8. Fejezet: A játék még csak most kezdődik

Reggel arra ébredtem, hogy valaki kelteget, de hirtelen nem igazán tudtam eldönteni, hogy ki is az. Aztán rájöttem, hogy kitől is származik ez a kedves hang.

  - Sky. Kicsim, ébresztő. - simogatta Armin a karomat, miközben kedves hangon beszélt hozzám.

  - Aludni akarok még... - nyöszörögtem, majd a párna alá dugtam a fejemet.

  - Pedig hoztam neked reggelit. - bökdöste továbbá is az oldalamat.

  - Milyen reggelit? - pillantottam felé álmosan a párna alól.

  - Alexy gyártott nekünk pirítóst szív alakban, ami szerintem kissé túlzás, meg csinált kakaót.

A hallottak alapján felültem és végigmértem az ételt. Tényleg szív alakban volt, rajta pedig eper, tejszínhabbal. A kakaó tetején tejszínhab ücsörgött. 

  - Ehetünk az ágyban?

  - Persze. - szólt, majd az ölembe adta a tálcát, és bebújt mellém a takaró alá. 

  - Furcsa, hogy Alexy csinált nekünk reggelit.

  - Szokott néha csinálni, de eddig nekem soha nem csinált. Most sejtem mi volt rá az oka.

Tudtam, hogy rám célozgat és csak mosolyogni tudtam ezen.

  - Na, mondd hogy "ááá"!

Felé pillantottam és Armin a szám felé tartotta az epret, hogy beleharapjak.

  - Én is tudok ám enni. - haraptam bele az eperbe. Ő megette a másik felét.

  - Ma ráérsz? Kiszeretném veled próbálni az új játékomat. Alexy nem hajlandó vele játszani, viszont kéne még egy ember hozzá.

Ma Kentinnel kéne találkoznom. Na mindegy, majd írok neki, hogy toljuk át holnapra.

  - Persze. Milyen játékról van szó? - szürcsölgettem a kakaómat.

  - Horror.

Azt hittem, hogy megfulladok, úgy félrenyeltem.

  - Te kiakarsz engem csinálni? Kezdem azt hinni, hogy igazából utálsz engem..

  - Nem utállak. - vette el a tálcát, majd az éjjeliszekrényére helyezte - Csak annyira édes, és gyámoltalan vagy ha félsz. És ilyenkor megtudlak védeni téged. - mosolygott.

  - Annyira furcsa gondolkodási módod van. - döntöttem a fejemet a vállára.

  - Az lehet, de ettől még vonzóbb leszek, nem igaz?

  - De, te bolond. - rántottam magamra, majd szorosan átöleltem őt.

Nehéz volt, de nem akartam elengedni. Jó érzés volt, hogy itt van nekem, szeret is engem.

  - Nem lehetne, hogy inkább így maradjunk egész nap? - suttogtam magam elé.

  - Szeretnéd? - magasodott fölém, majd válaszomat meg sem várva csókolt meg.

Visszacsókolva heves csókcsatába törtünk ki, amit az zavart meg, hogy valaki berontott az ajtón.

  - Jóóóó reggelt, hős szerelmesek! - rontott be Alexy, és azzal a lendülettel ahogy jött, be is ugrott közénk az ágyba.

  - Szia Alexy. - mosolyogtam jót rajta.

  - Na ízlett Sky a reggeli? - nézett rám csillogó szemekkel.

  - Hát...igazából még nem kóstoltam meg, de nagyon guszta.

  - Persze, hogy nem mert egymással vagytok elfoglalva. - duzzogott.

  - Megfogjuk enni, szóval nyugodj meg. - ült fel Armin.

  - Egyébként Sky. - fordult felém a kis kékség - Milyen Arminnal csókolózni? - kérdezte csillogó szemekkel.

Elvörösödtem. Hogy tud ilyet kérdezni?

  - Alexy! Hát mire tanítottalak téged? A lányoktól nem ezt illik megkérdezni, hanem a mellbőséget és az ehhez hasonló szépségeket.

  - A perverz formátokat!

Lendületből mind a kettőt lelöktem az ágyról, mire ők csak jóízűen nevettek.

  - Ne haragudj már. - tápászkodott fel Armin, majd egy puszit nyomott az arcomra.

  - Szó sincs arról, hogy haragudnék, csak már kora reggel fárasztótok a hülyeségeitekkel.

  - Már dél is elmúlt, de mindegy. - tápászkodott fel a másik fiú is.

  - Ennyit aludtam?!

  - Nyugi. Van hogy én délután 3-kor, vagy 4-kor kelek fel, szóval ez semmi. - dicsekedett a kék szemű.

  - Hát akinek semmi dolga és csak egész este játszik, az könnyen beszél. - döntöttem a fejem Alexy vállára.

  - Jól mondja az asszony!

Csak nevetni tudtam azon, hogy Alexy leasszonyozott. 

  - Persze. Fogjatok össze ellenem, szerintem is.

  - Vagy..fogadjunk? - néztem kihívóan Alexyre, hogy egyezzen bele ő is.

 Alexy bólintott.

  - Ha 2 hétig kibírod játék nélkül, akkor megvesszük neked életed játékát. - kezdett bele Alexy.

  - Mi?! Ebbe tuti nem megyek bele!

  - Csak nem félsz Armin, hogy vesztesz? - incselkedtem vele.

  - Mi van akkor, ha nem írom ki?

  - Hm..Sky ismered a Paxl-hegységet?

  - Azt a bicikli utas hegyet?

  - Azt-azt. Szóval ha nem bírod ki, akkor elviszel oda minket, és minden költségvetést te állsz. Mindent! Sky, neked jó lesz?

  - Tökéletes. Úgy is akartam oda menni, csak sose jutottam el odáig, hogy elmenjek.

  - Istenem. - fogta a fejét Armin - Nem akarok veletek fogadni, viszont van egy játék amit mindenáron akarok, csak nincs pénzem. Szóval legyen. - nyújtotta a kezét, Alexy pedig kezet rázott vele.

  - Akkor indul a 2 hét mostantól. És ezeket el is kobzom! - kapta fel a PS4-et, majd elvitte a saját szobájába.

  - Ti nem szerettek engem. - döntötte sértődötten a fejét az ölembe.

  - Csak nem akarjuk, hogy 0-24-ben játssz, és valami bajod legyen. - hajoltam le hozzá, majd megcsókoltam - Na engedj had öltözzek fel. Utána visszajöhetsz az ölembe.

Kivettem a fejét az ölemből, majd felkaptam a ruháimat, és elfoglalva a fürdőt felöltöztem. Mire visszaértem addig Armin az ágyon feküdt hason, és aludt. Nem akartam felkelteni, így átbandukoltam Alexyhez.

  - Kop-kop, bejövök. - kopogtam, majd benyitottam Alexyhez. Épp sorozatot nézett - Oh, zavarlak?

  - Te? Soha. - mosolygott, majd leállította a videót - Na mizújs? Armin bealudt, mi?

  - Be hát. Nincs kedved valamit csinálni? Armin horrorjátékot akart velem játszani, de a fogadás után ez elúszott.

  - Elmehetünk vásárolni ha gondolod. Nem igazán volt olyan alkalom, hogy ketten voltunk valahol, szóval indulás! - nyomta ki a gépet.

  - Várj! Ennek az alvó medvének hagyok egy üzenetet.

Visszaballagtam Armin szobájába. Írtam neki egy üzenetet, amit az asztalán hagytam neki. Betakartam őt, majd egy puszit nyomtam meleg hátára. Éreztem ahogy belerezzen, póló nélküli felső teste.

  - Elmész? - suttogta álmosan. Szeme csukva volt.

  - Alexyvel elmegyünk vásárolni. Te addig aludj csak. - nyomtam az arcára egy puszit, majd otthagytam őt. Az üzenetet nem dobtam el, mert szerintem nem igazán fogta fel a helyzetet és kelleni fog neki a későbbiekben.

Felkaptam a telefonomat, ami persze, hogy lemerült, majd vártam Alexyt a nappaliban.

  - Hazakel majd mennünk, mert nincs nálam pénz.

  - Adok én majd. - húzta a cipőjét.

  - Nem kell. Nem akarok rajtad élősködni. Meg ha már ott vagyunk, akkor húzok fel másik ruhát, ne a tegnapi legyen rajtam.

  - Hát jó. Amúgy mit mondtál, hogy hol alszol? - kérdezte Alexy, miközben kiléptünk az ajtón.

  - Írtam anyának, hogy Rosanal alszok, de nem hiszem, hogy volt otthon. Ő sem mindig tud hazajárni, akkor amikor én otthon vagyok.

  - Nálunk apa jár többet haza. Anya nagyon elfoglalt a kórházban.

Alexyvel míg hozzánk nem értünk, beszélgettünk. Mikor beakartam menni, furcsa mód nyitva volt az ajtó. Itt kissé megrezzentem, de végül Alexyvel bementünk.

  - Huh? Nincs itt senki? - mentem beljebb.

  - Végre hazatévedtél, kisasszony. - jelent meg előttünk hirtelen anya.

  - Csók, Skylin anyukája. - rezzent meg Alexy, de ennek ellenére barátságosan köszönt neki.

  - Na milyen volt Rosalyanal lenni?

  - Nagyszerű! Egész este filmeztünk, ezért is aludtam délig. Alexyvel meg a sarkon futottam össze. Jött hozzám, hogy menjünk vásárolni. Igaz? - pillantottam rá, és reméltem, hogy közrejátszik a színjátékomban.

  - Ühüm. Új kollekció érkezett a butikba és szeretném Skyal megnézni.

  - Oh, ez nagyszerű! - anya hangja nagyon furcsa volt. Mintha megjátszaná a kedvességét.

  - A..Akkor én most felmegyek a tárcámért.

  - Skylin! Várj. Had kérdezzek valamit előtte. - állított meg anya. Remélem nem jött rá, hogy hazudtam.

  - Igen?

  - Egy valamit nem értek. - itt már kissé ideges volt a hangja - Ha Rosalya és az anyukája tegnap este egészen 7 órától 10 óráig itt voltak és beszélgettünk, akkor nem értem, hogy miért írtad azt, hogy jelenleg Rosalyanal vagy, mert ott alszol nála. - a mondat végére anya már megemelte rám a hangját.

Nem tudtam megszólalni. Hihetetlen, hogy ekkora szerencsétlen legyek.

  - Semmi közöd hozzá. - suttogtam magam elé.

  - Mi az, hogy semmi közöm hozzá?! Az anyád vagyok és jogomban áll tudni, hogy hol töltötted az éjszakát, miután hazudtál nekem!

  - Pár hónap, és 18 leszek! Nem kell mindenről beszámolnom neked.

  - Hogy beszélsz te velem?!

  - Szépen szólta hozzád. Menjünk Alexy. - épp indultam volna ki, amikor anya utánam szólt.

  - Nem, nem. Nem mész te sehova. 2 hét szobafogság!

  - Mi?! De hát szünet van! Nem fogok egész nap bent rothadni!

  - Nem kellett volna hazudni. És most halljam, hogy hol voltál!

  - Alexynél...

  - Oh, remek! Szóval már el is szöksz hozzájuk.

Miért csinálja ezt? Miért aláz meg ennyire engem? Rettentően kínos volt ez a helyzet, főleg, hogy Alexy előtt kezdett el velem kiabálni.

  - Kikísérem Alexyt. - ragadtam karon, majd az ajtóhoz vezettem.

  - Hé, nem lenne jobb ha-

  - Sajnálom, hogy előtted rendeztünk jelenetet. Szia Alexy. A suliban találkozunk. - öleltem meg őt. Fájt a torkom, a sírás szélén álltam már, de nem akartam, hogy Alexy aggódjon. Bár az előbbi után nem hiszem, hogy nem fog..

  - Majd helyetted is megcsókolom és megölelgetem Armint. - nevette el magát.

  - Idióta.. - nem tudtam nem mosolyogni ezen.

Alexy nagy nehezen magamra hagyott. Mikor visszamentem a házba, anya még mindig ott állt ahol eddig. Mit gondolt? Elszökök vagy mi? Nem vártam meg míg hozzám szól, vagy megint csesztetni fog. Amilyen gyorsan csak tudtam felrohantam a szobámba, majd bezárkóztam. Minél hamarabb átöltöztem. A telefonom feldobtam gyors töltőre, majd mikor bekapcsolt hívni kezdtem azt a személyt, akire most jelenleg a legnagyobb szükségem volt.

  - Igen? - szólt bele.

  - Gyere át kérlek. De nagyon gyorsan, és az ablaknál gyere..

  - Hé, te sírsz?

  - Ne..nem...

  - Ne hazudj, hallom a hangodon. Pár perc és ott vagyok. - azzal lerakta.

Kentin volt az a személy, aki még Rosanal itt többet tudott rólam. Mindig itt lakott a szomszédban. 17 éve ismerem, amióta élek. Mindig megvédett engem és mindig itt volt, ahogy én is neki. Többet jelent nekem, mint egy legjobb barát. Olyan nekem, mintha testvérem lenne. Mintha lenne még egy bátyám. Egy bátyó, aki mindig itt volt velem gyerekkoromtól kezdve, és a veszekedések ellenére is még mindig itt vagyunk egymásnak. Nagyon, de nagyon szerettem Kentint, de sose szerettem bele. Sose tudtam beleszereti. Lehet az az oka ennek, hogy mindig is bátyámként tekintettem rá.

Percekkel később hallottam ahogy valaki kopogtatja az átlátszó teraszajtót. Odapillantottam és Kentint véltem felfedezni. De ahogy szegény kinézett... Haja kócos volt. Gondolom nem volt ideje fésülködni. Cipőfűzőjén hanyagul volt a megkötve a masni. Ingén pár gomb nem volt begombolva. Erősen kapkodta a levegőt. Nagyon...nagyon siethetett.

Nem várattam őt tovább. Sietősen kinyitottam a teraszajtót. Épphogy kinyílt az ajtó, nekirontottam Kentinnek és a hasánál átöleltem.

  - Hé, mi történt? - lepődött meg.

  - Annyira elegem van Kentin..

Kentint eltolt magától, majd felemelte az állam, hogy a szemébe tudjak nézni. Rögtön sejtette, hogy van valami bajom és szükségem van rá. Leültünk az ágyra, majd elkezdtem neki mesélni. Sírni nem sírtam. Végül semmi se jött ki belőlem, amit Kentin nem igazán hitt el.

  - De amúgy, hogy hogy Alexyéknál aludtál?

Na ez az a kérdés, amire nem akarok válaszolni. Mondjam el neki, hogy együtt vagytok Arminnal?

  - Alexy akarta, mert túl keveset voltunk mostanában együtt. - erőltettem egy mosolyt az arcomra.

  - Akkor én meg sem szólalok. - durcizott be.

  - Sajnálom... - döntöttem a fejemet a vállára - Ma így úgy volt, hogy veled leszek, azt mégis sikerült büntiben lennem..

  - Hát akkor nézünk filmet vagy társasozunk vagy valami. - kezdett el viccelődni - De várj...akkor ez azt jelenti, hogy nem tudsz eljönni Priya szülinapi bulijára, most szerdán?

  - Basszus! - ugrottam fel - Már megvettem neki az ajándékot, és megígértem neki, hogy elmegyek..Mit tegyek? Nem mondhatom vissza! Priya jó barátnőm és ahj...

  - Rábeszéljük anyukádat. Csak elenged téged.

  - Remélem..

Kentin hirtelen felállt, mire én kérdően néztem rá.

  - Emlékszel még, hogy mit kapott a kicsi Skylin, amikor szomorú volt? - emelte fel a kezeit.

  - Kentin, már nagyok vagyunk. - álltam fel.

  - Jól megcsikáltam!

Kentin elkapott és elkezdett engem csiklandozni. Tudta jó, hogy nem bírom ha ezt csinálják velem, mert olyankor majd meg fulladok a röhögéstől. Ő mégis elkapott, és csinálta. Az ágyig nem jutottam el, így a földre rogytam, de ő még akkor sem hagyta abba. Hiába voltunk már nagyok, Kentint jól tudta, hogy mivel lehet engem felvidítani.

  - E..elég... - már könnyeztem a nevetéstől, mire ő hirtelen leállt.

  - Végre mosolyogsz. - ült le mosolyogva elém.

  - Köszönöm, Kentin.

  - Ugyan, mit köszönsz? - csodálkozott el.

  - Hogy van egy olyan gyerekkori barátom, aki mindig itt van nekem. Köszönöm. Tényleg.

  - Ezt én is elmondhatnám, viszont mostanában nem lógunk annyit már együtt. Viszont ha baj van, akkor számíthatok rád, picurka.

  - Már megint kezded... - forgattam a szemeimet.

Kentinnel átbeszéltük a délutánt és közben még egy film is becsúszott. Este 6 óra fele anya hazaért, mivel visszament dolgozni. Kentin még mindig itt volt. Mikor anya lehívott vacsorázni, vittem magammal Kentint is.

  - Hello, Sarah. - köszönt mosolyogva Kentin.

  - Oh, szia Kentin. Tudod Skylin büntetésben van, és nem mehet sehova.

Anya érdekes módon nem szólt azért, hogy büntetésben is voltam, és Kentin itt volt nálam. Lehet azaz oka ennek, hogy Kentinnel gyerekkorunk óta ismerjük egymást.

  - Ami azt illeti... - ültünk le Kentinnel az asztalhoz - Priyanak, az osztálytársunknak, most szerdán lesz szülinapja, és mind a ketten megvagyunk hívva rá. Skylin meg én is már megvettük az ajándékokat és várnak a bulira. Nem lehetne, hogy elengeded Skylint?

  - A büntetés a szülinapokra is vonatkozik.

  - Anya, ne csináld már! Azt akarod, hogy egész szünetben itthon rohadjak meg?!

  - Hát ha már itthon vagy, akkor végezhetnél némi házimunkát.

Káromkodtam egyet magamban, hogy ne mondjam ki hangosan.

  - Jó. Ha holnap kitakarítok és végzek némi házimunkát, akkor elmehetek Priya szülinapjára?

  - Meddig tart az a buli? - sóhajtott anya.

  - Este 12-ig. - válaszoltam gyors.

Igazából csak 10-ig tart, de ha elmehetek akkor tudok Arminnal lenni is kicsit és anya meg sem tudja.

Kentin persze furcsán nézett rám, de gyengéden bokán rúgtam, hogy ne szólaljon meg.

  - Ha minden munkát jól elvégzel holnap, és! 12-re pontosan itthon vagy!

  - Köszönöm, anya! - öleltem meg, majd egy puszit nyomtam az arcára.

Már nagyon hiányzott Armin. Jó, ma láttam őt, de akkor is.

  - De aztán rendes munkát végezz. Kentin. - fordult felé - Maradsz vacsorára?

  - Spagettit csináltál? - kérdezte a zöld szemű anyától.

Anya csak elmosolyodott, majd tálalta nekünk a spagettit. Apa ismét nem eszik velünk...de mindegy is. Már megszoktam.

Miután megvacsoráztunk, Kentin kijelentette, hogy neki mennie kell. Mikor kikísértem ő kérdőre vont.

  - Priya bulija 10-ig tart. Miért hazudtál anyukádnak?

  - Így tovább tudok veletek lenni. - hazudtam. Jó, azért is mondtam ezt, hogy a többiekkel többet tudjak lenni, de legfőképp Armin miatt.

  - Ja, értem. Ennek örülök. Akkor holnap hagylak takarítani. - vigyorgott a nyomoromon.

  - Szerdán találkozunk! - öleltem meg őt, majd elment haza.

Miután Kentin elment, segítettem anyának elpakolni a tányérokat. Megengedte, hogy elmenjek, így most nem fogok belé kötni, és segítek neki. A pakolás után a szobámba rohantam. Az ajtót bezártam, majd felléptem Facebookra.

  - Hm..Armin 12 órája volt fent utoljára...mindegy, azért írok neki, hátha majd fellép valamikor.

Gyors rittyentettem neki egy üzenetet. Rosa 6 órája volt fent, Alexy pedig 3. Mi a fenét csinálnak ezek? Na igen. Tuti lógnak valahol, míg én itthon rohadok.

Hívtam Armint, de nem igazán vette fel nekem. Annyira hiányzik már. Hallani akarom a hangját, és érezni őt. Ahogy velem van. Átölel, és megcsókol.

Végül a mai napon már értem el a többieket.

Másnap ezerrel ment nálam a takarítás, hogy anya elengedjen véglegesen is. Úgy kisikáltam azt a házat, hogy még Hamupipőke is irigykedne rám. Anya hazajön szerintem azt se fogja tudni, hogy hol van. 2 órára végeztem az egész házzal. Hulla voltam, és anya írt nekem, hogy ma este 8-kor ér haza. Nagyszerű. Ismét egyedül leszek estig. Armin 1 napja volt fent. Mit csinál, de komolyan? Hiába írok neki, vagy hívom semmi. És kezdek aggódni.

4 óráig TVztem, amikor véglegesen is meguntam az életemet. Aztán valaki hazajött.

  - Apa?! - néztem nagyot, amikor belépett a nappaliba.

  - Mi van? Szellemet láttál, drágám?

  - Olyan ritkán jársz haza, hogy igen. Olyan mintha szellem lennél.

  - Ma valami nyílt nap féleség van az őrsön, és én nem vagyok egyik állomáson se, így hazaküldtek. - nyomott egy puszit a fejemre, majd lehuppant mellé - És te? Olyan szép idő van. Miért nem mászkálsz valahol a barátaiddal?

  - Szobafogságban vagyok.

  - Jaj, igaz is. Mondta anyád, de kiment a fejemből. Pedig elakartalak vinni moziba, vagy valami.

  - Hát anya csak 8-kor ér haza. - mosolyogtam apára.

  - Kit zavar? - pattant fel apa.

  - Te vállalod a következményeket. - kaptam fel a telefonom, majd húztam a cipőmet.

Hiába volt apa szigorú, én apja lánya voltam mindig is. Jobban tudtam vele szórakozni, mint anyával.

Bepattantunk a kocsiba, és 20 perc múlva már a mozinál is voltunk. Kiválasztottunk egy vígjátékot, majd vettünk kukoricát és kólát. A film 2 órás volt. Mikor vége lett elmentünk még a Mekibe is. 7 órára otthon voltunk. Szerencsére anya még nem volt otthon

  - Na látod? Néha kockáztatni kell. - rakta le apa a kulcsot apa a pultra.

Mikor anya hazaért eléggé elcsodálkozott a látványon.

  - Remélem apád nem segített takarítani.

  - Dehogy! Én csináltam az egészet. Eléggé ki is fáradtam.

  - Akkor menj pihenj. Ne, hogy a végén elaludj a partyn.

Boldog lettem amikor meghallottam anya szavait. Mehetek! Ez az! Írtam Kentinnek meg Arminnak is. Persze, hogy most sem volt fent, és az előző üzeneteimet se látta. Aggódom miatta...

Eljött a szerda. Kentin anyukája vitt el minket kocsival. Csöngettünk, mire Priya ajtót nyitott boldogan.

  - Sziasztok! - ölelt meg engem szorosan, Kentint pedig gyengéden.

Bevezetett minket a nappaliba. Castiel, Lysander, Dakota, Kim, és Iris már itt voltak. Most jöttünk mi Kentinnel, már csak Rosa, Alexy és Armin hiányzik.

  - Rosalyaek? - pillantott kérdően Kentin a fiúkra, miközben belépett a körükbe.

  - Még nem jött meg, ahogy a kis kékségék se. - kortyintott a sörébe Castiel.

Pár perc múlva megszólalt a csengő.

  - Ezek biztos Arminék. - szólt Iris.

  - Majd én nyitom az ajtót. - szóltam és már nyitottam is az ajtót - Életeeem! - ugrottam annak a személynek a nyakába aki elől volt. Gondoltam Armin az. Hát nagyot tévedtem.

  - Megöllek! - lökött el magától a barátnőm.

Hátrább lépve megpillantottam legelöl Rosat, aki nem nagyon volt jó kedvében. Mögötte Alexyt, aki olyan tekintetet vetett rám, hogy: "Ne ölj meg, kérlek..!". Aztán ott volt ő. Armin leghátul állt, s mikor észrevett rám mosolygott.

  - Mégis mikor akartál nekem szólni, hogy összejöttetek? - dühöngött.

  - Ne haragudj. - öleltem meg biztatóan - Elakartam mondani, de sehogy se értelek el titeket.

  - Leighnél voltam a telefonom pedig otthon felejtettem.

  - Nálunk meg Armin szétcseszte a routhert egy videó miatt. - vigyorgott Alexy.

  - Kürtöld még ki az egész világnak. - forgatta a szemeit a fekete hajú.

  - Na hagyjuk őket Rosa! 2 napja nem látták egymást. - tolta be Alexy Rosat a házba.

Alexyék épp, hogy bementek, én megöleltem Armint. Jó érzés volt, hogy újra itt van velem, és boldog is voltam.

  - Szia, picim. - ölelt vissza, majd felemelte az állam és megcsókolt - Sajnálom, hogy nem írtam csak a mobilnetem elfogyott, és a routher még most is csinálják. Kissé laggolt a videó és azon álltam bosszút.. - nevetett zavartan.

  - Annyira bolond vagy. - csókoltam meg ezúttal én, őt.

Jelen pillanatban csak vele akartam lenni, és soha el nem szakadni.

  - Ohohoo! - hallatszott egy ismerős hang az ajtóból.

Odapillantva a vöröst láttam meg vigyorogva.

  - Hé, emberek! - kiabált be Castiel - Skylin összejö-

Hirtelen elkaptam Castiel haját, majd magam felé rántottam.

  - Lennél olyan kedves, és nem kürtölnéd szét? Majd ha mi akarjuk, akkor elmondjuk a többieknek.

  - Szóval ez a kettőnk titka, cica? - vonogatta a szemöldökét rám.

  - Idióta! - nevettem el magam, majd elengedtem.

  - Egyébként... - állt Castiel Armin mellé - Ha megbántod, akkor nem állunk jót magunkért. Oké haver? - veregette hátba nevetve az utolsó mondata után.

Armin nagyot nyelt.

  - Hagyd már, Castiel! - fogtam meg Armin kezét, majd elvonszoltam Castieltől.

Armin megszorította a kezemet. Az ajtón beérve Kentinbe botlottunk. Nagyszerű, komolyan mondom!

  - Hát ti meg? - mérte végig a kezünket.

Armin egy pár másodperces mérges pillantást vetett Kentinre, majd elment mellette, engem meg húzott maga után. Nem, nem a nappaliba mentünk hanem a konyhába, ahol csend és nyugalom volt.

  - Titkolni akarod? - fordított magával szembe, mikor beértünk a már említett helyiségbe.

  - Nem. Csak tudod jól, hogy mik történtek pár hete. Lehet a többiek még nem igazán vannak ezen túl, és nem akarom, hogy utáljanak téged.

  - Engem nem igazán izgatnak a többiek. Semmi közük hozzá, hogy kivel vagy együtt. - szorította meg a kezem.

  - Igazad van. Sajnálom. - álltam lábujjhegyre, majd megcsókoltam.

Armin miközben visszacsókolt, a keze levándorolt a derekamra. Melegséget és biztonságot éreztem, ami azért volt, mert ő itt volt nekem.

  - Hallottam büntetésben vagy. Ez azért van, mert rábeszéltelek, hogy nálam aludj.

  - Nem a te hibád. Egyáltalán nem bántam meg. - fúrtam a fejem a mellkasába.

Ekkor hangokat hallottunk a becsukott ajtó mögül. Másodpercekkel később az ajtó hirtelen benyitódott, és Rosa, Castiel, Alexy, Lysander és nem utolsó sorban Dakota estek be, egymáson feküdve.

  - Mi..Mi csak... - dadogott Rosa.

  - Olyan érdekes illata van ennek az ajtónak. - vakarta zavartan a fejét Lysander.

  - Lysander ne erőlködj, szerintem tudják, hogy mi a szitu. - nézett fapofával előre Castiel.

  - A pofátlanság csak úgy árad belőletek. Remélem tudjátok. - néztem rájuk haragosan.

  - Mind kíváncsiak voltunk, hogy miért is jöttetek be ketten, és beigazolod a gyanúnk. - szólt Rosa.

  - Én még mindig nem igazán hiszem, hogy együtt vannak. - tápászkodott fel Dakota a többiekkel együtt.

Armin ekkor megcsókolt, mire a többiek ujjongani kezdtek.

  - Itt meg mi folyik? - lépett be Kentin abban a pillanatban, amikor Armin megcsókolt engem - Oh, értem. - sóhajtott. De abban a sóhajban volt egy kis szomorúság is - Gyertek már, hogy odaadjuk Priyanak az ajándékát.

Kiballagtunk a konyhából, igaz én kissé szégyenkezve. Átadtuk a Priyanak szánt ajándékainkat, majd elfogyasztottuk a tortát is. A torta evést követően, Priya kitalálta, hogy játsszuk az egyik legveszélyesebb játékot. A Felelsz vagy Merszet. Még azt is leszögezte külön, hogy mindenkinek játszania kell aki itt van. Aki nem akar, az menjen haza. Kissé bunkósság ez szerintem. Dakota, Iris és Kim így elmentek haza. Így Castiel, Lysander, Armin, Alexy, Priya, Rosa és én maradtunk. Leültünk körbe, majd Priya egy üveget helyezett középre. Nem is értem, hogy miért egyeztem bele, hogy én is játszok. Ez a játék soha nem végződik jól. Soha!

  - Akkor lássuk ki az első áldozatunk. - pörgette meg Castiel az üveget, mely pörgött és pörgött, majd a vége Kentinnél, a kupakos fele pedig Alexynél állt meg. Így Kentin mondott Alexynak.

  - Na te kék tenger. Felesz vagy mersz?

  - Merek. - vigyorgott Alexy.

Kentin körbenézett, majd gonoszan rávigyorgott Castielre.

  - Te, ez mit nézeget engem? - súgta oda Castiel a mellette ülő Lysandernek.

  - Alexy! Mondd el a legjobb bókod Castielnek.

  - Ezért még megfizetsz, Smith! - nézett csúnyán Castiel Kentinre.

Alexy elgondolkodott, majd Castiel felé fordult.

  - Na essünk túl rajta. - rezzent össze Castiel.

  - Hm. Beviszlek a nádas közé, faszt verek a lábad közé. - vigyorgott Alexy.

Itt mindenkinek K.O volt, de legfőképp Castielnek. Most már teljes mértékkel kijelentheti, hogy fél Alexytől.

  - Most nézd meg Alexy. Megijesztetted Cassyt. - cukkoltam Castielt.

  - Jól van, Rixton. Csak gyere te, vagy Smith. De ezt még visszakapjátok. - nézett dühösen Castiel.

Az üveg ismét pörgött, míg a vége meg nem állt Rosanal, a kupakos fele pedig Lysandernél.

  - Merek. - vágta rá egyből Lysander.

  - Ez a beszéd, Lysander! - csapta össze boldogan Rosa a kezeit - Na, mivel Lyst szeretjük, neki nem lesz olyan durva.

Rosa ekkor boldogan nézett Alexyre.

  - Legyen a mi aranyos Alexynknek egy jó napja. Arcra puszi. Most!

Lysander meglepetten nézett Alexyre, aki csak vigyorgott. Komolyan, a végén még meghal a fangörcsben szegény gyerek.

  - Na jó. - törődött bele Lysander, majd egy gyenge puszit nyomott Alexy arcára - Puhább az arca, mint neked Rosa! - viccelődött Lysander Rosaval.

Az üveg ismét pörgött, míg a vége meg nem állt Castielnél, a kupakos fele pedig Kentinnél.

  - Hát ezt beszoptad, Haver. - röhögte ki Castiel - Még ha csak felelni mersz, akkor se úszod meg.

  - Azt hiszed? Ugyanis merek, nem felelek!

  - Hát jó. Te tudod. - mosolygott, majd felém pillantott - Csókold meg Skylint.

Itt megállt bennem az ütő. 70% az esélye, hogy Castiel csak viccelt. Vagyis remélem. De Kentint tuti nem teszi meg, miután megtudta, hogy én Arminnal vagyok együtt. Viszont tévedtem. Kentin vészesen közeledett felém.

  - Hé, haver! Csak vicc-

Castiel hirtelen elhallgatott a látottakon. Én természetesen morcosan elfordítottam a fejemet, viszont mikor Kentint előttem termedt, elkapta a fejemet, és összetapasztotta az ajkainkat. Egyből ellöktem őt magamtól.

  - Te mi a francot csinálsz?! - képedtem el.

Kentin csak ült előttem, egy szót se szólva.

  - Ezt ugye te se gondoltad komolyan?! - szólalt fel idegesen Armin.

Alig hittem el azt, ami az előbb történt velem. Most komolyan megtette, nem törődve azzal, hogy a vörös csak viccelt, és barátom van?

  - Csak vicceltem, öreg. - szólt meglepve Castiel - Ez azért durva volt, mert barátja van..

Kentin felállt, majd könnyes szemekkel rám nézett. Akkor láttam így őt utoljára, amikor az apukájának visszakellet menni a katonaságba. Nem volt az a típus aki sírna, csak akkor ha valami nagyon megérinti. Mit..mit érez Kentin..?

  - Kentin... - álltam fel és hozzá akartam nyúlni, de Armin közénk állt. A hátát láttam, de így is láttam, hogy remeg a dühtől.

Rosa és én ismertük a legjobban Kentint. Nem akartam, hogy fájjon neki, akármi is történt, amire így reagált. Ez miatt az átkozott csók miatt?

Kikerültem Armint, majd kézen ragadtam Kentint. Nem igazán akart jönni. A többiekre vetettem egy megnyugtató pillantást. Felvittem Priya szobájába, ahol nyugodtan tudok vele beszélni.

  - Hagyjál már békén! - kezdett el velem kiabálni, amikor becsuktam a szobaajtót.

  - Kentin, mi a bajod, de most komolyan?!

  - Szóval Arminnal aludtál, igaz? Persze, hogy nekem erről mit se akartál szólni!

  - Akartam..! De úgy éreztem, hogy még túl korai lenne a történtek után...

  - Történtek? - pislogott egyet Kentin, mire a könnyek kiszálltak a szeméből.

Annyira hülye vagyok! Ő nem tudja, hogy mi volt Arminnal...vagyis a nagy részét nem..

  - 1 hónapja se ismered és neked ő kell. Igaz? - emelte fel rám a hangát.

  - Mit ártott neked Armin? Mondd már el nekem!

  - Elvett tőlem téged! - szólt rekedt hangon - Nem veszed észre, hogy mióta ők itt vannak engem elhanyagolsz?! Ilyen könnyedén eldobnál 17 év barátságot, pár hónapért?!

Tudtam...tudtam, hogy ez a baja. Féltékeny rájuk. De bekel valljam, ebben én is hibás vagyok részben, mivel elhanyagoltam őt.

  - Miért csókoltál meg? - vágtam bele egyenesen.

Kentin nem szólt semmit, csak megrezzent.

  - Ez volt a feladat. - vonta meg a vállát, de közben megrezzent - Hazamegyek. Mindenkinek jobb lesz. - pillantott rám.

  - Miért mondasz ilyet, ha nem is igaz?! - öleltem meg őt - 17 évet nem fogok eldobni, mert tudod jól, hogy rohadt fontos vagy nekem! De jelenleg bejött Armin is az életembe. Ezt elkel fogadnod. Megpróbálok veled is lenni, de kérlek érts meg, hogy én szeretem őt, és ő is engem.

  - Jó. Ha nem baj, akkor én most hazamegyek. Kiakarom szellőztetni a fejemet. - bújt ki a szorításomból.

  - Biztos?

  - Igen. Ne aggódj, nem csinálok semmit, csak egy kis egyedüllétre van szükségem. - nyomott egy puszit a homlokomra, majd elment.

Jelenleg ideges vagyok. Hogy miért? Azt sajnos én sem tudom.

Percekkel később leballagtam, majd Arminnal találtam szemben magam.

  - Mi történt ott fent? - hangja ideges volt.

  - Beszéltem vele. Viszont én most inkább hazamegyek, közben pedig kiszellőztetem a fejemet.

  - Had menjek veled. Félek ha nem vagy itt, akkor utána megyek és behúzok egyet neki.

  - Nyugodj meg. Jó? - nyomtam egy puszit a szájára.

Pont elértem őt, mivel a legalsó lépcsőfokon álltam.

  - Te az enyém vagy. - vont közel magához a derekamnál fogva, majd összedöntötte a homlokunkat - És 1000 évvel kell annak felkelnie, aki elakar venni tőlem téged.

  - Kentin nem fog elvenni.

  - Te azt honnan tudod?

Megrezzentem a szavain, és inkább el se akartam hinni, se belegondolni.

Az órára pillantottam. Este 11 óra volt. Szóltunk a többieknek, hogy mi inkább hazamegyünk. Arminnal fél óra múlva a parkban kötöttünk ki. Ideges voltam, mégis vele akartam lenni. A parkban helyet foglalt egy padon, én pedig a térdére ültem, és a szemét kémleltem.

  - Ha veled vagyok, akkor megtudok nyugodni. - suttogtam az ajkai közé, mielőtt összetapasztottam volna.

Armin szorosan fogott magához, mintha ez lenne az utolsó alkalom, hogy velem lehetne.

  - Lám-lám. - ez a hang...

  - Mit akarsz tőlem? - távolodtam el Armintól.

  - Kerestelek Priyanal, mert beszélni akartam veled, de nem voltál ott. Hazafelé pedig megláttalak téged. - mosolyodott el.

  - Skylin, ő nem az egyik végzős? - lett ingerült Armin.

Fogalmam se volt, hogy mi a fenéről akar velem beszélni Viktor. Nem akartam elküldeni, vagy bukózni, mert akkor magyarázkodhatnék Arminnak, amit nem akarok. Még túl korai lenne, ha tudná...

Felkeltem Armin öléből.

  - Ő a testvérem egyik régi barátja. - Jézusom...a hányinger kerülget ha ezt mondom.

  - Van okom arra, hogy féltékeny legyek? Csak mert épp egy fiúval akarsz beszélni.

  - Nyugalom, kisöreg. Van barátnőm, és Skyra úgy tekintek, mint a húgomra. - éreztem, hogy Viktor undorral mondja ezt, és persze hazudik mind a ketten jól tudtuk, hogy hazudik.

Armin rettenetesen féltékenyül nézett.

  - Nyugi. Oké? - pusziltam meg a száját - Figyelj. Később felhívlak.

  - Most itt hagysz miatta? - vágta be a sértődöttet.

  - Lehet fontos dologról akar beszélni. Ne haragudj.

  - Jó...akkor a suliban találkozunk. - csókolt meg, de úgy, hogy éreztesse velem, hogy én csak is az övé vagyok, senki másé.

Armin elment, így kettesben maradtam Viktorral.

  - Majdnem elhánytam magam, amikor rólad kellet kedveskednem. - ültem le a padra - Ha csak úgy nézel rám, ami nekem nem tetszik, akkor csúnya vége lesz.

  - Ez rád is vonatkozik.

  - Mit akarsz még tőlem, Viktor?! De most komolyan?! Pár hónap és elmész innen. Ne akarj tőlem semmit.

  - Csak egy kis baráti csevejt akarok. - vonta meg a vállát, majd elém állt. Én reflexszerűen felültem a pad támlájára.

  - Ne merj még egyszer a barátodnak hívni. Undorító...

  - Ez most fájt. Te komolyan képes vagy egy rosszakaró gecinek beállítani engem?! Azok után ami történt?!

  - Na ezt most fejezd be, Viktor! - emeltem meg a hangom.

Viktor ekkor közelebb jött, majd megtámasztotta kezeivel magát a pad támlájának egyik, és másik oldalán.

  - Mit? Mit fejezzek be Skylin? Szóval te már teljesen elfeledted Danielt? Vagy azt, hogy miken mentünk át? Legalább ketten?! Minden egyes nap ott vagy a fejemben, mert a butaságod miatt nem tudlak kiverni belőle!

  - Mintha csak ez én hibám lenne az egész...Mi van veled?! Mi van Maxel?! Daniel mia-

  - Na ide figyelj. - ragadta meg az államat, s erősen szorította - Legszívesebben visszaadnám neked azt a kínt, amit te okoztál nekem 2 évvel ezelőtt. De most csak beszélgetni akartam, hogy elfelejtsük a minket ért sérelmeket, és hátha újrakezdjük a dolgokat, mint két barát! Úgy teszel, mintha én lennék az utolsó tapló, és engem hordasz el mindennek. Pedig tudjuk, hogy igazából ki itt az igazi tapló.

Könnyek gyűltek a szemembe. Nem azért mert megbántott, hanem fájt az igazság.

  - Vigyél haza. Most! - emeltem meg rá ismét a hangom - Elég sötét van. Nem fogják látni, hogy te vagy az. - halkultam el.

  - Jó. - suttogta fájdalmakkal teli hangon.

Erőszakosan megragadta a kezemet, majd húzni kezdett a kocsijához. Konkrétan bevágott engem az anyósülésre. Ő szó nélkül bepattant a fekete Mercédeszbe, majd féknyomot hagyva maga után, elindultunk.

  - Első és utolsó alkalom, hogy teljesítek valamit amit mondasz nekem. - parkolt le a házunktól pár utcányira.

  - Figyelj. A múlton, és az érzéseken nem lehet változtatni.

  - Ez volt veled mindig is a baj. - dőlt neki erőltetett mosollyal az ülésnek - Sose mondtad el, hogy mik is az igazi érzéseid irántam.

  - Utálat és megbánás. Ez a két érzelem kavarog bennem irántad.

  - Remélem egy nap megértem, hogy miért is utálsz engem.

Vállat vontam unottan, de egyben fájdalmasan.

  - Mosolyogj már, te idióta. - nézett rám, majd elkezdett diliskedni.

Miért? Miért tudom még mindig érezni azt a melegséget, mint 2 éve? Miért tud legbelül megmosolyogtatni?

  - Utállak... - mosolyogtam egy másodpercig, majd keservesen néztem rá. A könnyeim elkezdtek hullani.

  Viktor nem szólt semmit. Kinyitottam az ajtót, majd köszönés nélkül becsaptam és elindultam. Azonban ő utánam szólt az ablakból.

  - Ezzel még nincs vége mindennek, Skylin. - hangján érezhető volt a harag és a bánat.

Próbáltam letörölni a könnyeimet, de épphogy letöröltem az egyiket, jött helyette a másik. Anya nem volt itthon mikor hazaértem. A szobámba vettem az irányt, telefonom pedig kikapcsoltam.

Miért olyan nehéz elszökni a múlt és a megbánásoktól? Miért ragaszkodik az annyira hozzánk, mint kisgyermek az anyukájához? Miért akarja végigkísérni az életünket, az utolsó percekig? Bár tudhatnám. Azonban egy biztos. Viktor és köztem még nem záródott le a múlt, és egy jó darabig nem is fog. Hacsak az egyikünk nem hajlandó kimondani a varázsszót, mely véget vetne a fájdalomnak.