11. Fejezet: Indulatok

Eredetileg úgy volt, hogy ma nem hozom a részt, mert semmi életerőm és kedvem nem volt, de összekaptam magam, hogy egyik legjobb barátnőm szülinapjára kint legyen!😄 Boldog Szülinapot Vir, még egyszer!❤️

UI.: Ebben a részben átlépünk +17, +18-ra. 

Ajánlott zene

Egész héten nem mentem suliba. Castiel, Armin, Rosa és Alexy próbáltak eljönni hozzám, de nem engedtem be őket. Se a hívásokra, se az smsekre sem válaszoltam. Anyával üzentem meg nekik, hogy hagyjanak békén mert beteg vagyok. Persze ez nem volt igaz. Anya abban a tudatban élt, hogy tényleg beteg vagyok, és nem látott a dolgok mélyére, hogy mennyire kivagyok. Újra összetörtem, mint akkor.. Ám pénteken, mikor tudatlanul ajtót nyitottam meglepődtem.

  - Castiel....Rosa...?

A barátaim álltak és felém pillantottak. Castiel aggódó fejet vágott, míg Rosa dühöset. Nem tudtam, hogy mit akarnak, míg meg nem szólaltak.

  - Skylin. Ő volt az, igaz? - szólalt meg Castiel.

Bólintottam kedvtelenül.

Castiel és Rosa ekkor egymásra néztek, majd rám törtek a házba. Itt már tudtam. Ha ők ketten összefognak és itt vannak, akkor baj van. 

  - Srácok, mit csináltok?! - torpantam meg, miután becsuktam az  ajtót.

  - Vagy 1 hete semmit se tudunk rólad, Sky! Mi a fene történt veled a Diák-nap után?! - összerezzentem Rosa szavain. Viktor ismét az eszembe jutott.

  - Mi lenne ha válaszolnál? - fonta össze idegesen Castiel a kezeit.

  - Te minek jöttél? - pillantottam rá.

Castielen látszott, hogy ekkor pattanásig feszültek az idegei.

  - Azért bazdmeg, mivel utoljára akkor voltál ilyen, amikor Da-

  - Hallgass! - vágtam a szavába - Nem akarok erről beszélni. Egyszerűen csak nem éreztem jól magam ahhoz, hogy iskolába menjek.

  - Hazudsz. Igazat mondd Castiel. Szóval, kivele, hogy ezúttal mi történt! - emelte meg rám a hangját Rosa.

Összeszorult a nyomrom. Megfogtam Rosa és Castiel kezét, majd leültettem őket a kanapéra.

Szemeim könnybe lábadtak. Ujjaimat morzsolva, miközben a padlót bámultam, meséltem el nekik, hogy mit tett Viktor velem kedden. Igazából nem az fájt nekem amit tett, hanem, hogy jogosan tette, és megérdemeltem.

Rosa ijedten, míg Castiel dühösen állt fel.

  - Rosa - fordult Rosa felé a vörös - Addig amíg vissza nem jövök - ekkor feltűrte mind két kezén a pólót - tartsd itt Skylint!

  - Castiel... - álltam fel, hogy megragadjam a kezét, de késő volt. Ő hirtelen kiviharzott az ajtón. Rosa nem tartott vissza, ehelyett mind a ketten Castiel után eredtünk. 

Rosa lemaradt, de én úgy futottam, mintha az életem múlna rajta. Ch...miket beszélek? Viktor élete múlik rajta. A parknál Castiel lelassított, hogy kitudja nyitni a kaput, ám ekkor elkaptam dühtől izzó karját.

  - Á...állj már meg!

  - Skylin engedj el! - kiabált velem.

  - Senkinek sem lesz jobb ha összevered! Te is tudod nagyon jól, hogy miért csinálta ezt! - szorítottam a karját.

  - És?! Ez nem magyarázat erre! Ha Armin me-

 - Nem, nem és nem! Kérlek Castiel! Ne szóljunk Arminnak! - könnyesedett be a szemem - Elszabadulna a pokol, ha ő megtudná.

  - Komolyan mondom - nyugodott le kissé - miért nem tudja valamelyikőtök kezdeményezni?! Vége lenne ennek a pokolnak.

  - Huh..meg..ha...lok...Rosa..nak...K..O.... - terült el Rosa a betonon.

  - Anyám.. - ült le Castiel a padkára - Minden vágyam már tényleg, hogy ennek az egésznek vége legyen. Legalább neked lehetne eszed, Skylin.

  - Jól tudod, hogy miért nem fogok kezdeményezni, és hogy ő is.
  - Egyébként Arminon elégé látszott, hogy aggódott érted. Neki se írtál, se semmi. - szólt fel Castiel témát váltva.
  - Hiányzik... - húztam fel a térdem, majd átöleltem - De képtelen vagyok a szemébe nézni ezek után.
  - Ha úgy nézzük visszakapta. - szólt Rosa is - Ez a minimum amit tett veled Deborah miatt.
  - Tudom, hogy te még mindig haragszol rá emiatt. Hidd el, a szívem mélyén én is, de képtelen vagyok emiatt távol maradni tőle. De jelenleg képtelen vagyok elé állni, mivel megcsaltam őt.
  - Tudod a megcsalás, és a kényszerítés között óriási különbség van. - pillantott rám Castiel.
  - Tudom...akkor is bűntudatom van. Szörnyen.

Nem szóltunk semmit, csak ültünk. Tudtam, ha nem teszünk valamit lehet rosszabbak lesznek a dolgok. Viszont most azon kell gondolkodnom, hogy miként is álljak Armin elé.
Percekkel később éreztem, hogy valaki befogja a szememet. Gondoltam, hogy ki lehet az.
  - Castiel, tudom, hogy te vagy az. - sóhajtottam fel.
Ekkor Castiel belecsókolt a nyakamba. Itt már tudtam, hogy mégse ő az. A testem összerezzent, ugyanis csak Armin lehetett az. De ne...nem állok még készen, hogy a szemébe nézzek.
  - Kukucs, hercegnő. - ült le mellém - Miért nem voltál suliban? Aggódtam, és hiányoztál is.
  - Nem éreztem jól magam. - bámultam magam elé.
  - Azért felhívhattál volna, vagy valami. - puszilta meg az arcomat. Ezután gyengéden az államért nyúlt, majd könnyű mozdulattal maga felé fordította, s megcsókolt.
Viszonoztam a csókját, majd megöleltem. Rettenetesen hiányzott. Visszaölelt, s közben lágy csókot lehelt a nyakamra. Szerencsére amit Viktor hagyott jelet rajtam, már nem igazán látszik, és sminkkel könnyen ellehet tüntetni.
  - Szeretlek... - suttogtam neki.
  - Tudom. Én is. - helyezte fejét a fejemre.
Könnyek gyűltek a szemembe, de nem engedtem ki őket. Egy gyors mozdulattal kipislogtam őket.

  - Egyébként - húzódott el - mivel jövőhéten lesz az érettségi szünet, ezért elintéztük, hogy abban a 3 napban menjünk akkor kirándulni. Viszont valamit kikellet találnunk, mert 4 személyre olcsóbb, mint 3-ra. Így Alexy meginvitálta Kentint is. Ő fizeti magának, de akkor is. - húzta a száját.
  - Jó lesz, hidd el nekem. - tűrtem el pár tincsét, hogy a szemébe nézzek. Látszott rajta, hogy féltékeny. Remélem ő nem sejt semmit.


Már azt hittem, hogy sose lesz hétfő! Már 6 órakor fent voltam, holott csak 8-kor indultunk. 3 órás az út kocsival. Remélem nem kell 3 óráig azt hallgatnom, ahogy Kentin és Armin veszekszik. Különben kivágom őket az autóból. A cuccom már elvolt készítve. Írtam Arminnak, azonban még nem volt fent. Mire minden teendőmmel végeztem már fél 8 volt. Kentinnek volt még egy kis dolga, így egyedül mentem el Arminékhoz. Mikor odaértem Alexy boldogan ugrott a nyakamba. Az apukájuk vitt minket kocsival.
  - Jó reggelt, Arnold. - köszöntem illedelmesen.
  - Oh, szia Skylin. Lehet kicsit késni fogunk, mert Armin még a vadak álmát alussza. - nevetett a végére.
  - Még mindig nem kelt fel? - csodálkoztam el - Akkor kezelésbe veszem a dolgokat.
Letettem a cuccaimat, majd felballagtam a szobájába. Minden elő volt készítve, már csak az alvó medvét kellett felkelteni. Háton feküdt, félig betakarva. A függönyöket elhúztam, az ablakot kinyitottam. A friss levegő csak úgy áramlott be a szobába. Gondolkoztam, hogy mivel kelthetném fel, mivel a keltegetés, a bökdösés, és a csipkedés eddig nem volt túl hatásos.
  - Hm...ezt egy filmben láttam, de egy próbát megér.
Leszaladtam Alexyhoz, majd kértem tőle egy szifon szódát. Van tapasztalatom benne, hogy ettől tuti felkel. Kentin és a bátyám régebben mindig így keltettek húsvétkor.
Visszasiettem. Ő még mindig aludt. Aztán eljött az én időm! Muhahha!
  - Sajnálom Armin. A te érdekedben teszem. - nevettem el magam majd meghúztam a kis fogóját és Arminra irányítottam a vizet.
Armin egyből felpattant az ágyból, és maga elé helyezte a kezeit védekezés céljából. De mind jól tudjuk: ez nem segíthet rajta.
  - Mi a franc?! - nyögte ki nagy nehezen. Leugrott az ágyról, majd ide-oda kezdett mászkálni, hogy kitérjen előlem.
  - Induljál meg szépen készülődni! - engedtem el a kis fogót, így nem folyt több szóda.
  - Nekem te ne! - nézett rám morcosan. Látszott rajta, hogy aludt volna még.
  - Hogy mit mondtál?! - lőttem ismét rá a szódát, csak most könyörtelenül. Már ha lehet ezt úgy csinálni...
  - Jól van, jól van! Elég, elég megyek már, csak hagyd abba!
  - Én is úgy gondoltam. - engedtem le magam mellé a kezeimet, melyben a most már üres szifon volt.
  - Könyörületesebb mód nem volt arra, hogy felkelts?! - rázta a fejét, melyről csöpögött a szóda.
  - Mivel nem akartál felkelni, ezért nem.
Morcosan méregetett engem. Hirtelen előttem termet, majd átölelt szorosan.
  - Hé, vizes leszek! - próbáltam eltolni magamtól.
  - Legalább felfrissülsz. - mosolygott a nyakamba, majd belecsókolt.
Nagy sóhaj hagyta el a számat, melytől még jobban szorított magához. A következő pillanatban meg a nyelve már az én számban volt. Viszonoztam gyengéd csókját.
  - Na menj szárítkozz meg. Alexy segít. - suttogta a csókba, majd alsó ajkaimba harapott - A reggeli miatt. És ezt még visszakapod. Na menj. - csapott a fenekemre, majd konkrétan kilökött a szobájából.
Kidugtam rá a nyelvem az utolsó pillanatban, majd Alexyhez csoszogtam, hogy segítsen megszárítkozni a hajszárítóval.

8-ra itt volt Kentin is, és Arminnak köszönhetően fél 9-kor el is tudtunk indulni. Kentin ült elől, míg én hátul középen. Armin a bal, míg Alexy a jobb oldalamon. Armin a vállamon aludt egészen addig, míg meg nem érkeztünk a szállásra.
  - Végre itt vagyunk! - nyújtóztam nagyot, mikor kimásztam a kocsiból.
  - Adjatok egy ágyat. - Armin konkrétan kiesett a kocsiból.
  - Dél van. Na gyerünk! - ragadtam meg a karját.
Elköszöntünk a fiúk apukájától, majd becuccoltunk a szobáinkba. Egy hatalmas lakórészt kaptunk, konyhával, erkéllyel fürdővel, nappalival és egy nagy szobával. A szobában 4 ágy volt. 2 egymás mellett és azzal szemben ismét kettő. Arminnal egyből ledobtuk a cuccainkat az egymás melletti ágyhoz.
  - Akkor én alszok a kék laguna mellett. - sóhajtott Kentin.
  - Ez az! - ugrott fel boldogan Alexy.
Én csak jót nevettem rajtuk. Arminra pillantottam, aki ismét az ágyat nyomta.
  - Na nem! Nem azért jöttünk, hogy aludj! - ültem a hasára és tapsolni kezdtem rajta.
  - Befejeznéd? - nyitotta ki hirtelen a szemeit, majd előrelendült és lefogta a karjaimat.
  - Huuu, ez nem gyerekeknek való! - tette Alexy huncutul a kezét a szája elé - Kentin takard el a szemed!
  - Már rég elmúltam 18!
  - Idióták. - célzott Armin a 2 fiúra, majd egy puszit nyomott a homlokomra és elengedett - Hova akartok menni?
  - Először ki kéne pakolni. Nem gondoljátok?
  - Hát ha te Alexy pakolni akarsz, ahelyett, hogy lemennénk a strandra, én megértem. - incselkedtem vele.
  - Akkor mire vártok még? Mindenki fel a fürdőruhát, aztán irány a strand! - ugrott fel Alexy.


Kentin kijelentette, hogy ő semmiképp nem jön, mert kiakar pakolni. Így 3-an mentünk csak. Alexy előrerohant, így szem elől tévesztettük. Hm..talán itt az ideje és a tökéletes alkalom, hogy Armin visszakapja a szívatásért okozott sokkot.
  - Visszahozom Alexyt. Te addig menj csak a vízbe. - nyomtam egy puszit az arcára, majd elsiettem Alexyhez.
Szembesítettem Alexyt a tervemmel. Igaz, nem nagyon örült neki, de belement.

Armin szemszög

Skylin pár perc múlva visszatért, Alexyvel az oldalán.
  - Hozok frissítőket. Ti addig pancsoljatok! - azzal Alexy el is sietett.
Skylin épphogy beért a vízbe, elkezdett engem fröcskölni, majd a végén ellökött a vízben.
  - Szóval így állunk. - néztem rá kihívóan, majd megragadtam őt a hasánál és beljebb vittem a vízben.
Mikor már mélyebbre értünk be eldobtam őt a vízbe. Vártam, hogy feljöjjön, de nem jött fel.
  - Skylin...?

Várjunk...mi van ha nem is tud úszni?! 

A víz alá buktam, s megragadtam a karját. Magamhoz rántottam, majd a karjaimba véve rohantam ki vele. A parton a hátára fektettem.
  - Hé, Skylin... - paskoltam az arcát remegő kezeimmel.
Hogy..hogy is volt azaz életmentős cucc? A fene megeszi, hogy pont ekkor nem voltam suliban..
Megnyomtam a mellkasát sokszor, majd szájon át lélegeztettem, de semmi.
  - Skylin ne csináld...
Ismét megnyomtam párszor a mellkasát majd a szájához hajoltam. Ám amikor összeérintettem a szánkat megijedtem. Nagyon is.

Skylin szemszög

Nagyon is jól tudtam úszni, de visszaakartam neki adni, amit ő csinált a múltkor. Mikor másodszorra érintette össze a szánkat, én megcsókolta őt. Ijedten kapta el a fejét, mire én felültem.
  - Mondtam, hogy visszakapod.
Armin könnyes szemekkel nézett rám, majd szorosan megölelt.
  - Hogy voltál képes ilyet csinálni?!
  - Sajnálom, de végre visszakaptad. - simogattam a fejét.
  - Soha többet ne csinál ilyet... - szorított magához erősebben.
Belepusziltam a nyakába, melytől kirázta a hideg.
  - Este ezért kapsz. - húzódott el tőlem - Nagyon megijesztettél.
  - Most már tudod milyen érzés volt nekem is.
  - Azért szerintem nekem rosszabb volt. - vonta fel a szemöldökét.

Alexy visszatértével feloldódott a feszültség. Vagy este 5-ig bent voltunk a vízben. Mikor visszaértünk a szállóra, én egyből megrohamoztam a fürdőt. Megmostam a hajam, és 10 perc alatt lezuhanyoztam. Törölközőben léptem ki. Meglepetésemre csak Armin volt a szobában, aki boldogan nyomkodta a Ps-ét.
  - Hát a többiek? - ültem le az ágyra.
  - Elmentek elintézni a kaját. - ült fel, majd végigmért engem. Perverz mosoly ült ki az arcára.
  - Mi ez a mosoly? - vontam fel a szemöldököm.
  - Egy kis célozgatás arra, hogy be kéne fejezni a múltkori "dolgokat" - mosolygott újra, majd maga alá tepert. Szerencsére a törölközőm magamon maradt.
  - Ugye tudod, hogy a többiek bármikor visszajöhetnek?
  - Kit köt le? - sóhajtott, majd megcsókolt.
A csókcsatánk alatt Arminról lekerült a pólója. Vizes hajamba túrva fürkészte az arcomat.
  - Annyira gyönyörű vagy. - nézett végig rajtam, majd a törölközőmért akart nyúlni, ám ekkor rontott be valaki az ajtón.
Armin ügyet se vetve erre tette a kezét a combomra, miközben a zaj felé pillantott.
  - +18! - visongott Alexy.
  - Nemsokára vacsora. Szóval jobb ha elkészültök. - szólt Kentin ridegen.
  - Este menjünk el egyet sétálni vagy valami! - ujjongott Alexy.
  - És mégis hova? - ültem fel.
  - Igazából csak magamra és Kentinre céloztam.
Tudtam, hogy célzásképp mondja, hogy Arminnal ketten tudjunk maradni.
  - Ja, és Armin. A 3-as asztal lesz majd a tiétek. 6-ra legyetek ott.
Miről beszél Alexy? Az órára pillantottam. Fél 6 volt.
  - Akkor készülődök. - állt fel Armin majd a szekrényhez lépett.
  - Gyere Kentin! Mi menjünk addig enni! - vigyorgott a kis kékség, majd karon ragadta a barna hajút.
  - Hé, Alexy! - hiába ellenkezett Kentin, Alexy elrángatta. Így Arminnal ismét kettesben maradtunk.
  - Öltözz te is. - vette le a nadrágját.
  - Öhm..hova is kéne? - vontam fel a szemöldököm.
  - Majd megtudod. Csak húzz fel egy szép ruhát. - térdelt az ágyra majd megcsókolt.
A csók közben egy hirtelen mozdulattal megragadta a törölközőmet majd lerántotta rólam. Reflexszerűen bújtam a takaró alá.
  - M...mit csinálsz..?!
  - Csak segítek neked öltözni. És nyugi. Érzem, hogy hamarosan ruha nélkül foglak látni, szóval nem kell szégyenlősködni. - nyalta meg kiéhezetten az ajkait.

Itt beugrott egy kép, amitől hatalmas undort éreztem. Magam köré tekertem a takarót, majd a szekrényemhez mentem szó nélkül. Kiválasztottam egy piros, néhány helyen hálós ruhát, és egy magassarkút. 10 perc alatt rendbe hoztam magam.

  - Armin kész vagy? - jöttem ki a fürdőből, de egy valamit elfelejtettem. Miért is hoztam én magassarkút, amikor alig bírok benne járni? Az ész, Skylin! Az ész ami hiányzik belőled!

 Elkezdtem járkálni kicsit a szobában, hátha jobban megszokom a magassarkút. Pár perc múlva egy kéz fonódott a derekam közé.
  - Annyira szép vagy így.
  - Meg magas is. - fordultam szembe Arminnal.
  - Lehet, de ha leveszed, akkor ismét pici leszel. - puszilta meg a homlokom.
  - Tudod jól, hogy utálom amikor a magasságommal viccelődsz.
  - Nem tehetek róla, hogy olyan cuki vagy. Na gyere. - ragadott kézen.
Most nézem, hogy mi is van Arminon. Ünneplős nadrág, illetve cipő. Egy sötétkék ing, egy fekete nyakkendő társulatában.
  - De kis csinos valaki. - böködtem a vállát.
Arminon láttam, hogy elpirul, de nem igazán törődött vele. Összekulcsolta a kezünket, majd vezetett engem a vacsoránk helyszínére.

Nem a szállónk étterméhez mentünk, hanem egy egészen más helyre. Az a hely gyönyörű volt. Mikor beléptünk nem tudtam megállni, hogy ne nézzek körbe. A fények, az asztalon, a székek. Minden csodaszép volt. Arminnal leültünk a 3-as asztalhoz. Alexyék foglaltak nekünk itt egy vacsorát?
  - Armin ez gyönyörű. De mivel érdemeltem ki, hogy elhozz ide?
  - Még mindig tart a kibékítésem feléd Deborah miatt.
  - É-
  - Nehogy azt merd hazudni, hogy nem haragszol rám. Mert akkor esküszöm itt hagylak.
Csöndben maradtam, hisz éreztem a hangján a megbánás és a ridegség keverékét. Armin pár percig csöndben marad, majd rémültem felszólt.
  - Sky..Skylin nem úgy értettem! - fogta meg aggódva a kezem - Csak nem tudom még mindig, hogy mivel tehetném jóvá teljesen...
  - Nem baj. - pislogtam ki egy könnycseppet a szememből - Ne beszéljünk róla. Jó? - szorítottam meg a kezét.
Armin bólintott. A fiatal pincérfiú kijött, hogy felvegye a rendelést. Az italokat nézegetve semmi alkoholmenteset nem találtam. Egye bassza! Egyszer az életben nem árt meg az alkohol ha iszok. Puncsot rendeltem, míg Armin bort.
  - Ugye tudod, hogy az ilyen helyeken elég erősen szórják az alkoholt a puncsokba, illetve a koktélokba?
  - Nyugi, ha csak pár kortyot iszok, akkor nem lehet baj. - vettem a kezembe az étlapot. Teljesen elképedtem. Francba..semmi olyan kaja, amit én megennék. Most mit csináljak? Castielék mindig is a Finnyásság Királynőjének neveztek, ugyanis nagyon finnyás vagyok kaják terén. Mégis imádok enni. Ha olyat rendelek, akkor tuti nem eszem meg, és csak lejáratnám Armint. Viszont olyan kaját, amit tuti megeszek, az nincs.
  - Na mit rendelsz? - pillantott rám Armin.
  - Sült oldalast, és ami hozzá van menü. - jól van Skylin, jól csinálod! Ez a legkisebb adagos kaja. Letömöd a torkodon, és Armint se égeted be.
  - Meghoztam az italokat. - tette le a pincér -  Mit óhajtanak enni?
Elmondtuk a kívánságunkat, majd a pincér pár papír cetlit tett le elém.
  - Tessék a kuponok. - szólt, és már itt sem volt.

Kuponok? Miféle kuponok?

Elvettem őket az asztalról, hogy jobban szemügyre vegyem őket.

  - Heh?! Ez meg mi?

• Arcra csók: Szeretet
• Szájra csók: Szerelem
• Homlok csók: Hűség
• Nyak csók: Mély érzelem

Ezt most komolyan gondolja? Felhúztam a szemöldököm és úgy bámultam őt.

  - Megvolt tervezve, mi?

  - Csak egy kicsit. - mutatta az ujjával a kicsit - Bár én a te helyedben megfordítanám.

Megfordítottam a papírokat. Mindegyiknek megvolt a párja.

• Ölelés: Szeretet
• Együtt alvás: Szerelem
• Séta a parton: Hűség
• Szex: Mély érzelem

Ez de nem fair.  Így normálisan sem tudok választani.
  - Ha engem kérdezel, én az utolsót választanám. - ajánlotta fel.
  - Mi mást? - sóhajtottam.
  - Majd válaszd ki az egyiket, és nálam örömmel be is válthatod. - kacsintott rám.
Szemeimet forgattam, de nem tudtam közben nem mosolyogni.
A pincér kihozta az ételt. Hm..nem is tűnik olyan rossznak. Aha..azt csak én hittem. Belekóstoltam és azt hittem elhányom magam. Ilyenkor bánom, és szidom a szüleimet, hogy miért hagyták rám gyerekként, hogy válogatós legyek. Csak turkáltam az ételt. Ami olyan volt benne azt megettem a többit nem. Rettenetesen szégyelltem magam, hogy Armin a semmiért kidobja a pénzét.
Ez egészen addig ment, míg egy olyan falat nem jutott a számba, amitől a hideg is kirázott és a hányingerem felerősödőtt.
  - Ki..kimegyek a mosdóba. - álltam fel egy erőltetett mosoly keretében.

Épphogy beértem a fülkében, villámcsapásként jött ki belőlem, a számomra undorító étel. 

Pillanatok múlva egy meleg kezet éreztem a hátamon, mely erősen simogatta azt.

  - Jól vagy?

  - Sajnálom... - suttogtam magam elé.

  - Miért etted meg, ha tudod jól, hogy nem bírod, és utána kijön belőled?

  - Nem akartalak téged minősíteninazzal, hogy csak turkálom az ételt.

  - Elmondanád nekem, hogy mégis ki a faszomat érdekelni az, hogy te mit csinálsz velem?! Csak mert engem rohadtul nem érdekel más véleménye. - dörzsölte erősebben a hátamat.

Egy újabb adag távozott belőlem, mire teljesen kiürűltem.

  - Gyere, most meg az arcod. - segített fel Armin, majd a kagylóhoz sétáltam. Belenéztem a tükörbe.

  - Rémesen nézek ki.

  - Nem nézel ki olyan rosszul. - szólt zavartan a mellettem álló fiú.

Bevízeztem az arcomat, majd megmostam. Felfrissültem, s tudatosult bennem pár dolgot.

  - Armin. Ez a női mosdó.

  - Igen. És?

  - Ide max mi nők, és Alexy jöhetne be. - sóhajtottam.

  - Honnan tudom, hogy nem vagyok igazából nő?

  - Csak rádkel nézni. - pillantottam egy másodpercre az ágyékára, majd vissza az arcára.

Perverz mosolyra húzta a száját. Megakartam csókolni, de ő megállított.

  - Előbb vegyél be egy tik-takkot, idd meg a puncsod, aztán mos fogat. Azután tárgyalhatunk.

Gyilkos tekintettel mértem őt végig. Visszamentünk az asztalhoz. Mondanom se kell, hogy én már nem nyúltam az ételhez. Armin fizetett miután megittam a puncsot és vagy egy egész doboz tikk-takk-ot megettem. 

Mivel semmi táska nem volt nálam, ezért a kuponokat a melltartómba helyeztem. Tökéletes helyük van ott.

Hamar hazaértünk. Alexy és Kentin még nem voltak itthon. Fáradtan dőltem az ágyba, a plafont bámulva.

  - Te csajszi. Hol vannak a kuponok?

   - Biztos helyen. - Armin csak kérdően nézett rám, majd fölém magasodott.

  - Van egy sejtésem.
Mielőtt bármit is reagálhattam volna, Armin a szoknyám alá vezette a kezét, majd belenyúlt
a melltartómba.
  - Hm. Tegyünk egy próbát? Amelyiket húzom, az lesz a mai program. - válaszomat meg sem várva húzta ki az egyik cetlit - Hm. Úgy látom ma jó esténk lesz.
Felém mutatta a cetlit. Hát persze, hogy a Mély Érzelmet húzta. Mi mást?

Armin belecsókolt a nyakamba, mire kirázott a hideg. Kissé félem, hogy Alexyék befognak rontani.
  - Alexyék be-
  - Mondtam Alexynak, hogy 11 óra előtt ne nagyon tolják haza a seggüket. 8 óra van. Van 3 óránk - szólt, mielőtt megcsókolhatott volna.

Visszacsókoltam, közben pedig az ingét gomboltam ki. Mire sikerült, már konkrétan lerohadt a kezem. Lerántottam róla, majd magunk mellé hajítottam. Ő könnyűszerrel szabadított meg engem a ruhámtól. Csípőjét az enyémnek nyomta, jelezve, hogy már nagyon akar engem. Hamar megszabadította magát a nadrágjától. Már csak a lenge fehérnemű szállingózott rajtunk.

Armin végigjárta a testem a a csókjaival, egészen a nyakamtól a hasamig. Ott megállt, majd visszatért a számra. Puha hajába túrtam, majd a szemébe néztem. Mind a ketten levegőért kapkodtunk. Armin a hátam alá nyúlt, s melltartómat próbálta kikapcsolni. Persze sikertelenül. Pff...férfiak.
Kuncogtam egy jót a szerencsétlenségén, majd kikapcsoltam magamnak. Gyengéden mellembe markolt, majd megszabadítottuk egymást a fehérneműktől. Ekkor Armin leállt mindennel, majd végigmért engem.
  - Annyira gyönyörű vagy. - simította végig a kezét az arcomon.
Elvörösödve csókoltam meg őt. Kezét combom belső részéhez vezette, hogy tompítsa a következő percekben érkező fájdalmamat.
Ziháltam, ugyanis sikerült neki. Mindezek után az arcomat kezdte el fürkészni.
  - Lehet kicsit fájni fog. - suttogta ajkaink közé, mielőtt megcsókolt, és belém hatol volna.
Belenyögtem a csókunkba, és a könnyeim kitörtek belőlem. Armin látva ezt gyenge lökésekkel halmozott el. Nem volt durva, mindéig gyenge volt, míg megszoktam. A fájdalmat hamarosan az élvezet vette át, ám ismét átsiklott az agyamon a délutáni kép.
  - Deborahval is ugyanezt csináltad, nem igaz? - sütöttem le a tekintetem.
Armin megmerevedett fölöttem.
  - Hogy juthat ilyen az eszedbe? Téged szeretlek, nem őt..
  - Mégis vele feküdtél le előbb... - könnyeim még jobban folytak le az arcomon és tűntek el a fehér lepedőn.
Armin nem tudott mit szólni.
  - Hagyjuk abba? - suttogta maga elé.
  - Nem azért mondtam, te hatalmas idióta! - csókoltam meg, majd csípőmet felé nyomtam.
Armin kapott az alkalmon. Pillanatok alatt a csúcsra juttatott. Armin kihúzta magát belőlem, mielőtt elélvezett volna. Jó tudni, hogy használta az eszét is, mert semmi kedvem terhesen bemenni érettségire. Zihálva borult mellém, majd betakart engem, magával együtt.
  - Soha többet nem gondolsz rá..? - fúrtam a fejemet a párnába.
  - Soha. - puszilt a nyakamba.
  - Egyébként fájt.. - szóltam pufogva.
  - Majd megszokod. - mosolygott perverzül. Átölelt, majd mind a ketten mély álomba merültünk.


Másnap fájó testrészekkel keltem fel. Mindenre emlékszem az estéből, és arra is hogy hajnalban felhúztam a fehérneműimet mert fáztam. Május közepén fázok. Tök logikus.
Álmosan vánszorogtam a fürdőbe, ahol épp Kentin zuhanyzott. Mit sem törődve mentem be hozzá.
  - Skylin! - takarta el magát hirtelen a zuhanyfüggönnyel.
  - Mi az? Azt hiszed nem láttalak elégszer ruha nélkül?
  - Akkor gyerekek voltunk! - láttam, hogy pír lepi el az arcát, miközben végigmér engem.
  - Gyerekként nem volt ekkora neked. - néztem rá perverzül, majd elkezdtem mosni a fogam.
A szemem sarkából láttam, hogy Kentin olyan vörös lesz mint a paradicsom. Mikor befejeztem a fogmosást, hirtelen előtte teremtem.
  - Még mindig annyira szeretsz pancsolni, mint anno? - vigyorogtam rá. Hiába voltunk már nagyok, én nem tudtam nem visszagondolni a régi időkre, és határt tenni közte. Kentin már nagy volt és dolgoztak benne a hormonok. De én ezt nem vettem figyelembe soha.
  - Skylin menj már ki! - szinte tüzelt a feje, annyira vörös volt.
  - Sajnálom, csak megint rám jött az, hogy gyerekek vagyunk. - mosolyogtam zavartan, majd orron pusziltam. Kentinnek itt már K.O volt. Gyors kijöttem a fürdőből, mielőtt instant rosszul lesz.
  - Mi volt ez az előbb? - állt az ajtó előtt Armin karba vont kezekkel. Szemöldöke az eget verte.

  - Csak kicsit piszkálódtam Kentinnel. Ennyi az egész. - mentem el mellette, hogy felvegyek egy sportruhát. Armin már kész volt. Alexy meg gondolom a bicikliket intézte.
  - Azért rontottál rá, miközben zuhanyzott, és pusziltad meg? - kérdezte ridegen.
  - 17 éve ismerem, és mindig így bántam vele.
  - De hahó! - lengette előttem a kezét - Van barátod, mégpedig én!
  - Tudom, nem kell mondanod. - pipiskedtem fel, majd megcsókoltam - Kentin olyan mintha a testvérem lenne. Szóval nyugodj le. Oké?
  - Jó megpróbálok. - nyögte ki nehezen.

Alexy visszajött a bicikliknek a papírjával. Mind harci díszben vonultunk le a biciklikhez. Aztán megláttam. Az egyetlen feketét. Egyből megrohamoztam, ahogy Kentin is.
  - Én. Láttam. Meg. Előbb. - tagoltam el neki.
  - De ne csináld már! Az osztálykiránduláson is a tiéd volt a fekete!
  - Az már 8.ban volt. - néztem rá bociszemekkel, de tudtam, hogy Kentint ez sose hatja meg - Jól van nesze. - adtam neki utat.
  - Köszöntem. - borzolta össze a hajam. Szerencse, hogy lófarokban volt, és nem látszott meg rajta.
  - Szóval. - állt legelőre Alexy - Van egy bicikli út, azon fogunk feljutni a hegyre. Visszafordulni nem igazán tudunk, mivel a hegy másik oldalán tudunk csak lejönni.

Csodaszép volt a kilátás. Alexy, Kentin és én nagyon jól bírtuk. Arminról inkább nem mondok semmit. Látszik, hogy ő az otthon ülős fajta.
2 órája tekertünk, mire elértük a hegy negyedénél lévő pihenőt. Armin szinte megitta az összes vízét.
  - Mennyi van még hátra?
  - Olyan 4 óra. - válaszolt testvérének Alexy.
  - Mire körbejárjuk?
  - Mire felérünk a tetejére.
  - Isten gyere le! - döntötte a fejét a vállamra.
  - Na, nem olyan rossz ez. Ellenkellet volna állni és most otthon játszhatnál. - paskoltam az arcát.

Kis pihenő után továbbmentünk. Az út egyre szűkebb lett, így egymás mögött haladtunk. Legelől Alexy, utána Armin, utána Kentin, végül én.
  - Srácok nagyon lap-
Kentin hirtelen elhallgatott. A kereke megcsúszott és leesett a peremről. Riadtam hajítottam el magam alól a biciklit. Remegve pillantottam le a peremről. Kentin egy bokorban volt, de a feje enyhén vérzett.
  - Kentin! Kentin hallasz engem?! - kiáltottam neki. A könnyeim ellepték a szememet.
A barna hajú fiú lassan, de biztosan kinyitotta a szemét.
  - Jó..jól vagyok. Csak kicsit beütöttem a fejemet. - állt fel nehezen - Van vagy 4 méter ez a szírt. Nem hiszem, hogy feltudok mászni hozzátok. Lent találkozunk.
  - Nem hagyunk egyedül téged, miután beütötted a fejedet! - horkant fel Alexy - Armin eressz le.
  - Alexy neked borzalmas a tájékozodási képességed. Egyből eltévednétek. - fogta a fejét Armin.
  - Hát téged meg biztos nem engedlek le hozzá, mert a végén még összeverekedtek, mint két medve!
  - Akkor majd én. - néztem Alexyre.
  - Ez már jobban tetszik.
  - Fiúk, adjátok le a biciklim Kentinnek. - Armin leadta a biciklim Kentinnek.
  - Na gyere, foguk. - Fogta meg Alexy a jobb, Armin pedig a bal kezem.
  - Vigyázz magadra. - suttogtam nekem a kék szemű, majd egy mély, és érzelmes csókkal búcsúzott tőlem.
Az összes létező imát elmondtam magamban. Leguggoltam, majd az egyik lábam leengedtem, és a másikat is. A fiúk előredőltek egy kicsit, mire bepánikoltam.
  - Nyugi, fogni foglak. - lépett alám Kentin - 3.ra engedjétek el. Elfogom kapni.
  - És..és ha mégsem..? - szóltam közbe.
  - Bízz bennem, Skylin.  - emelte fel a karjait - 1....2....3... - ekkor a fiúk elengedtek.
Szemeimet lehunytam, ám egy meleg szorításba értem földet. Lábaimmal szorosan fogtam át Kentin derekát.
  - Most már biztonságban vagy, szívem. - tartott meg, mire én leléptem a földre és eltávolodtam tőle. Arcára rászáradt a vére. Könnyes szemekkel ugrottam a nyakába és öleltem meg.
  - Annyira aggódtam!
  - Nyugalom. - simogatta a hátamat.
  - Induljunk. - húzódtam el, könnyeimet törölgetve.
  - Kentin. - szólt le Armin hozzánk - Aztán vigyázz rá. - szót, majd Alexyvel elindultak.

Kentinnel elindultunk a tetejére. A 4 órás út, volt akár 6 is, mivel Kentin miatt lassan mentünk. A biciklire meg egyáltalán nem engedtem felülni. Engem nem zavart, sőt én mondtam neki, hogy lassabban menjünk. Dél körül indultunk és most fél 7 van. A tetején megálltunk pihenni.
  - Sajnálom, hogy elrontottam a kirándulást.
  - Ne sajnáld. Legalább addig is bepótoljuk az elmaradt perceket. - borzoltam kedvesen a hajába, mire ő csak mosolygott.
Elindultunk lefelé, ami könnyebb volt. Viszont a bicikli útra még mindig nem tudtunk visszamenni, így az erdőben sétáltunk. A telefonjaink lemerültek, így még fényt se tudunk generálni. Ami nagy pech volt, ugyanis rettegtem a sötétben.
  - Mondd...megfoghatom a kezed..?
  - Még mindig nem nőtted ki, hogy félj a sötétben?
  - Hallgass! - vágtam hátba majd megfogtam szorosan a kezét.
A melegség és a biztonság érzet, ami Kentinből áradt megnyugtatott. A biciklik miatt nehezebb volt közlekedni, de nem igazán akadályozott meg minden ebben.

Olyan éjfél lehetett amikor a távolból megpillantottuk Arminékat. Kentin kezét még mindig nem engedtem el, mert féltem. Mikor Armin meglátott minket ismét a féltékenység lángja villant fel a szemeiben.
  - Végre kint vagyunk! - sóhajtottam nagyot, majd elengedtem Kentin kezét - Köszönöm. - mosolyogtam rá.
Armin előttem termedt, majd megragadta a kezemet. A bicikli eldőlt mellettem.
  - Hé, Armin. Mi a fene ütött beléd?! - rántottam el a kezemet.
  - Ő, Skylin! Ő történt! - mutatott idegesen Kentinre.
  - Nem csinált semmit! Féltem és fogta a kezem ennyi! Miért nem érted meg végre, hogy tes-
  - Lehet, hogy te úgy tekintesz rá, de szerinted Kentin is ugyanígy van vele?!
  - Ne viccelj már. Kentin so-  - Kentinre pillantottam, aki csak a földet bámulta - Kentin..?
  - Nem vetted észre komolyan?!
  - Mégis mi a kurva életet kellett volna észrevennem, Armin?! - kiabáltam vele.
  - Azt, hogy Kentin halálosan szerelmes beléd, gyerekkorotok óta!

Összerezzentem és a légzésem lelassult. Hogy nem vettem észre az alatt a sok év alatt? Én mindvégig közeledtem hozzá, és pajkosan sokszor megérintettem, vagy megpusziltam. És ő mindvégig türtőztette magát, hogy ne másszon rám. Én..én..szörnyű ember vagyok..Nem vettem észre Kentin érzéseit, és konkrétan kínoztam őt..

  - Kentin. Igaz ez? - pillantottam felé. A bűntudat égette a belsőmet.
  - Mit változtat ez, a jelenlegi helyzeten? - emelte rám tekintetét - Neked ott van Armin. Aki szeret, megbecsül és viszonylag jobb ember nálam.

Ismét...ismét összetörtem egy ember érzéseit...

Kentin elment mellettem, de én megragadtam a karját. Mondani akartam valami, de semmi sem csúszott ki a számon.
  - Menjünk. - ragadta meg a másik kezem Armin. A sokk miatt nem igazán álltam neki ellen. Mikor feleszméltem, már a sötét szobában álltunk.

Csak álltunk a szoba közepén. Armin a kinti hullámokat figyelte, nekem háttal.
  - Mi-
  - Jelenleg olyan ideges vagyok, hogy legszívesebben az ablakot is kibasznám az ablakon. Tudod te milyen érzés azt nekem végignézni, hogy úgy viselkedsz vele mintha járnátok, miközben én vagyok a pasid?! - vágta hozzám durván, majd folytatta - Kentinen lehetett látni, hogy minden egyes dolgot élvezett, amit te tettél vele! Nem is érdekelte, hogy van barátod! - fordult felém - Értem én, hogy már 17 éve ismered, de neked nekem kéne puszit adni és nem neki! Rám kéne nyitnod, miközben fürdök és nem rá! - szavain érződött a keménység - A végén mi lesz? Lazába levágtok egy "tesó-szexet"?! Azért már én is kevés türelemmel nézem végig, hogy ti ketten mit csináltok!
  - Az bezzeg nem érdekelt, hogy nekem mennyire tört össze a szívem, amikor én láttalak titeket Deborahval, és had ne mondjam, de ti durvább dolgokat csináltatok! De én már egyből álljak le, ha egy gyerekkori barátomnak adok egy puszit, vagy ölelést! Csak, hogy tud! Ezzel a tetteddel olyan sebet ejtettél bennem, ami soha nem fog begyógyulni! És csak, hogy tudd! Amíg te Deborahval enyelegtél, addig Kentin volt az a személy, aki itt volt nekem! - a végére már elhalkultam, nem kiabáltam. Remegve rogytam össze a padlón. A szavak csak jöttek belőlem.
Éreztem Armin szúrós tekintetét rajtam, ami halványodott. Csak a halk zokogásomat lehetett hallani a  szobában. Percekkel később éreztem Armin kezeit a hátamon.
  - Hagyj békén... - suttogtam magam elé.
  - Sajnálom, hogy kiabáltam. - szólt ugyanolyan halkan - Ne..nem akartam. Csak érzem, hogy Kentin jóban törődik veled..és bármikor átmehetsz hozzá, hisz azok után amit tettem meg is érteném..
  - Sokszor a szádba rágtam, hogy nekem te kellesz, de sose figyelsz rám..
  - Ne haragudj rám...kérlek.. - térdelt elém, majd átölelt.
Armin édes dolgokat suttogott a fülembe, hogy megnyugodjak. Percekkel később visszaöleltem őt. Ő reakció képpen felkapott, mint egy menyasszonyt. Szorosan fogott magához, majd letett az ágyon.

A hátamra fektetett, majd megcélozta a számat. Lassú, érzelmes csókot adott nekem.
  - Mérges vagy?
  - Egy picit. - néztem oldalra.
  - De ne legyél, mert sajnálom. - szólt, majd a homlokát összedöntötte az enyémmel - Szeretlek... - szólt megbánóan.
  - Én is téged... - suttogtam alig halhatóan.


Olyan hajnali 2 körül felkeltem, mert nagyon szomjas voltam. Armin a hadak álmát aludta, Alexyvel együtt. Kentin nem volt az ágyában. Még mindig a sportcuccomban voltam, de nem igazén érdekelt. Gondoltam, hogy Kentin merre lehet, így kimentem halkan a szobából és megcéloztam a szálló előtti padokat és kávégépet. Mindig kint van a friss levegőn, ha bántja valami. Így is volt.
  - Kentin...beszélnünk kell. - álltam meg mellette, mire ő csak sápadtan nézett rám.


Huh, remélem nem tántorít el senkit, hogy ez a rész ilyen hosszú lett. A következő fejezetet megpróbálom suli előtt hozni, de nem ígérek semmit. Ne felejtsetek el nyomot hagyni magatok után a komment szekcióban.

Kellemes olvasást, mindenkinek! ❤️