12. Fejezet: Visszahúzó szavak

Olyan hajnali 2 körül felkeltem, mert nagyon szomjas voltam. Armin a hadak álmát aludta, Alexyvel együtt. Kentin nem volt az ágyában. Még mindig a sportcuccomban voltam, de nem igazén érdekelt. Gondoltam, hogy Kentin merre lehet, így kimentem halkan a szobából és megcéloztam a szálló előtti padokat és kávégépet. Mindig kint van a friss levegőn, ha bántja valami. Így is volt.

  - Kentin...beszélnünk kell. - álltam meg mellette, mire ő csak sápadtan nézett rám.

  - Mégis miről?

  - Szerinted? Kettőnkről - néztem égre - Leülhetek?

Kentin bólintott, mire én leültem.

  - Mondd, mióta is tart? - kérdeztem rá kínosan.

  - 5 éves korunk óta. Akkor jöttem rá, hogy mi is az a szerelem. De a jelenlegi helyzetben reménytelen - nevetett fel kínosan.

  - Tudod jól, hogy én szeretlek téged, igaz?

  - Csak nem úgy ahogy én akarnám - sóhajtott fel.

  - Sajnálom, hogy egész idő alatt szenvedned kellett, mert én nem tudtam, hogy így érzel. Mikor Viktor volt, akkor is szenvedhettél...
  - Már hozzászoktam, mert tudom, hogy rám sose tekintenél úgy. Meg elég nehéz volt magamat visszafogni, amikor a közelemben voltál.
  - Ezért csókoltál meg igaz?
  - Igen.
Kínos csendben ültünk tovább.
  - És te? Te hogy tekintettél rám egész életedben? - fordult felém.
  - Mintha a bátyám lennél.
  - Összehasonlítasz engem Maxxel?
  - Szó sincs erről - néztem rá meglepetten - Te több vagy nekem Maxnél. Te mindig itt voltál nekem.
  - Azt ne mondd, hogy ő nem. Tán elfelejtetted, hogy miért van börtönben, már 2 éve?
  - Na erről nem akarok beszélni! - szóltam rá - És ha megkérhetlek, akkor ne is hozd szóba.

  - Sajnálom - szólt elfojtott hangon, mire én a vállára döntöttem a fejemet.
  - Menjünk vissza. Jó?
  - Én még itt maradok, ha nem baj - puszilta meg a fejemet, mire én elhúzódtam és megöleltem őt.


Visszamentem a szobába. De vajon, hogy álljak mostantól Kentinhez? Félek tenni az ölelésen kívül bármilyen mozdulatot, vagy akármilyen dolgot.
  Visszafeküdtem Armin mellé. Ő a hasán feküdve aludt. Csak bámultam ahogy fekete tincsei a szemébe lógnak. Annyira irigylem, hogy neki semmi problémája nincs az életben.
  - Hol voltál? - szólalt meg halkan. Szemei csukva voltak.
  - Csak elmentem mosdóba.
  - Majdnem 20 percig? - vont kérdőre.
  - Kentinnél voltam kint - feküdtem a hátamra, s a plafont fürkésztem - Megbeszéltem vele a dolgokat. Illetve csak beszélgettem vele.
  - Addig amíg nem mászik rád, addig nekem minden teljesen oké - fordult el a másik oldalra, nekem háttal.
  - Nem fog, hidd el - öleltem át hátulról.


Másnap mindenki hamar kelt, és szedte össze a cuccokat. 10 órakor jött értünk Arminék apukája és hazavitt minket. Én kiszálltam Arminéknál, míg Kentin hazasétált.
  - Itt alszol? - mosolyodott el Armin.
  - Csak álmaidban, kicsi szívem  - ekkor elővettem egy lapot, majd konkrétan a képébe nyomtam.
  - Ez mi? - húzta el a kezemet.
  - Matek és biológia feladatok.
  - Skylin kérlek ne! - vetett felém szenvedő pillantást.
  - Ugye tudod, hogy ma szerda van, és te pénteken fogsz javító dolgozatokat írni, azért, hogy ne bukj meg? - vontam fel a szemöldököm - A mai nappal együtt, 2 napom van arra, hogy ezt mind a fejedbe tömjem.
  - Hm...lenne valami, amit én is tömnék - ekkor végigmért.
  - A perverz formádat! - vágtam neki a lapot - Hát ha te megakarsz bukni, akkor hajrá! - fordultam meg, majd elindultam haza.
  - Várj már! - nevetett, majd visszarántott magához. Szempillantás alatt tapasztotta össze ajkainkat - Eszem ágában sincs megbukni. Szóval kéne egy szexi tanító néni nekem. Mit gondolsz? Alkalmas vagy a szerepre?
  - Miért ne lennék? - vettem fel a lapot - Csak ha táplálkozol és mosdóban vagy, akkor hagyhatod abba a tanulást. Most pedig indulás! - lökődtem be a házba.
Duzzogva, de meginvitáltam a szobája felé. Bent lepakoltunk, majd ő lement, hogy hozzon kaját. Én addig kipakoltam a könyveket, amiket hozam magammal. Úgy nézett ki Armin szobája, mint egy könyvtár.
  - Ez volt az egyetlen hely az életemben, ahol nem a tanulásra kell gondolnom. Erre tessék. Te könyvtárrá változtatod a szobámat - pufogott.
  - A jövő érdekében. Most pedig. Oldd meg ezeket az egyenleteket - ültettem őt az asztalhoz, majd elé nyomtam pár egyenletet.
  - De ezek nehezek. Én nem akarom ezt csinálni! - iszonyatosan meglepődtem. Armin konkrétan elkezdett hisztizni.
Gyerünk, Sky. Találj ki valamit, amivel ráveheted a pasidat, hogy tanuljon. Hm..megvan! Elég merész ötlet, de hátha beválik.
  - Akkor kössünk alkut.
  - Alkut?
  - Ezeket kihúzzuk - kihúztam 4 egyenletet - Most marad 6 egyenlet. Rajtam 6 ruhadarab van, a zoknit különszámítva. Ha jól megoldod az egyiket, akkor leveszem az egyik ruhadarabom.
  - Miért nem ezzel kezdted? - nyúlt a tollért - Mind jó lesz, csak figyelj!

Hihetetlen, hogy ezzel rávettem a tanulásra. Míg én ültem az ágyán és játszottam a Ps-ével, addig ő oldogatta a feladatokat.

  - Kész vagyok!
  - Remek - sétáltam hozzá - Mi? De hát csak az egyiket csináltad meg. 30 perce ezt az egyet csinálod?
  - De legalább kész! Most ellenőrizd le szépen - leellenőriztem. Jó volt neki - Le a ruhával!
  - Jó-jó - sóhajtottam majd levettem az egyik zoknim - Hajrá a többivel.

Hm..már másfél órája csinálja. Vajon hol tarthat?
  - Mennyivel vagy kész eddig?
  - 3.
  - Na had nézzem - mellé ballagtam. 2 jó volt neki. Levettem a másik zoknim és a pólóm - Ez eddig egy erős 2-es.
Az utolsó 2 feladat maradt vissza. Kíváncsi vagyok, hogy jó lett-e neki.
  - Tessék - állt elém a lappal. Ismét leellenőriztem. 1 volt neki csak jó. Levettem a nadrágomat.
  - A jó hír, hogy a 4-es már megvan.
  - Tarthatunk szünetet? - ropogtatta ki a nyakát.
  - Jó, tartsunk - épp, hogy kimondtam, Armin rám vetette magát.
Forró ajkaival elkezdte falni a nyakamat.
  - Hé, most tanulunk!
  - Akkor itt az ideje, hogy én oktassak neked valamit - suttogta a nyakamba. Csípőjét erőteljesen az enyémhez nyomta.
   - Ha 1 óra múlva hibátlanul elmondod nekem a biológia anyagot, akkor oktathatsz nekem bármit.
  - Te nem szeretsz engem - mászott le róla, de előtte egy érzelmes csókot adott nekem.

Abból az 1 órából lett 2 is, de elnéztem neki, hisz hibátlanul feltudta nekem mondani.
  - Akkor az oktatás kezdetét is veszi - mászott fölém, miután megszabadította magát a ruháitól. Beleértve az alsóneműt is. Hátam alá nyúlt, hogy megszabadítson a melltartómtól. Ezúttal könnyen ment neki.
  - Na látod, én is tanulok - mosolyodott el.
Pillanatok múlva már ismét magamban éreztem őt. Most sem volt durva, várta míg megszokom. Nem is lett volna semmi baj, ha egy bizonyos valaki nem tesz közbe...
  - Gyertek ka-
Amilyen gyorsan csak tudtam magamra rántottam a takarót. A fejem lángolt, olyan vörös volt. Armin leugrott az ágy mögé.
  - Alexy, te vadbarom! Mi a szart csinálsz?! - kiabált idegesen a fekete hajú.
  - Nem tehetek róla, hogy utódgyártás közben nem zárjátok be az ajtót - vont vállat, és már itt sem volt.
  - Én...kinyírom - húzta fel az alsóját, míg én zavartan felöltöztem.
A telefonomra pillantva, egy sms szúrta meg a szemem. "Ideje lenne hazajönni. Nem gondold, kisasszony?"
  - Armin. Mennem kell haza - suttogtam magam elé.
  - Megyek veled akkor.
  - Nem, nem kell. Holnap találkozunk a suliban - siettem le, hogy a cipőmet húzzam. Miután ez megvolt, vártam Armint.
  - Biztos menned kell?
  - Aha. Holnap találkozunk - felpipiskedtem, majd megcsókoltam őt. Ő viszonozta a csókomat, majd én eljöttem.

20 perc múlva haza is értem. Anya a kanapén volt.
  - Szia, anya - köszöntem egy erőltetett mosoly keretében - Van kaja? - léptem a konyhába.
  - Hogy lenne, amikor nemrég értem haza? Elég nagy vagy, hogy főzz magadra.
  - Hogy tudnék már főzni, ha senki se tanított meg rá? - Skylin fogd be a szádat! Nem éri meg kockáztatni.
  - Mit mondtál? - állt fel anya.
  - Semmit - suttogtam magam elé - Tanulnom kell, szóval ma már nem látjuk egymást - indultam meg fel. Nem akartam hallani, hogy mit mond, vagy esetleg mit vág már megint a fejemhez.
Ismét kezdődik az egész. Mostanában abba maradtak a veszekedések, és a szidások. De nemrégiben újra elkezdődtek. És én sem bírom örökké ezt hallgatni már.


Másnap fáradtan ballagtam a suliba. Ismét egyedül jöttem. Mikor beértem az udvaron megpillantottam Armint egy lánnyal beszélgetni. Egy lánnyal...EGY LÁNNYAL. Mi a fenét beszélget azzal a lánnyal?! Ajánlom, hogy az új takarítónő legyen!
Gyors léptekkel közelítettem meg őket.
  - Jó reggelt! - szóltam hangosan.
  - Szia, Skylin - mosolygott rám Armin. A lány is hamar rám figyelt. A lélegzetem is elállt, amikor közelről megláttam.
  - Kimberly Hock?!
  - Oh, szóval a kicsi Skylin Rixton is ide jár?  - húzta fintorra a száját.
  - Ti...ismeritek egymást? - szólt közbe Armin.
  - 7.ben a második félévet a mi osztályunkban töltötte. Mind a ketten röplabdáztunk és ez miatt volt pár nézeteltérésünk - magyaráztam.
  - Te is tudod nagyon jól, hogy miért utállak. Azért nem lehettem csapatkapitány, mert te jóba voltál az edzővel, és téged választott.
  - Oh, nem is tudom, hogy ki volt mindig a középpontban. És különben is. Kiérdemeltem a kapitányi állást - néztem rá haragosan.
  - Én meg azt, hogy a középpontban legyek. Az egyik legjobb játékos voltam.
  - Oh, micsoda cicaharc folyik itt - lépett be köreinkbe a vörös - Ki ez a lány? - mérte végig Kimberlyt.
  - Emlékszel Kimberly Hockra? Ő volt velünk 7. év, második felében.
Castiel kitágult szemekkel nézte továbbra is Kimberlyt.
  - Azt a rohadt. Te élsz még? Meg mertem rá volna esküdni, hogy feldobtad a pacskert.
  - Ahogy látom, neked pedig még mindig nem nőtt be a fejed lágya, Castiel - vonta fel a szemöldökét a másik lány.
  - Tényleg, ha már nővésnél tartunk - lépett mellénk Castiel - Úgy emlékszem, hogy 7.-es korunkban neked nagyobb melled volt, mint Skylinnak - ekkor Castiel az egyik kezével megfogta a mellemet, míg a másikkal Kimberlyét - Igen. Határozottan Skyliné a nagyobb.
Pokerface mellett megforgattam a szemeimet.
  - Castiel. Lennél olyan kedves, hogy leveszed a kezedet a barátnőm és a húgom melléről? - vonta fel Armin a szemöldökét. Castiel levette a kezeit rólunk. De várjunk csak..
  - Húga?! - én.
  - Barátnője?! - Kimberly.
Kimberlyvel egymásra néztünk.
  - Te Armin barátnője vagy?
  - Te pedig a húga?
  - Csak az unokahúgom. Annyi idős, mint te.
  - Baszki haver. Akkor őt mondtad nekem a múltkor? - Armin bólintott - Ehhez lekel ülnöm gyerekek - azzal Castiel levágódott a padra.
  - Komolyan vele jársz? - mutatott rám Kimberly.
  - Mostantól azt fogom hallgatni, hogy ti veszekszetek? - sóhajtott Armin.
  - Mi az, hogy mostantól?! - néztem feszülten Arminra.
  - Kimberlynek már most elkezdődött a szünet. A szülei pedig újítják a házukat, így addig hozzánk költözött.
Kurva jó mondhatom. Biztos, hogy addig nem teszem a lábamat Arminék házába, míg ő ott van. Mindig veszekszünk egymással. Sose bírtuk egymást, erre ide jön a nyakamra. De komolyan még azt a kevés haját is kitépem, ha nem hagy Arminnal kettesben. Vagy bekavar. Mert akkor beigazolódik Castiel gyanúja, és halott lesz.
  - Na menjünk - szólt Castiel, a csengő után.
  - Szia Armin! - ugrott unokatestvére nyakába, majd egy puszit nyomott az arcára. Itt legszívesebben megtéptem volna, de türtőztettem magam - Szia Vöri, és Skylin -  az én nevemet már gúnyosan mondta.
  - Hello Kimberly - huuu, de tépett az ideg. Csak menjen el, és dőljön rá az iskola kapuja.
  - Mi..minden rendben, Skylin? - szólt Armin ijedten.
  - Minden a legnagyobb rendben. Csak kérlek most meg az arcod clorox-xal - szóltam, majd beléptem a suliba.
  - Mi az a clorox?
  - Asszem valami tisztító vagy fehérítő - vonta meg a vállát Castiel.


Első óra történelem volt. Idegesen ültem le Rosa mellé.
  - Jesszusom, mi van veled? Csak úgy árasztod a negatív energiát.
  - Rosa - néztem rá mérgesen - Olyan polgárháborút fogok szítani, hogy olyat te még nem olvastál a töri könyvekből.
  - Ahhoz kéne nekem egy töri könyv - szólt zavartan.
  - Nem kell töri könyv, ha élőben is láthatod.
  - Skylin, megmondanád, hogy mi az a gyilkos tekintet, amit felém küldesz? - torpant meg a tanár.
  - Csak úgy maradt az arcom - mosolyodtam el hirtelen.
  - Waow. Micsoda hangulatváltakozás - lepődött meg Mr. Faraize - A mai történelem órát osztályfőnökinek fogjuk használni.
  - A tanórát lehet használni? - mosolygott Castiel  - Most hála magának megtudtunk valami újat.
  - Kérlek tedd félre a retardságodat Castiel, és figyelj rám - mindenki nevetésbe tört ki az osztályfőnök beszólásán. Még Castiel is elvörösödött.
  - Miről lenne szó, tanár úr? - tette fel a kérdést Nataniel.
  - Az osztálykirándulásról. A szülői munkaközösségben már beszéltem párotok szüleivel, és mivel jövőre végzősök lesztek, ezért egy táborozást beszervezünk - mindenki örült az ötletnek, kivéve Mrs. Tökélyt - Egy 3 napos kirándulásról lenne szó. Az első nap körbenézünk és pihenünk. A második nap különféle programokkal készültünk nektek. Harmadnak pedig jönnénk haza. Kérem, akinek már most ellenére van a kirándulás, az szóljon, hogy nem jön - Amber és a csatlósai már egyből szóltak. Láttam, hogy Armin emeli a kezét, de én megfogtam.
  - Mit csinálsz?
  - Se net, se térerő. Az erdő maga a pokol, és én nem megyek.
  - Kérlek, a kedvemért. Első közös kirándulás lenne.
  - Na jó... - húzta a száját, mire én mosolyogva megpusziltam az arcát.
A tanár elmondta a részleteket is. Jövőhéten van május utolsó hete. Az az utáni héten megyünk. Hétfőn, kedden és szerdán. Arminék szülinapja pedig pont szombatra esik. Remek! Így megtudjuk nekik szervezi a szülinapi bulit.
  Egész nap Arminon csüngtem, hogyha Kimberly esetleg idetéved, akkor ne tudjon Arminhoz jönni. Annyira örültem, amikor végre az utolsó óráról is kicsöngettek.
  - Holnap lesznek a javító dolgozatok. Átjössz tanulni?
  - Mennék, de megígértem Kimberlynek, hogy segítek neki kipakolni.
  - De holnap írsz, és ezen az múlik, hogy megbuksz-e vagy nem - képedtem el.
  - Pakolás után átmegyek, oké? - puszilta meg a fejemet.
  - Jó... - öleltem meg.

Armin elment haza, én pedig Rosaval ballagtam. Azok a szavak, amiket Armin mondott ismét visszahúznak engem a magányba. Komolyan fontosabb kipakolni, minthogy átmenjen?
  Mikor Rosahoz értünk, levágódtunk a kanapéra és elmeséltem neki mindent.
  - Mi tosz, visszajött a csaj?
  - Hát csak Arminéknál lesz, amíg a ház nincs kész.
  - Sose bírtam azt a lányt.
  - Én bírtam, és ő is engem. Persze csak egészen addig, míg mind a kettőnk be nem került a csapatba.
  - De ahogy ezeket mesélted, nekem Kimberly nagyon emlékeztet valakire - böködött engem Rosa.
  - Tudom, hogy Max is ilyen, de ő durvábban. És már hiányzik - húztam fel a térdem, majd átkaroltam.
  - Ne búslakodj - ölelt át Rosa - Menjünk inkább vásárolni. Kell a kirándulásra egy jó kis ruha - pattant fel - Ja és remélem, hogy a sátorban velem leszel.
  - Ismersz mást, aki a legjobb barátnőm lenne?
Boldogan ugrott a nyakamba, utána pedig elindultunk a plázába.

 Rosa vagy az összes üzletbe berángatott, de venni nem vett semmit.
  - Hm. Ide menjünk be - mutattam egy PC boltra - Szeretnék nézni Arminnak ajándékot.
  - 2 hét és 19 lesz, igaz? - bólintottam Rosa kérdésére.
Bementünk. Volt pár jó játék, de azok megvoltak már Arminnak.
  - Ez milyen? - hozott nekem oda Rosa egy játékot - Prémiumos, és alig láttam belőle.
  - Akkor tökéletes lesz, bár tuti egy vagyonba kerül, mivel prémiumos.
  - Figyelj. Mi lenne ha közösen vennénk meg neki? - ajánlotta barátnőm - Tudom ilyenkor jó lenne hacsak te vennéd, de emlékszem mikor Leighnek volt a szülinapja, akkor te is beleadtál az ajándékba.
  - Köszönöm, most ezzel kisegítenél - öleltem meg - Hm..vannak olyan PC boltok ahol olcsóbbak a játékok. Mi lenne, ha egy játék csomagot vennénk neki?
  - Szerintem tökéletes - nevetett fel Rosa - Bár nekem van még egy ötletem.
  - Még pedig?
  - Azt majd én elintézem, ne aggódj - veregetett hátba.
  - Lám-lám, kiket látnak szemeim.
  - Neked nem pakolni kéne Arminnal?
  - Közöd? - flegmázott velem Kimberly, majd végigmérte a játékot a kezemben. Én egyből a hátam mögé dugtam.
  - Menjünk Rosa - Rosaval kifizettük a játékot, majd elhagytuk az üzletet.
  - Na hova menjünk még? - kérdezte Rosa, miközben én a színes kis papírzacskót forgattam a kezeimben.
  - Hm..éhes vagyok.
Elmentünk így végül enni. Ám a Mekisnél belefutottunk Arminékba.
  - Ti nem úgy volt, hogy pakoltok? - kérdeztem már másodjára.
  - De, csak elugrottunk a plázába kicsit. Aztán lett belőle 1 óra - vakarta zavartan a tarkóját - És képzeljétek, Kim mivel lepett meg - kezdett el kotorászni a szatyorban - Azt mondta, hogy köszönet képpen veszi, mert segítettem neki, de akkor is nagy gesztus volt - kapta elő a játékot. Pontosan ugyanazt a játékot amit Rosaval vettünk neki szülinapjára.
  - Te most ugye szórakozol velem? - néztem dühösen a rövid hajú lányra - Ugyanezt a játékot vettük Arminnak a szülinapjára. Mikor a PC boltban voltunk, akkor láttad meg, mikor nálam volt, igaz?!
  - Skylin, nyugi. Biztos csak véletlen.
  - Nem véletlen, Armin - szólt közbe Rosa.
  - Kicsim, ne kezd ezt megint... - simította meg Armin a karomat. Ugye nem jól hallottam? Mond édes istenem, hogy nem jól hallottam.
  - Ez most komoly, Armin? - kérdeztem fájó hangon - Mikor a Deborah ügy volt, akkor is én voltam a hülye, és nekem nem hittél, és a végén nekem volt igazam. És most ugyan ez lejátszódik. Mikor fogod végre fel, hogy nem egy rongybaba vagyok, akinek bármit mondhatsz nem törik össze?! De jó. Nekem teljesen oké - kezdtem el hátrálni - Higgy neki, hisz ő az unokatestvéred. Tejes mértékben megértem, hogy neki hiszel és nem nekem -  nem tudtam az ellen semmit se tenni, hogy a könnyeim ne törjenek elő. Rosa kezébe nyomtam a zacskót, majd sietősen, szinte már futva, otthagytam őket.
  - Te vadbarom! Menj utána és kérj bocsánatot! - vágta hátba Rosa Armint.
  - De-
  - Vagy talán megint elakarod veszíteni?! - Rosa mérhetetlenül dühösen nézett Arminra.
Arminnak se kellett több, utánam rohant. Nekem az utam viszont a lány mosdóba vezetett, ahová nem jöhet utánam. Szerencsémre senki se volt bent. A tükör előtt álltam, és néztem ahogy a szemem egyre pirosabb lesz, a könnyeim pedig hogy áztatják a szürke mosdókagylót, és pultot.
  - Skylin..! - rontott be lihegve hozzám Armin.
  - Mondd te nem tudod azt felfogni, hogy a szavaknak súlya van?! - emeltem meg rá a hangom.
  - Most komolyan egy buta játék miatt veszekszünk?
  - Én leszarom a játékot - fordultam vele szembe - Engem csak az zavar, hogy a drága kicsi unokahúgod keresztbe tesz nekem!
  - Beszélek vele, jó? - szólt komoran.
  - És mit változtat az?! Már sok éve utáljuk egymást.
  - Ő nekem az unokahúgom, és fontos számomra. Féltékeny vagy?
  - Nem csak az! Látom rajta, hogy azt akarja, hogy mi szét menjünk.
  - De kis cuki vagy - mosolyodott el.
  - Mi van? - néztem rá értetlenül. Ő megragadott és feltett a pultra.
  - Olyan édes vagy, amikor féltékenykedsz.
  - Nem vagyok az! - vertem a mellkasába finoman.
  - Nem fájt - dugta ki a nyelvét - Egyébként ilyenkor még jobban beléd szeretek.
  - Hagyj már - folytak le a könnyeim.
Armin tarkón ragadott, majd hevesen megcsókolt. Én visszacsókoltam, mit sem törődve, hogy a női mosdóban vagyunk.
  - Miért nézek el neked mindig mindent? - néztem a szemeibe.
  - Mert álompasi vagyok.
Összeborzoltam a tökéletes haját, majd megöleltem. Kézen fogva jöttünk a mosdóból. Rosa írt egy smst, hogy ő egy percig se marad azzal a lánnyal. Köszi Rosa. Ezt még visszakapod.
  - Mi tartott ennyi ideig? - dobogtatott a lábával Kimberly.
  - Tudod szívem, megbeszéltünk pár dolgot egymással, mivel szeretjük egymást.
  - Armin megyünk haza? - mintha meg se hallotta volna, amit mondtam neki.
  - Skylinnal alszom, mert holnap javításaim vannak. Így tudunk gyakorolni.
  - Miből javítasz?
  - Matek és biológia.
  - Nagyszerű! - csapta össze a tenyereit a másik lány - Pont azokból vagyok a legjobb. Megyek én is, és segítek - összerezzentem, és ezt Armin is észrevette.
  - Ne haragudj, de most ketten akarunk lenni. Holnap találkozunk, szia - intett Kimberlynek, majd otthagytuk. Bevallom jól esett látni azt az arcot, amit vágott.
Nálunk vagy 11-ig fent voltunk és tanultunk. Később álmosan dőltünk az ágyba. Remélem Arminnak sikerül a javítás...


Másnap már tűkön ültem a javító terem előtt. Rosa, Castiel és Alexy ott volt mellettem. Mi tart már eddig? Lehet szörnyethalt az eredmény alapján. Pedig felkészült. Istenem, de ideges vagyok! Lehet, hogy Arminnak nem is sikerült a javítás és megbukott...
  - Mi tart már ennyi ideig? - már a falat is lekapartam kínomban.
  - Attól még, hogy itt stresszeled magad, nem fog előbb kijönni - sóhajtott Castiel.
Ám ekkor nyílott az ajtó. Armin lépett ki.
  - Srácok...rossz hírem van - szólt elfojtott hangon.
  - Ne szórakozz, hogy...
  - Ugyanis jövőre is fárasztani foglak titeket! - vigyorgott nagyot.
  - Az isten verjen meg, Armin Medlock! - kiabáltunk rá egyszerre mind a négyen.
  - Ügyes volt a fiatalember - lépett ki a teremből Mrs. Breen, az énektanárunk - Örülök, hogy ebben a különleges osztályban folytatod a tanulmányaidat.
  - Különleges? - fordult hozzánk kérdő tekintettel a kis kékség.
  - Igaz, nektek nem is meséltük - szóltam mosolyogva.
  - Ez a suli régen általános iskola volt, aztán mikor mi 8.-osok voltunk, a fővárosi hivatal kijelentette, hogy Gimnáziumot kell csinálni a sulinkból. Minden alsóbb évest elvittek a másik általánosba, csak mi maratunk itt. Elég vicces szitu volt, amikor kijelentette az osztályunk, hogy mi itt maradunk és itt folytatjuk a tanulmányainkat - nevetett Rosa - Már akkor Mr. Faraize volt az osztályfőnökünk. Jövőre lesz 12 éve, hogy együtt az osztály, és ő az osztályfőnök. Ezért is lesz nehéz jövőre a búcsú - nézett ránk zavartan Rosa.
  - Jézusom, de durva - lepődött meg Armin.
  - És 12 éve dalolgatnak az óráimon - mosolygott Mrs. Breen. Imádtuk ezt a nénit, még Castiel is. Csak azért nem ment még nyugdíjba, mert nem akar minket itt hagyni.
  - Majd valamikor énekórán daloltassa meg őket is - mutogattam Alexyékra.
  - Meg lesz kedvesem, meglesz - mosolygott kedvesen, majd elment.
  - Huh, imádom ezt a nőt. Az osztályfőnök mellett, ő az akit még csipázok a tanári karból - vigyorgott Castiel.

Armin sikeresen átment idén. Már csak a jövőhét utáni heti kirándulás van vissza, és még azon a héten vége a a sulinak. Remélem jól fogunk szórakozni, főleg, hogy Arminék is ott lesznek ezúttal.



Igen, nem lett olyan hosszú a rész, mint amiket szoktam hozni, de a következő részt annak szánom, és ha lehet még hétfő előtt hozom nektek, hogy akkor legyen rész sulira is. ^^
Kellemes olvasást, és ne felejs el nyomot hagyni magad után a komment szekcióban!❤️