódott volt - Szóval a második napra lestoppolom Skyt! - nézett Arminra fenyegetően.
Én csak jót mosolyogtam rajtuk. Rosa átült Lysanderhez beszélgetni. Alexy Natanielen csüngött. Armin? Armin pedig megfordult. Néha már azt hiszem, hogy a kapcsolatunkban ilyenkor én vagyok a pasi.
  - Még mindig fordítva csinálják. - forgattam a szemeimet.
  - Befognád végre? - azzal összetapasztotta a szánkat, nem érdekelte, hogy mások is vannak itt.

Nyelve bejutásért sóvárgott, én pedig eleget téve ennek engedtem neki, majd én is visszacsókoltam őt. Kezei a derekamra vándoroltak, mélyen szorosan tartott magához.  Ekkor rájöttem, hogy ezt nem tehetjük, mert mások is vannak itt.

  - A..Armin - húzódtam el, ezzel megszakítva a csókunkat. Kezeit levettem a derekamról - Mások is vannak itt.

  - Őket is beakarod avatni ebbe? - vonta meg a szemöldökét.

  - Nem, nem erre céloztam. 

Kellett pár perc, mire leesett neki. Kimászott az ölemből, majd kézbe kapta a papírokat és kivitte a tanárnak. Mikor visszajött felkapta a táskáját, majd a fejemet államnál fogva maga felé fordította.

  - Majd nálad folytatjuk. - azzal lágy csókot lehelt ajkaimra, majd megindult kifelé. Én lendületből rácsaptam gyengéden a fenekére. Tudtam, hogy utálja ha megcsapom a fenekét.

  - Csak érjünk hozzád. - szólt morcosan, mielőtt kilépett az ajtón. 

Végre utolsó óra! A napom unalmasan telt és Armin egész nap kínzott engem a reggeli seggre csapás miatt. Akárhányszor megakartam csókolni ő felmagasodott, így nem értem el puha ajkait. 

Tesin Boris futtatott minket. Mármint nem úgy! 30 kört lekellet csapatnunk. Persze, hogy a fiúk könnyedséggel futottak. De mi lányok már a 15. körnél ki voltunk fulladva. De az még rosszabbá tette, hogy kint voltunk a füves pályán a 30 fokos melegben.

  - Armiiiiiiiiin - húztam el a nevét - Vigyél a nyakadban! - futottam mellé.

  - Nehez vagy, és így is fáradt vagyok. - vette a mély levegőket. Izzadság cseppek folytak le arcán, melytől meg szekszibb volt.

  - Kérlek! - néztem rá boci szemekkel. Ő csak nagy sóhajtásba tört ki.

  - Na jó. - guggolt le. Vettem a célzást és a nyakán ültem. Ő megragadta a lábam, hogy biztosítsa a biztonságot számomra. Lassan felállt velem.

Hm. Megtudnám szokni az ottani magasságot. Úgy paskoltam a fejét ütemre, ahogy lépett. Éreztem magam alatt, hogy izzad egész teste.

  - Milyen izmos leszel ezek után. - szóltam boldogan.

  - Szerintem még egész életemre lebénulok. - szólt zihálva.

Értettem a célzást. Nehéz vagyok. Fejbe vágtam, mire elvesztette az egyensúlyát, és előre dőlt velem. Kezeimet reflexszerűen magam elé tettem, így megakadályozva, hogy beverjem a fejem, vagy bármi hasonló. Épp, hogy földet értem, és megtámasztottam magam a kezemmel azzal a lendülettel átfordultam és háttal nekivágodtam a földnek. Nem lett komoly bajom, viszont Armin nem szólt. Hasra fordultam. Armin a hasán feküdt, és feje a talajhoz volt simulva. Kezeit maga mellett tartotta, így neki is sikerült megállítani az ütközést.

  - Armin... - suttogtam, mire ő felemelkedett. Orrából folyt a vér.

  - Basszki! - tartotta a kezét az orrához.

Boris egyből felfigyelt arra, hogy mi nem futunk. Gyors léptekkel jött felénk. Egyből felszólt amikor odaért.

  - Itt meg mi történt? Mindegy is. Rixton kisasszony. Kísérje Medlock urat minél előbb az orvosiba.

Bólintottam, majd megragadtam Armin szabad kezét, s minél sietősebb léptekkel vittem az orvosiba. Odaérve jómagamat kint tartott az iskola orvos, míg Armint lekezelte. 

Könnyek gyűltek a szemembe míg vártam rá. Ismét miattam sérült meg az a fiú, akit szeretek. Halkan eleresztettem magam, és szakadozva levegőt vettem, miközben a könnyek végigfolytak az arcomon. 

Percekkel később Armin lépett ki az orvostól. 

  - Mehetünk. - szólt, ám azonnal leguggolt hozzám, amint meglátta, hogy valami nem oké - Kicsim mi a baj? - fogta meg a kezemet.

Rápillantottam. Az orra már nem vérzett. Gondolom az orvos legfertőtlenítette.

  - Sajnálom. 

  - Ahj, komolyan ezen rágod magad? - kúszott édes mosoly az ajkára - Véletlen volt, ami bárkivel előfordulhat. - simogatta a kezemet.

  - Biztos nem haragszol? - vettem levegőt ismét szakadozva.

  - Biztos. - hajolt közelebb, hogy puha ajkait az enyémhez érintse.

A szokásosnál is gyengédebben csókolt meg. Gondolom éreztetni akarta velem, hogy ne rágjam magam ezen. 

Mikor elhajolt hüvelykujjával letörölte a könnyeimet. Talpra állított, majd óvatosan beletúrt kiengedett hajamba, és ismét megcsókolt. Viszonoztam a csókját.

Tesi után Arminnal hozzám igyekeztünk. Mikor hazaértem nem volt otthon senki, de nem is vártam mást. Felmentünk a szobámba, majd eldőltem az ágyon, a plafont bámulva.

Percekkel később 2 kék szempárt véltem felfedezni magam fölött. Fejét a nyakamhoz fúrta, majd gyengéd csókot lehelt rá. Végig csókolta a nyakam egészen a fülemtől a kulcscsontomig. Miután végzett szemembe nézett, majd magabiztosan falni kezdte az ajkaimat. Viszonozni próbáltam a csókot, viszont túl hevesen cselekedett. Eltűrte a kósza tincseket a szememből, miközben még mindig ajkaimmal volt elfoglalva. A pólója alá nyúltam, hogy érezzem teste melegét. Ekkor ő belenyögött a csókunkba, s pirult fejjel húzódott el. Kezem vándorútra indult hasától, egészen a mellkasáig. Ajkai ismét nyakamon tevékenykedtek, ami miatt kipirultabb lettem, mit bármikor. Itt-ott kicsit megszívta, de ügyelt rá, hogy ne maradjon nyoma. Mutatóujjával simogatni kezdte a combomat, majd egyre feljebb tévedt a keze. A medencémnél benyúlt a pólóm alá, mire segített levenni rólam a fölsőm. Meleg érintése boldogan hatott a hideg bőrömre. Szája ismét ajkaimra tévedt, hogy újra eltudjak veszni a csókjában. Keze feljebb vándorolt, míg meg nem érintette mellemet. Testem összerezzent, mire ő szorosan a medencémre nyomta csípőjét, és testsúlyát. Mielőtt újabb mozdulatot tehetett volna, megcsörrent a telefonom.

Kipirultan és szaggatott levegővétel mellett nyúltam a telefonomért. Azonban Armin megállította a kezemet, mielőtt a készülékhez érhettem volna.

   - Hagyd. - súgta a fülembe lágy hangon. 

  - De lehet fontos... - fordítottam oldalra a fejem, így kínozva őt, távol az ajkaimtól. Mérgesen forgatta a szemeit majd utat engedett a kezemnek. 

  - Igen? - szóltam a telefonba.

  - Kincsem, ma korábban hazatudtam jönni és hazafelé jövet bementem a Mekibe és hoztam kaját. Merre vagy? Még suliban? Mert ha igen, akkor elteszem későbbre. - hallottam, hogy anya matat a vonal túlvégén.

Arminra pillantottam. Anya itt van a házban, és a fiúm jelenleg a tekintetével is képes lenne levetkőzni. Szexin megnyaltam az alsó ajkaimat, hogy kínozzam Armint. Sikerült is, ugyanis lebigyesztette ajkait és szomorú fejét vágott, jelezve, hogy fejezzem be a telefonálást, hogy befejezhessük azt, amit elkezdtünk.

  - Egy pillanat, és ott leszek! - szóltam anyának, majd leraktam a telefont.

  - Olyan gonosz vagy. - durcizott be.

  - Anya itthon van és hozott Mekis kaját. - mosolyogtam - Tudod, hogy szeretlek, de a kaja a második életem utánad. - ültem fel, majd egy puszit nyomtam a szájára, mely neki köszönhetően csókká lőtte ki magát a végére.

  - Nagyon válogatós vagy kajak terén, mégis imádsz enni. Csupa meglepetés vagy számomra. 

Felvettem a  pólóm, majd Arminra pillantottam, hogy jöjjön le velem. Nehezen, de rábeszéltem őt. Levánszorogtunk, mire anya meglepetten nézett rám ránk.

  - Ti egész egész végig fent voltatok?

  - Aham. Na mit hoztál? - ültem le az asztalhoz.

  - Nem tudtam, hogy itt lesz Armin. De neked hoztam egy csibeburgert és egy 20 darabos McNuggets-et.

  - Akkor Armin megkapja a burgerem. Oké? 

  - Nincs kifogásom ez ellen. - huppant le, majd falni kezdte a hambit.

Kaja közben anya beleegyezett, hogy Armin itt aludjon. Még mindig nem értem, hogy miért kell az engedélyét kérnünk ahhoz, hogy együtt aludjunk. Annyira gáz és szánalmas. Na de mindegy. A lényeg, hogy Armin itt aludhatot és ismét boldog voltam, mert itt volt velem. Itt voltam a karjaiban és tudtam, hogy ő itt van nekem, és ennél nem kellett több.

Reggel egyszerűen nem tudtam mivel felkelteni Armint. Hiába lökődtem, vagy böködtem, nem kelt fel. Így is már késésben voltunk és az idegeimg már kezdték feladni a harcot vele szembe. Utolsó reményemben belecsíptem egyet az oldalába. Mondanom se kell, hogy végül mekkorát ugrott. Felébredve morcosan nézett rám. Fekete, kósza tincsei a szemébe lógtak.
  - Ébresztő, álomszuszék! Késésben vagyunk, szóval kapkod magad.
  - Ezért keltettél fel, ily fájdalmas módon? - dugta a fejét a párna alá.
  - Kelj már fel! - ültem a hátára és paskolni kezdtem.
  - Még nem kaptam meg a reggeli csókom. - hangját eltorzította a párna hangja.
  - Ha végre kikelnél az ágyból, akkor örömmel megadnám neked azt a csókot. - ültem mellé.
Ő kidugta a fejét, majd a plafont kezdte el bámulni. Én ráültem a hasára, hogy végre megkapja a reggeli csókját, amiből egy nagy puszi lett csak.
  - Öltözz kérlek. Nem akarok elkésni. - esdekeltem neki.
  - Szerintem meg inkább te vetkőzz le, hogy folytathassuk a tegnapi dolgokat. - perverz mosolyt húzott, melytől látszottak az édes gödröcskéi.
Mérgesen fürkésztem az arcát. Ő csak jót mosolygott, majd előrelendült, és maga alá szorított. Puha ajkait az enyémhez nyomta. Hamar engedtem magam, hisz nem tudtam neki ellenállni. Másodpercekkel később elhajoltam, ezzel megtörve a csókunkat.
  - Most már tényleg öltözz. - másztam ki alóla, majd az ajtóhoz léptem - Ha 50-ig leérsz, felöltözve és minden egyébbel, akkor megajándékozlak valamivel. És csak szólók, hogy 45 van. - kacsintottam, majd otthagytam

Mondanom se kell, hogy 3 perc alatt elkészült.
  - Kérem az ajándékom.
Ekkor a szájába nyomtam egy muffint.
  - Reggelinek tökéletes. Na igyekezz. - álltam az ajtóban harci díszben.
  - Én nem ilyen ajándékra számítottam. - húzta lomhán a cipőjét.
  - Indujá' má' meg! - emeltem meg a hangom, mire gyorsan felkapta a lábbeliét, és már mentünk is a suliba.
Na így vegyél kezelésbe egy álmos fiút.

A suliba érve egyből a kapuban átadtak nekünk egy jelenléti ívet, melyet alákel íratni azzal a felügyelővel, aki a tevékenységeknél lesz. Rosaval megbeszéltük, hogy utoljára menjünk a sütishez, és akkor velünk tud lenni. Elsőnek maradtunk az udvadon Castiel miatt. Még senki se volt ott nála.
  - Nem fogsz unatkozni egész nap? - nyújtottam át neki a papírt, hogy aláírja.
  - De. De annyi boldogságom van, hogy nézhetem a röpis lányokat.
Arminnal mosolyogva sóhajtottunk. Armin próbálkozott elsőnek egy szkander keretében. Had ne mondjam, de vesztett.
  - A pasid lenyomva. Te készen állsz? - állt elém.
  - Hogyne! - álltam a nagy szivacsra.
Castielel lehet burkozni. Na igen. És a nagy ész Skylin, minden évben ezzel próbálkozik. Nem vagyok normális.
Mielőtt bármi mozdulatot tehettem volna, Castiel megragadott és a következő pillanatban már a földön feküdtem, ő pedig a derekamon ült, így mozgásképtelenné téve engem. Kezeimet a fejem mellet fogta le.
  - Vesztettél. Megint. - szólt szokásos mosolya mellett.
  - Mert akkora nagy böhöm állat vagy! - pufogtam alatta.
Castiel felállt, majd a kezét nyújtotta, hogy felkeljek. Sikeresen lábra állított. Arminra pillantottam. Túlzottan is látszott rajta, hogy féltékeny Castielre, az előbbi szituáció miatt.
Elköszöntünk Castieltől, majd igyekeztünk a könyvtárba a film miatt. Armin mindvégig merem volt mellettem. A film már javában ment, mire beértünk. A könyvtárban a padok hátravoltak húzva, és a helyükön párnák hada tornyosult. Leghátra mentünk a falhoz, ahol a legtöbb párna volt, és nem volt senki a közelében. Armin leült, én pedig befészkeltem magam az ölébe, neki háttal. Ő átölelt engem a hasamnál, majd a fülemhez hajolt.
  - Miért engedted Castielnek, hogy úgy rád másszon? - hangja rideg volt, és hűvös.
  - Csak játék volt. - fordultam vele szembe.
  - Nekem nem úgy tűnt. - suttogta a nyakamba, mielőtt megcsókolta volna.
Ebben a csókban nem a szokásos kedvessége és gyengeség volt. A féltékenység vezényelte.
  - H..Hé! - markoltam a vállaiba, hogy eltoljam, de túl nehéz volt és erőszakos.
Armin mit sem törődve kezdte el érzéketlenül szívni a nyakamat.
  - Armin..nyoma marad... - suttogtam, még mindig próbálkozva őt eltolni magamtól.
  - Nem érdekel. - szólt ridegen, majd ajkainkat összetapasztotta. Durván csókolt, de én ráharaptam a nyelvére. Halkan felnyögött, és elhúzódott. Én éltem a lehetőséggel és kezeim közé kaptam az arcát.
  - Nem kell féltékenynek lenned. Nekem nem kell Castiel, te butus. Aki kell nekem, őt már rég megkaptam.
Armin arcáról ekkor eltűnt az idegesség és a féltékenység helyét sajnálat vette át.
  - Sajnálom. - ráncolta össze homlokát, majd gyengéden megcsókolt. Ezt a csókját már viszonoztam.
Vállára döntöttem a fejemet, ő pedig átölelt. 10 percig így voltunk, majd meguntuk a filmet, és elmentünk. Rosat vártuk a háztartástan teremnél. Mikor megjött beléptünk. A teremben Alexy, Iris, Viola, Lysander, Dakota és Letti volt.
  - Lysander mit keres itt? - csodálkoztam el.
  - Csodás lépességemnek hála rábeszéltem.
Amilyen szerencsések vagyunk Arminnal, csak nekünk nem jutott kötény. Hű de jó, hogy feketében jöttem!
Rosa beállt Lysander mellé én pedig Arminnal előkészítettem a hozzávalókat.
Volt az asztalon liszt, tojás, porcukor, olvasztott csoki egy 4 literes mérőpohárban. Komolyan nem hittem volna, hogy találunk ennyi csokit, és egy ekkora mérőpoharat. Huh, ez aztán csokis lesz, de nagyon! Meg persze a többi hozzávaló is itt volt, de azokat inkább nem részletezném. Előkészítettük az edényeket. Rosa csoszogott hozzánk és letett 2 színű ételfestéket az asztalra. Kéket és pirosat. Pont a kedvenc színeink Arminnal.
  - Mivel kezdjük? - nézett körbe Armin. Lelehetett olvasni az arcáról, hogy még mérni se tud rendesen - Te most kinevetsz? - vonta fel a szemöldökét. Rám, majd a lisztre pillantott. Beledugta a kezét, majd rányomta az arcomra.

Azonban én sem hagytam magamat. Megragadtam az ételfestéket, majd az egészet a kezemre nyomtam, és rádörgöltem a szájára. Úgyis a piros a kedvenc színe. Pólójára cseppent pár piros csepp. Ő visszavágott ugyan ezzel a trükkel. Míg ő full piros szájjal, addig én full kék szájjal álltunk ott.
Nem hagytam annyiban. Jobb kezembe fogtam 4 tojást, míg a másikba porcukrot. Erőteljesen a fejére vágtam a 4 tojást, a porcukrot meg egyből ráöntöttem. Fekete hajából pillanatokon belül fehér lett. Ruhája se úszta meg kosz nélkül. Armin idegesen, de egyben játékosan nézett rám. Bal kezébe fogta a tejet, jobba pedig a lisztet. Hátrálni akartam, de ő még az előtt cselekedett. A fejemre öntötte a 2 literes doboz teljes tartalmát, és a nagy bögrényi lisztet. A tej miatt a liszt ráragadt a hajamra. Gyűlöltem ha valaki a hajammal szórakozik. Rohadtul. Arcom tiszta liszt lett, és oda is ragadt. Majdnem idegbajt kaptam, hogy ezt miként fogom kiszedni a hajamból. Elegem lett. Nagyon is. Idegesen megragadtam a 4 literes mérőpoharat, melyben az olvasztott csoki volt, még melegen, de nem forrón. Olyan hirtelen cselekedem, hogy Armin reagálni se tudott. Lendületből felágaskodtam és a fejére borítottam az egész 4 literes pohár tartalmát. Folyt mindenhol rajta a csoki. Ajkain lefolyt, így pólójára kerültek a meleg cseppek. Arca tiszta barna volt. Soha nem nézett rám még ilyen meglepetten. Én csak mérges pillantásokat vetettem rá.

  - Itt meg mi folyik?! - jelent meg a teremben a felügyelő tanár, Mrs. Rush - Ki okozta ezt a felfordulást?!
Arminnal egyszerre egymásra mutattunk. A tanár idegesen jött felénk, majd konkrétan kivágott minket a hátsó ajtón.
   - Tűnjetek a szemem elől! - csapta be az ajtót.
A hátsó udvar felé mentünk, de közben egy szót sem szóltunk egymáshoz. Leültünk a padra.
  - Utállak. - szólaltam meg haragosan.
  - Én is utállak jelen pillanatban. - tapogatta a fején lévő csokit, mely rászáradt.
Csöndben ültünk egy darabig, míg felé nem pillantottam.
  - Mondd. - felém nézett - Szeretnél lilát keverni?
  - Lilát? - kérdése hallatán ráültem a térdére vele szemben, majd megcsókoltam őt. Ajkain lehetett érezni a tejcsokoládé édes izét. De nem csak ott. Nyelvén éreztem  a csoki és az ételfesték keverékét, mely nem volt annyira guszta, de jelen pillanatban nem érdekelt.
  - Még mindig utálsz? - hajoltam el tőle.
  - Hát...talán ha kapok egy forróbb csókot, és jobban keverjük a színeket talán nem fogok. - incselkedett velem. Gödröcskéi ismét feltűntek a mosolygás következtében.
Mélyen a szemébe néztem, majd szenvedélyesen megcsókoltam. Ő közelebb vont magához. Testünk összeért. Tarkón ragadtam, jelezve, hogy nem akarom elereszteni még egy ideig.
Faltuk egymást, mintha már évek óta nem találkoztunk volna. Csókunkat a levegőhiány zavarta meg.
  - Amúgy igazából szeretlek. - puszilta meg a homlokom.
  - Jaj, én is szeretlek, Mr. Szeretnivaló, drága kockám! Adj egy csókot, és merüljünk el a csodálatos puffancsfelhőkkel és gyártsuk az utódokat, hogy meglegyenek az ingyen könyvek és a segély! - hallatszott a kényes hang mögülünk, mely Castieltől származott.
  - Castiel, te nem vagy normális. - szólt Castiel melől Mr. Faraize.
  - És maga csak most jött rá erre? - veregette vállba az osztályfőnökünket.
  - Hát igazából már az első találkozásnál megmutattad, hogy az IQ szinted nem több, egy darab kavicsnál.
  - Mondja az, aki nem mer vallomást tenni a szomszéd ofőnek. - sóhajtott Castiel.
  - Castiel, most kihúztad a gyufát! - nézett rá dühösen az osztályfőnök.
Castiel elkezdett rohanni.
  - Ti! Menjetek haza, és holnapi ne is lássalak titeket! Castiel te meg állj meg! - szaladt a vörös után.
  - Majd ha jó seggű csajok potyognak az égből! - kiabálta, és már el is tűnt a sarkon.
  - Még egy évig ezt kell elviselnem. - tápászkodott fel Armin - Na menjünk. - megfogta a kezemet, majd elmentünk haza. Viszont félúton kettéváltunk mivel mind a kettőnknek kellet egy jó zuhany és hajmosás.
  - Ha gondolod én mind kettőben segíthetek. - húzogatta a szemöldökét.
  - Köszönöm, egyedül is boldogulok. - forgattam a szemeit, majd egy gyors ölelés és csók váltás után végleg elbúcsúztunk egymástól.

Közel a házunkhoz a lakáskulcsot kerestem. Beléptem a kapun és a kezemet bámultam, mellyel próbáltam megkeresni a bejárati ajtóhoz nyíló kulcsot. Persze amilyen szerencsés vagyok elejtettem. Nyúlni akartam érte, de egy kéz megelőzött.
  - Tessék. - pillantott rám mosolyogva az arany színű szempár.
Megtorpantam és hátrálni kezdem.
  - Te...te mit keresel itt? - ijedtem meg.
  - A bokorhoz jöttem. Szerinted? - lóbálta a kulcsokat az ujjai közt.
  - Azonnal menj el, mielőtt valaki meglát téged! - ragadtam meg a felső karját. Persze ő kirántotta azt a szorításomból - Miért keresel fel mostanában egyre többször?!
  - Szerinted? - vetett bánatos tekintetet.
  - Menj már el! - ragadtam ki a kulcsokat az ujjai közül, majd az ajtóhoz léptem. Ahogy nyílott az ajtó, olyan sebesen mentem be, és csaptam be. Azaz csaptam volna, ha ő nem akadályozza azt meg a lábával.
  - Beszélgetni akarok veled. Ennyi. Semmi sincs a tarsolyomban.
  - Nem az iskolában kéne inkább lenned?!
  - Sose megyek be Diák-napra. Egy nagy hülyeség. - ebben egyetértettem vele - Amúgy meg..mi történt veled? Úgy nézel ki, mint aki megfürdött volna pár liter tejben és lisztben. - röhögött ki, mire én bevágtam az ajtót.
  - Hogy szakadna rád az ég! Utállak! - kiabáltam vissza neki. Bezártam az ajtót, hogy még véletlenül se tudjon bejönni. Miért nem hagy már végre békén, Viktor?

Bevonultam a fürdőbe. A forró víz rettenetesen jól esett a bőrömnek. Eszembe jutott Daniel és Viktor. Gyorsan elhessegettem a gondoltaim róluk, majd megmostam a hajamat is. Mikor végeztem egy törölközőt csavartam magam köré. Hajamat picit megtöröltem, majd engedtem, hogy fekete tincseim vállamon pihenjenek. Mikor beléptem a szobámba elképedtem.
  - Ohoho!
  - Mi a jó büdös kurva életet keresel itt?! - lettem ideges.
Viktor ott feküdt az ágyamon és a telefonjával játszott. Ám mikor bejöttem felém szegezte a pillantását. Ha a szemével vetkőztetni tudott volna, már rég anyaszült meztelen lennék.
  - Mondtam, hogy beszélgetni szeretnék, de te durván rám vágtad az ajtót. Egyébként ha érdekel a régi bejáratot használtam, hogy bejöjjek.
  - Menj el azonnal! - kezdtem el hátrálni remegve.
  - Még csak most jöttem. - közeledett felém. A húzat becsapta mögöttem az ajtót, így nekiütköztem - Nem igaz - lépett elém, majd kezeit hirtelen a fejem mellé csapta - Skylin?!
Minden vér megfagyott bennem. Könnyek nyűltek a szemembe. Nem mertem semmit se csinálni vele, mert akkor megjárnám, de nagyon.
Fekete tincsei a szemébe lógtak, így kiemelte szép szemeit.
  - Menj el. - ismételtem meg - És hagyj végre békén! - szóltam határozottan, mire felmordult.
  - Komolyan azt hiszdm, hogy csak olyan könnyen békén tudlak hagyni?! - kiabált velem - Hogy tudod te ezt olyan könnyen venni, elmondanád nekem?!
  - Azt hiszed nekem könnyű? - tartottam vissza a könnyeim - Mert akkor kibaszottul rosszul hiszed, Viktor. Szóval engedj el, míg szépen mondom.
  - Nem, nem foglak elengedni. Miért tenném? A szüleid dolgoznak. Kentin a katonai suliban van. Teljesen egyedül vagy, segítség nélkül. Hiába sikítasz, hiába teszel bármit. Nem jön segítség. - suttogta a nyakamba.
Még mielőtt bármit is tehetett volna, ágyékon küldtem, nem törődve a következményekkel. Viktor összerogyott, és pedig kirohantam a szobámból. Berohantam a fürdőbe, majd bezárkóztam.
  - Ruha...kell valami ruha.. - keresgéltem idegesen. A kezem remegett, annyira féltem. Végül találtam fehérneműt és egy nadrágot is - Nem igaz, hogy nincs egy fölső sem..
Hiába kerestem nem volt. És még anyától se tudok kivenni, mert a sajátjait kimosta.
Semmi hang. Viktor meghalt volna a rúgástól? Vagy 5 perce bent vagyok, de semmi. Lehet elment, mert megelégelt engem. Elfordítottam a zárat, majd kikukucskáltam. Sehol senki. Megnyugodva nyitottam ki teljesen az ajtót.
  - Velem te ne szórakozz! - jelent meg Viktor előttem, majd belökdösött a zuhanykabinba, és becsapta az ajtaját. Kezeit ismét a fejem mellé csapta. - Most tényleg nem úszod meg szárazon.
Testvérével az enyémhez simult, így megakadályozva, hogy menekülni tudjak. Tapogatóztam a kezemmel, s egy hirtelen ötlet suhant át a fejemben. Pont elértem mind két kezemmel a csapot, s zuhany meg éppenséggel fölöttünk volt. Nem érdekelve, hogy vizes leszek megnyitottam egyszerre a hideg és meleg vizet. Jelen pillanatban nem érdekelt, hogy leforrázom magam. Egy ideig bírtam a forróvizet és ez pont olyan volt, amit még elviseltem. Viktor fájdalmasan nyögött a nyakamba, majd fejét a vállamra tette, hogy megszokja a vizet. Elakartam lökni magamtól, de túl erős volt. Könnyek gyűltek a szemembe ismét.
  - Szeretném hallani azt az édes hangot, amit 2 éve. - suttogta a fülembe, majd ajkait a nyakamra tapasztotta szorosan.
Akaratom ellenére is egy sóhaj hagyta el a számat. Egyből összeszorítottam a számat, és a szemeimet is. Könnyeim kiakartak fakadni, de nem engedtem nekik utat.
  - Jó kislány. - suttogta a nyakamba. Éreztem ahogy elmosolyodik.
Próbáltam eltolni, de akárhányszor a mellkasához nyúltam ő lefogta a kezemet. Nem akartam hagyni magam, de hiába ellenkeztem ő erősebb volt.
Pillanatokkal később éreztem ahogy keze a mellemre vándorolt. Rátapostam a lábára, erre ő belemarkolt a mellemre. A könnyeim kicsordultak a szemeimből. Esdekelve néztem rá, hogy hagyja abba amit csinál, de meg sem hatotta. Kezét levette mellemről, majd a hasamat kezdte el cirógatni. Másik kezével megragadta az államat, s kényszerített arra, hogy a szemeibe nézzek. Vizes tincsei az arcára ragadtak. Akkor pánikoztam be teljesen, amikor keze lejjebb csúszott a nadrágom széléhez.
  - Hagyd már abba! - törtem ki magamból.
  - Hagyjam? Nem is tudom. Ez semmi ahhoz képest a-
  - Bármit megteszek! Bármit, csak hagyd már abba! - vágtam a szavába.
  - Azt mondod bármit? - jelent meg undorító mosoly az arcán. Itt rájöttem, hogy kár volt ezt mondani
  - Kérek egy olyan forró csókot, mint az első csókunk volt.
A vér is megfagyott bennem. Hogy kérhet ilyet?
  - Vagy talán szeretnéd, hogy a kezem tovább kalandozzon gyönyörű testeden? - suttogta a fülemben.
Bekellet látnom, hogy ez az egyetlen megoldás a szabadulásomra. Meg persze ha jönne valaki. De senki.
A könnyeim hullása felgyorsult, miközben két kezem közé fogtam az arcát.
  - Gyűlöllek... - suttogtam ajkai közé, mielőtt összetapasztottam volna.
Kezei a derekamra vándoroltak. Nem akartam ezt, de megkellet tennem a saját érdekemben. Nyelve szinte tűz forrón azért esdekelt, hogy összeérjen az enyémmel. Ugyanolyan forrón, és gyengéden csókolt, mint 2 éve. Most is az volt a csókja, de az undorító szó most legelőre ugrott nálam. Elakartam hajolni, de ő nem engedett. Megragadta a tarkóm, így magához bilincselt. Azonban én ráharaptam a nyelvére, mire ő az alsó ajkamra. Fájdalmasan szisszenhettem fel, mire végre elhajolt.
  - Semmit se változtál. - nyomott egy utolsó puszit a számra, majd elengedett és elzárta a vizet, s kilépett a kabinból.
Összerogytam helyben. A könnyeim nem maradtak abba, sőt még jobban folytak. Viktor látva, engem közelebb jött majd megölelt. Én elakartam lökni magamtól, de olyan erőtlen voltam jelen pillanatban, hogy nem ment.
  - Felsegítselek?
  - Hagyj békén...
  - Aztán sok boldogságot a fekete hajú hercegeddel. - puszilta meg a fejemet, majd otthagyott.

Nem tudom meddig ülhettem ott, de nem is érdekelt. Az önbecsülésem darabokra zúzta. Próbáltam megnyugodni, de nehezen ment. Visszamentem a szobámba, majd húztam száraz ruhát. Az egyedüli ember akit most látnia akarok, az Rosa. Azt akarom, hogy itt legyen és meghallgasson. Kezembe  a telefonom, majd kaptam még mindig könnyező szemeimmel néztem a képernyőt. 1 órája volt fent. Miért nincs fent..? Hiányzott a legjobb barátnőm, és őt akartam magam mellé.
Sírva kuporodtam az ágy elé. Kezemet a számra tettem, hogy elfojtsam a hangokat, melyek kiakarnak belőlem szakadni.

Egész héten nem mentem suliba. Castiel, Armin, Rosa és Alexy próbáltak eljönni hozzám, de nem engedtem be őket. Se a hívásokra, se az smsekre sem válaszoltam. Anyával üzentem meg nekik, hogy hagyjanak békén mert beteg vagyok. Persze ez nem volt igaz. Anya abban a tudatban élt, hogy tényleg beteg vagyok, és nem látott a dolgok mélyére, hogy mennyire ki vagyok. Újra összetörtem, mint akkor.. Ám pénteken, mikor tudatlanul ajtót nyitottam meglepődtem.
  - Castiel....Rosa...?
A barátaim álltak és felém pillantottak. Castiel aggódó fejet vágott, míg Rosa dühöset. Nem tudtam, hogy mit akarnak, míg meg nem szólaltak.
  - Skylin. Ő volt az, igaz? - szólalt meg Castiel.
Bólintottam kedvtelenül.
Castiel és Rosa ekkor egymásra néztek, majd rám törtek a házba. Itt már tudtam. Ha ők ketten összefognak és itt vannak, akkor baj van.