13. Fejezet: Végszó

Életem legjobb alvása volt, míg valaki fel nem keltett belőle.

  - Mi van már? - bújtam nyűgösen a takaró alá.

  - Ha nem készülsz el 10 percen belül, akkor nem megyünk kirándulni - rántotta le rólam a takarót Armin.

  - Mi az, hogy te keltesz engem? - néztem rá álmosan.

  - Kivételesen fent voltam időben. Amit te nem mondhatsz el magadról.

  - Adj még 2 percet - dugtam a fejemet a párnám alá.

  - Nem hittem volna, hogy ezt kell tennem - sóhajtott, majd megragadott és a vállára dobott, mint egy krumplis zsákot, és megcélozta velem a fürdőt. Ott letett és mielőtt észbe kaptam volna, rám nyomta a hideg vizes zuhanyt. 

  - Elég, elég! Öltözök csak elég!

  - Ezt akartam hallani - húzott gúnyos mosolyt az arcára - Egyébként visszakaptad a múltkorit.

  - Na húzzál kifelé! - löktem ki, majd bezárkóztam. Gyors lezuhanyoztam meleg vízzel, és felhúztam a ruhámat, ami kikészítettem magamnak. 

5 perc alatt kész voltam. Hoztuk a cuccainkat, majd elhagytuk a házat.

  - Még van 5 percünk, hogy odaérjünk - ragadta meg a táskámat.

Villámgyorsan rohantunk, hogy elérjük a buszt. Szerencsére időben itt voltunk, és a busz még késett is. Jól kezdődik a napom, mondhatom.

  A lányokkal, Rosaval, Kimmel, Priyaval és Lettivel, mivel Dakota elhozta őt, bár passzolom, hogy hogy jöhetett, elfoglaltuk az 5-öst hátul.

  - Woaw. Ti baromi sokan vagytok. Mi ha megyünk kirándulni, akkor az is kész csoda, ha 10-en megyünk.

  - Azért is jobb a móka - szólaltam meg - Nos, idén kit itassunk le a fiúk közül?

  - Hm..tavaly Kentin egész jól nyomta azt a táncot - nevetett fel Kim.

  - Épp ezért idén őt nem tudjuk leitatni. Mondd Sky - fordult felém Rosa - Armin bírja az alkoholt?

  - Persze, hogy aztán valami hülyeséget csináljon? Én Natanielt javaslom.

  - Támogatóm az ötletet - állt mellém Iris. Ő hátrafordult beszélgetni hozzánk. A többiek is bólintottak.

  - Huh, de örülök, hogy eljöttem veletek - csapta össze a kezeit boldogan Letti.

  - Mi is örülünk, hogy itt vagy - mosolyogtam.

4 óra volt az út. Persze én végigaludtam. Mikor megérkeztünk mindenki megkapta a sátrát az osztályfőnöktől. Mi, lányok egy helyen állítottuk fel a sátrainkat. Volt vagy délután 3 óra, mire mindenki végzett mindennel. 

  - Nos, a fürdőt illetően. Van a közelben egy tábor. Ott a faházaknak a fürdőjét nyugodtan használhatjátok. Természetesen a lányoknak és a fiúknak is külön van a fürdő. A nap további felében szabad foglalkozás van - informált minket az osztályfőnök, majd visszafordult a kísérő tanárhoz.

  - Mit csináljunk estig? - gondolkodott el Priya.

  - Estig? - szólt Iris.

  - Estére beterveztünk pár dolgot - mosolygott gonoszul Priya és Rosa.

  - Üvegezés? - sóhajtottam.

  - Üvegezés! - ugrott fel Rosa.

Estig felderítettük a környéket. Nem valami nagy, de azért ellehet veszni. Volt már 11 óra is, amikor leültünk, hogy na mi most üvegezni fogunk. Nem mindenkinek volt kedve, így csak Armin, én, Alexy, Rosa, Priya, Kentin, Lysander, Castiel, Nataniel, és Iris játszottuk.

  - Mivel egyeseknek problémájuk van az eredeti verzióval - nézett szúrósan Priya Arminra, mire Armin a szavába vágott.

  - Mivel az eredeti úgy szól, hogy akik felé mutat az üveg eleje és vége azoknak megkel csókolniuk egymást. És ha elfelejtetted volna a tesóm is itt ül a jelenlévők közt - húzta undorra az arcát.

  - Szóóóóóval - húzta el Priya - Mindenki ír cetliket és azok alapján játszunk. Kérdést, illetve mérést kell írni - adott mindenkinek Priya cetlit, és tollat.

Arrébb vonult mindenki a cetlikkel. Hm...írok merést. Ugyan mennyi az esélye, hogy Armin lesz az, akinek teljesítenie kell? 

Hm...legyen kicsit izgalmas ez a kirándulás.

"Csókold meg azt, aki a jobb és a bal oldaladon ül. Ha nem teszed meg, akkor vetkőzött. Pucérra!"

Így ni. Így jó lesz. 

  Vissza ballagtam a többiekhez, akik időközben hoztak alkoholt is. Remélem a tanár nem tudja meg, hogy van pia is.

  - Jó. Akkor ismertetem a szabályokat. Lesz egy személy aki megpörgeti az üveget. És akire mutat, annak kell húznia egy cetlit. Utána ez a személy pörget, és akinél megáll, azzal fogja teljesíteni a feladatot, vagy éppenséggel a kérdést. De ha nem kell "partner" a feladat teljesítéséhez, akkor neked kell teljesíteni.

Bólintottunk. Lysander volt az első aki kipörgette az első játékost. 

  - Kentin! - visított fel Priya.

Kentin húzott egy cetlit. 

  - "Vedd le a pólódat, majd igyál 5 kortyot a viskiből" - olvasta fel, majd levette a pólóját és ivott 5 kortyot.

  - Na látjátok? Kentin nem tököl - nevetett Rosa.

Kentin pörgetett. Az üveg Alexynél állt meg.

  - "Az itt lévő emberek közül, ki lenne az, akit a legszívesebben megdugnál?" - olvasta fel a cetlit, miután kihúzta.

  - Na jó, ez durva lesz - mosolyogtam, majd belekortyoltam a viskibe.

  - Hm.. - gondolkodott el Alexy, majd szemöldök vonogatásokat küldött Castiel felé.

  - Alexy eléggé felöntött a garatra, már most - lepődött meg Priya.

  - Castiel is, hiszem nem reagál semmit rá - rázta a kezét Lysander Castiel arca előtt.

Alexy pörgetett, és az üveg Castielnél állt meg.

Egyébként azt lekel szögezni, hogy Castiel, Alexy, Rosa, Nataniel már kovájogtak, és elég sokat ittak. Iris, Priya, Armin, én és Lysander nem annyit, de azért bennünk is volt pia.

  - "Csókold meg azt, aki a jobb és a bal oldaladon ül. Ha nem teszed meg, akkor vetkőzött. Pucérra!" - basszus. Basszus, basszus, basszus, ezt én írtam! És Castiel mellett, én és Lysaner vagyunk.

  - Mi a fasz... - lepődött meg Lysander.

  - Na gyere, kicsi szívem - hajolt Castiel Lysanderhez, de Lysander elfordította a fejét, így csak egy arca puszi lett belőle. Ezek után felém fordult - Asszem haver kölcsönveszem a csajod.

Megdermedtem. Hallottam magam mellől, hogy Armin dühösen felkel és elmegy. Basszus..

  A szám elé tettem a kezem, és pont időben, mert Castiel egyből lekapott. Szerencsére csak a kezemet tudta megcsókolni.

  - Én befejeztem ezt a hülyeséget mára! - álltam el dühösen. De miért is voltam dühös, ha én írtam ezt a kérdést? Na mindegy...itt most az a lényeg, hogy Armin ne legyen rám pipa.

Utána rohantam a sátorba. Ő hason feküdt, és a Ps-ével játszott. Egy szó nélkül mögé mentem, majd ráfeküdtem a hátára, és lestem, hogy mivel játszik.

  - Hányas szinten vagy? - nem válaszolt nekem - Ha már itt vagyok, akkor nincs kedved együtt aludni? - ismét nem válaszolt - Most azt játsszuk, hogy nem szólsz hozzám? - ismét nem szólt - Csakhogy tudd. Castiel nem csókolt meg, mert időben odatettem a kezemet. És nem is hagytam volna neki, szóval nem tudom miért aggódsz - pusziltam meg a tarkóját.

Armin nem reagált semmit. Percekig csak így feküdtünk, míg ő meg nem fordult, mire én leestem róla. Hiába ültem, Armin elkapott a hasamnál és magához rántott. Annyira édes ilyenkor, istenem..

  - Szóval nincs harag? - mosolyogtam enyhén, bár ő ezt nem láthatta, mivel háttal voltam neki. Ő válaszképp, csak egy puszit nyomott az arcomra.

Másnap a világ legjobb dolgát csináltuk: hegymászás. HEGYMÁSZÁS! Hát mondanom se kell, hogy estére hull fáradtan dőltem be Rosa mellé a sátorba.

  Másnap végigaludtam a hazautat, Alexy vállán. Ő addig a fejét az én fejemen támasztotta, és szintén aludt. Armin kicsit furcsa a tegnap előtti nap óta, viszont azt mondja semmi baja.

  - Holnap tanévzáró! - ugrottam le boldogan a buszról, mikor megérkeztünk a sulihoz.

  - Aztán jön az utolsó év veletek - búslakodott Rosa.

  - Mi lesz velem nélkületek? Ja igen. Normális életem - viccelődött Castiel - Na nyugalom. Ti is tudjátok, hogy úgysem szabadultok tőlem! - mosolygott a régi kis csapatunkra.

  - Jóban-rosszban együtt, mi? - beszéltem magam elé - Ahhoz képest, hogy 10-en voltunk, maradtunk 5-en...

  - Ezt ne hozd fel többször. Oké? - Castiel hangja parancsoló volt.

  - Szóval holnap tanévzáró? - mászott le a buszról Armin.

  - Nanáci. Utána meg 2 nappal a ti szülinapotok - mosolyogtam. Arminon nemigen látszott hogy örülne ennek.

  - És ezzel a 2016/217-es tanévet lezárom!  - fejezte be az igazgatónő

Annyira boldog voltam, hogy végre vége a sulinak! Se tanulás, se korán kelés! És többet lehetek Arminnal is.

  Miközben kijöttünk a suliból Rosaval megbeszéltük, hogy elmegyünk a fiúknak venni ajándékot, meg partikellékeket. Castiel és Kentin is csatlakozott hozzánk. Arminékat addig Lysander elfoglalja, hogy ne zavarjanak meg minket a szervezkedésben.

  Elsőnek egy cukrászdába mentünk és leadtuk a rendelésünket. Ugyanebben a cukrászdában előrerendeltünk pár szülinapos lufit, melyek héliummal lesznek töltve. Ezeket majd szombaton a tortával együtt hozzuk el, nehogy addigra lelapuljanak.

  - Jó, akkor. Kentin, kérlek te menj el a rágcsálnivalót, illetve a sütiket intézni - vette elő Rosa a listáját a plázában - Castiel és Sky, ti menjetek az ékszerészhez. Amit mondtam Sky, azt kell elintézni. Én addig elmegyek díszeket venni, meg persze intézem Alexy ajándékát.

Bólintottunk, majd elsiettünk az ékszerészhez.

  - És pontosabban miért is jövünk ide? - kíváncsiskodott Castiel.

  - Mivel Kimberly miatt nem tudjuk azt az ajándékot adni Arminnak, ezért Rosa kitalálta, hogy páros karkötőt adjak neki. A többiekkel ti meg ha jól tudom vettetek mindenféle játékot, és azt egy nagy csomagban megkapja.

  - Na és Alexy? Rosa nem mondta el nekem a részleteket.

  - Szerinted miért kértünk mindenkitől pénzt, Alexy ajándékára? - vontam fel a szemöldököm - Rosaval kitaláltuk, hogy egy 1 éves jubileumi kupont veszünk neki. Van egy üzlet a plázában ahol a 1000. nyitva tartási ünnep gyanánt pár ember nyerhetett olyan jubileumi kupont, amivel 50% kedvezménnyel vásárolhatsz 1 évig.

  - Az igen.

  - És Alexy nem nyert ilyet, viszont meglehet venni, csak eléggé drága. Remélem most már érted - Castiel bólintott, majd beléptünk az ékszerboltba.

Kerestünk egy eladót, és rákérdeztünk a karkötőkre. Szerencsére készen volt mind a kettő.

  - Tessék, nézzétek csak meg. Remélem így gondoltad, és jó lesz - tette le elénk a fiatal lány a karkötőket.

A fiú karkötőn egy konzol volt, és a kijelzőjén egy S betű. A lány karkötőn pedig egy másik konzol, melynek a kijelzőjén egy A betű volt.

  - Igen, tökéletesek! - szóltam boldogan, majd kifizettem a karkötőket. Az eladó szépen becsomagolta nekem.

  - Vajon Rosaék már végeztek? - nézelődött Castiel, miközben kijöttünk.

  - Passzolom. Nem eszünk addig valamit?

  - Jó ötlet. Már kiszakad a belem az éhségtől - fogta a hasát.

Castielel így elmentünk a kajás részhez. Ám azt vettem észre egyszer csak, hogy ő hirtelen megállt, és csak bámult maga elé.

  - Mi az? - néztem rá, majd arra amerre ő nézett - Komolyan nem tudom, hogy mit nézel.

  - Hiába van vége a sulinak, ha még itt is összefutunk... - fogta a fejét Castiel.

  - Sziasztok - ez a hang...

  - Mit akarsz? - álltam hirtelen Castiel mellé. Azóta nem láttam, amióta eljött hozzám.

  - És ha jól tudom - indult meg Viktor felé, majd elkapta elől a pólóját - Neked tartozom még egy jó pofán veréssel, haver.

  - Mit tettem már megint?! - kérdezte fájó hangon.

  - Tán elfelejtetted, hogy mit tettél Skylinnal?! - emelte meg Castiel a végére a hangját - A suliban sikeresen elkerültél, de most komolyan nem úszod meg!

  - Nézd meg az embereket körülöttünk - nézett Viktor oldalra - Szerinted hányan mondanák meg, hogy mi legjobb barátok voltunk páran?

  - Hiába voltál a legjobb barátunk. Megmondtam, hogy soha nem bocsátom meg neked amit tettél!

  - Akkor neki miért bocsátod meg? - mutatott rám - Amit én tettem anno, és most, az semmi ahhoz képest amit ő tett - suttogta a végét.

Castiel nem szólt egy szót sem, csak elengedte Viktort.

  - Egyébként csak annyit akartam kérdezni, hogy nincs-e kedvetek eljönni velem Danielhez - vakarta zavartan a tarkóját.

Castielnél itt szakadt el a cérna. Lendületből beakart verni egyet Viktornak, de én elkaptam a karját, így épp, hogy nem találta el.

  - Menjünk! - rángattam el mérgesen Castielt - Muszáj volt jelenetet rendezni?!

  - Bocs...de akkor is, hogy gondo-

  - Most az egyszer Viktor mellé állok! Ő csak szépen megkérdezte, hogy elmegyünk-e vele meglátogatni Danielt! Semmi rosszat nem mondott, Castiel - enyhítettem a szorításomon - Tudod - álltam meg - Én nem utálom Viktort. Soha sem utáltam. Csak magamat.

  - Fejezd ezt be - ment el mellettem, majd beleborzolt a hajamba.

Végül nem mentünk már kajálni. Összeszedtük Kentint és Rosat, de említést Viktorról nem tettünk nekik. Már minden megvolt, ami kell majd a bulihoz. A tortát, illetve a lufikat majd szombat délelőtt hozzuk el és visszük egyből Castielhez. A szülei megint nincsenek otthon, szóval nála lesz a buli. Remélem minden jól fog elsülni és nem lesz semmi gubanc.

 A mai napon már nem találkoztam Arminnal se Alexyvel. Hm...kíváncsi vagyok, hogy Lysander mivel foglalta le őket. Lehet, hogy bealtatózta őket és kifeküdtek egész délutánra.

Mint kiderült, Kentin nem lesz velünk a következő évben, mert a katonai suliban egy záróévet lekel töltenie. Tegnap könnyes búcsút vettünk tőle. Remélem jól fog menni a sorsa, és épségben visszajön hozzánk 1 év múlva...

Pénteken egész nap Castieléknél voltunk és díszítettünk. Iris és Nataniel addig Arminékat elvitték moziba meg mindenfelé, hogy ne legyenek láb alatt, és semmi se sejtsenek.

Délután 1-re végeztünk is az egész házzal.

  - Holnap 2-kor kezdődik a buli. Rosaval elmegyünk a tortáért, illetve a lufikért - magyaráztam a  többieknek.

  - Megyek veletek. Rendeltem ugyanabból a cukrászdából pezsgőt. Annyira szar, hogy még azt is előkel rendelni - sóhajtott Castiel.

  - A házigazdának nem kéne inkább itthon lenni? - vonta kérdőre Lysander a barátját.

  - Ugyan haver. Te olyan mintha otthon lennél, és a többiek is. Kirabolni nem fogtok, tudom. Ha mégis egyikőtök se éli meg a holnapot, de az már más kérdés.

  - Oké, akkor tegyünk úgy, mintha az előbbi mondat el sem hangzott volna - ijedtem meg kissé.

Este alig bírtam aludni, annyira izgultam a holnapi nap miatt. Végül hajnali 2-kor bealudtam sikeresen.

Már 9 órakor fent voltam, és hívtam Rosat. Persze a cukrászda csak 11-kor nyitott.

A szekrényem elé álltam, és egyszerűen nem tudta eldönteni, hogy mit veszek fel. Végül egy farmer rövidnadrág és egy fekete ing mellett döntöttem. Hajam lófarokban kötöttem fel. Rosa, és Castiel jön majd, hogy együtt menjünk a cukrászdába, és utána Castielhez. Délre odakel érnünk hozzá, hogy 2-re minden tökéletes legyen.

10-re Rosa be is toppant hozzám Castielel. Mindent megbeszéltünk, hogy megvan-e.

  - Jó, akkor már tényleg csak a torta és a lufik vannak vissza. Meg persze a pezsgő, amit Castiel szervezett le. De várjunk. Basszus! Alexynek mi van a tortájával?! - ijedtem meg.

  - Nyugalom. Azt hiszed, hogy őt elfelejtettük? Castiel és Iris intézték neki a tortát.

  - Akkor megnyugodtam - vettem mély levegőt.

Nemsokkal később el is indultunk a cukrászdába. Odaérve egyből megkaptuk a lufikat, és a tortát. Castiel hozta a pezsgőket, Rosa az ajándékokat, én pedig a héliumos lufikat és a tortát. A lufik nagyok és színesek voltak, különféle színekkel és betűvel ráírva, hogy "Boldog Születésnapot". Az egyik szív alakú is volt, amit külön Arminnak szeretnék adni. Megszeretném neki köszönni, hogy itt van mellettem, és nem érdekel a múlt, én annak ellenére is szeretem őt. Armin tortáját külön én rendeltem. Iris anyukája csinálja neki a rendes tortát. Ezt tőlem kapja külön, hisz ostyával rajta van a kedvenc közös képünk, a fehér csokis torta tetején.

  - Az normális ha görcsöl a hasam? - szóltam remegő hangon.

  - Lehet, mivel izgulsz - nevetett Rosa.

Elhaladtunk egy irodaház előtt. A másik oldalon egy gyönyörű kávézó volt. Ez nem is lenne olyan érdekes, hisz csak egy kávézó. A baj azzal van, amit ott látott Rosa.

  - S..srácok - szólt remegve Rosa - Az...ugye nem... - mutatott remegő kezeivel a kávézóra.

  - Azt a kurva - figyelte tágult szemekkel Castiel a kávézót.

  - Na nem. Ez nem lehet igaz! - eluralkodott bennem a düh és sietősen átrohantam az úton a kávézóhoz. Castielék utánam jöttek.

Semmivel sem törődve rontottam be a kávézóba. Hogy miért? Mert Armin ott ült az egyik asztalnál és Deborahval beszélgetett.

  - Ennyit ér az ígéreted?! Ennyit?! - álltam eléjük kiabálva.

  - Sky..Skylin?! - ijedt meg Armin.

  - Nem azt ígérted, hogy soha az életben még csak rá sem nézel erre a ribancra?! Erre itt beszélgetsz vele?! - ordibáltam vele, nem érdekelve, hogy mások megbámulnak minket - Vagy esetleg azzal a  ribivel ünnepled a szülinapod? - nevettem fel fájdalmasan - Mert akkor tessék - csaptam az átlátszó tortás dobozt az asztalra. A torta szétcsúszott benne, de nem érdekelt - Edd meg ezt a kibaszott szülinapi tortát is!

  - Félreérted a helyzetet! Én cs-

  - Befogtad a pofádat, te hülye liba vagy komolyan neked megyek! - kiabáltam ezúttal Deborahval, majd Arminra néztem - Nem sül le a bőr a képedről?! Egy kicsit megbánás sincs benned?! Azok után ahogy bántatok velem, még képesek vagytok itt nyugiban kávézgatni?! Vagy talán összebeszéltetek és Armin csak kihasználtál?! Mert tuti, igen tuti, hogy ez volt ezúttal!

  - Hallgass már meg Skylin! - állt fel Armin.

  - Mi a rossebet hallgassak?! Itt ülsz azzal a lánnyal, és nyugodtan beszélgetsz, akivel tönkretettétek az életemet! Azt mondtad soha rá se nézel! Ennyit ér a szavad?! Ezek után bízzon benned az ember?! - kiabáltam vele ismét. A könnynek egyre jobban lepték el a szememet.

  - Debor-

  - Nem érdekelsz Armin! Érted?! - kikaptam Rosa kezéből az ajándékot, majd teljes erőmből hozzávágtam - Húzd csak fel ezt a drága barátnőddel! Engem nem érdekel! Miért kéne érdekelnie?! Hisz te soha se szerettél engem! - könnyek itt már záporesőként folytak a szememből. A lufikat is elengedtem, s szétszálltak a kávézóban.

  - Hogy mondhatsz ilyet, hogy nem szeretlek..? Miattad vagyok itt most is!

  - Mi az, hogy miattam?! Te felfogod a szavak súlyát Armin?! Felfogod egyáltalán, vagy csak jön belőled ez a sok hülyeség?!

  - Skylin ne csináld ezt! - szólt rám remegő hangokkal, a fekete hajú fiú, és hozzám akart érni.

  - Hozzám ne érj! - álltam hátrább - Hozzám ne merj érni, azok utána mit műveltetek nálatok az ágyban, és ki tudja, hogy most is mit csináltatok! Undorodom tőled - halkultam el kissé a végére. Fájdalmas arccal indultam meg kifelé, de Armin elkapta a karmomat. Én elrántottam a kezemet, majd akkora pofont lekevertem neki, hogy olyat a világ nem látott még soha.

  - Gyűlöllek...! Ezennel vége Armin. Mindennek! Én és a többiek már 3 napja azon vagyunk, hogy a legjobb szülinapi bulit szervezzük neked és a testvérednek, erre te itt vagy ezzel a lánnyal! Szakítok és ez a végszó! Hagyj békén és soha, de soha ne szólj hozzám többet, mert elegem van mind a kettőtökből.

Egy utolsó pillantást vetettem Rosaékra, majd sietősen elhagytam a kávázót.

Castiel szemszög 

Olyan gyorsan történt minden, hogy alig bírtam felfogni a helyzetet. Rosa azonban hamar felfogta és a következő pillanatban már azt vettem észre, hogy nekiment Deborahnak, aki időközben felállt. 

  - Rosa ne kezd már megint! - próbáltam őt leszedni Deborahról, de sikeresen orrba vágott.

Egy velünk egykorú pincérsrác is jött segíteni. Az ő segítségével nehezen, de letudtuk szedni Rosat Deborahról. Bár eléggé ellátta a baját. A pincér felsegítette Deboraht a földről.

  - Huh, de jól esett. Már jópár éve várom, hogy megtépjem. És most. Azonnali magyarázatot követelek! - tajtékzott továbbra is Rosa, így lekellet fognom.

  - Deborah rám írt a kirándulás első napján este, hogy beszélni akar velem és Skylinnal. Elmondta, hogy sajnálja a történteket és helyreakarja hozni - magyarázta Armin, persze a távolságot tartotta Rosatól.

  - Intéztem egy kiruccanást Arminéknak és nektek. Tudom, ezzel nem hozok helyre semmit, de tényleg sajnálom! Azt akartam, hogy Skylin is itt legyen, mert tőle is személyesen akartam bocsánatot kérni, de Armin nem akarta, hogy eljöjjön - suttogta a végét Deborah.

  - Ez tényleg az a Deborah, akit mi ismerünk? - vontam fel a szemöldököm.

  - Az emberek megváltoztatják egymást - ekkor mutatott a telefonján egy képet. Egy szőke hajú fiúval volt - Ő a barátom. A barátom, akit tényleg szeretek és miatta képes voltam megváltozni, de ebben a legjobb barátnőm is közrejátszott. Ők segítettek megváltozni, és érzem, hogy a jó út felé haladok. De jelenleg mindent tönkretettem ismét...

  - Ezt miért nem azelőtt mondtátok, mielőtt péppé vertem Deboraht? - nyugodott le Rosa.

  - Esélye se volt magyarázkodni!

  - Jó ez igaz - sóhajtott Rosa - Viszont Skylinnak teljes mértékben igazat adok! Ezt most végleg elcseszted Armin.

  - Komolyan gondolta azt, hogy vége mindennek..?

  - Haver soha az éle... - elhallgattam, majd folytattam - Na jó láttam már ilyen komolynak, de az most nem lényeg.

  - Ha valami hülyeséget csinál, akkor esküszöm mind a kettőtöket kinyírlak! - vetett rájuk gyilkos pillantást Rosa, majd elrohant Skylin után.

Én előkaptam a mobilomat. A többieknek tudniuk kell, hogy mi történt, és a legfontosabb most, hogy megtaláljuk Skylint. 

Skylin szemszög

Nem igazán érdekelt, hogy hova a francba is megyek, csak futottam. Ám amikor már a könnyeimtől alig láttam, és kifulladtam, sétálni kezdtem. Az egyik utcában leültem egy padra. A telefonom kikapcsoltam. Nem akartam senkivel sem beszélni jelenleg.

  - Hát te?

  - Pont te hiányoztál. Kérlek...most tényleg hagyj békén... - folytak továbbá is a könnyeim.

  - Mi a baj? - állt elém a fekete hajú fiú.

  - Kérlek..senkivel sem akarok beszélni..

  - Ilyenkor jobb kibeszélni magadat. Na halljam - ült le mellém - Mi történt?

  - Mi a francért vagy velem ilyen kedves? - néztem rá keservesen.

  - Mert még mindig nem tudom elviselni, ha szomorú vagy.

Nehezen, de elmeséltem Viktornak, hogy mi történt. Ő persze elképedt teljesen az egészen.

  - Azt a lányt nem akarja valaki már likvidálni?

  - Jó lenne - nevettem erőltetetten.

  - Nem vagy szerencsés a fekete hajú fiúknál - dőlt hátra a padon.

  - Miért nem lehet minden olyan tökéletes, mint nálad volt? - suttogtam magam elé.

  - Mivel a tökéletes dolgok nem léteznek, nem igaziak. Ahogy az a kapcsolat sem volt - összeszorult a gyomrom Viktor mondatán.

  - Beszéljünk másról. Hova mész tovább? Fősuli?

  - Aha. Megpróbálkozok a fősulival.

  - Sok sikert. Legalább neked legyen sikered az életben - szóltam halkan.

  - Emlékszel még, hogy mit csináltam amikor szomorú voltál? - bólintottam - Háttérzenét sajnos nem tudok hozzáadni, de attól még egy halk dalt eltudok neked énekelni. 

I never meant to break your heart
Now, won't let this plane go down
I never meant to make you cry
I'll do what it takes to make this fly

Oh, you gotta hold on
Hold on to what you're feeling
That feeling is the best thing
The best thing, alright

I'm gonna place my bet on us
I know this love is heading
In the same direction
That's up

 /

Sosem szándékoztam összetörni a szíved.

Ne hagyd lezuhanni a repülőt.

Sosem akartalak megsiratni.

Mindent megteszek azért, hogy újra repüljön.

Oh, ki kell tartanod.

Tarts ki az érzéseid mellett.

Ez az érzés a legjobb dolog.

A legjobb dolog, igen.

Ránk fogom tenni a tétemet.

Tudom, hogy ez a szerelem 

ugyanabba az irányba tart.

Felfelé.

(Zene)

Jó érzés volt újra hallani Viktor megnyugtató hangját. Miközben ő halkan énekelt nekem, én a vállára hajtottam a fejemet

  - Mindjárt gondoltam, hogy ezt fogod elénekelni.

Viktor elmosolyodott, majd felém emelte a fejét. Én egyből elrántottam a fejemet onnan.

  - Szereted még, igaz?

  - Az most lényegtelen. Csak nem akarom ugyanazt a hibát elkövetni, mint régen. 

  - Értem - állt fel, majd elindult.

Én lendületből utána mentem, majd hátulról átöleltem őt.

  - Köszönöm...

Tudtam, hogy mosolyra húzza a száját. Pillanatok alatt kibújt az ölelésemből, majd intett egyet és már itt sem volt.

  2 óra is elmúlt. Haza kéne mennem vagy valami, ahol nem találnak meg engem a többiek. Hm...vajon ha elmegyek a régi stúdióba, ott nem találnak meg? Biztos nem. Így marad a stúdió. 30 perc alatt megjártam az utat. A hátsó ajtón bementem. Minden a régi helyén volt, mikor körbenéztem. 2 éve már, de egy pókháló sincs sehol. Mintha még mindig idejárnánk.

  Körbenéztem pár helyen. A felvevő része a stúdiónak is érintetlen. Minden a helyen. 

Miután megnéztem a hátsó helységeket is, felsétáltam a nagy színpadra.

  - Milyen nosztalgikus - néztem körbe. Ez a hely valamiért megtudott engem nyugtatni.

Egyszer csak hangokat kezdtem el hallani a bejárat elől. Hogyan?! Hogy tudna ide bárki is bejönni, ha már 2 éve zárva van? Csak a hátsó ajtón lehet.

Gyors elbújtam a függöny mögé, és lestem, hogy ki jön be.

  - Francba...már megint eltévedtem - fogta a fejét Lysander. 

  - Ő mit keres itt..?! - beljebb húzódtam, ám belementem egy pókhálóba, melynek következtében kiugrottam a függöny mögül.

  - Castiel! - üvöltött Lysander. Castiel a stúdió bal oldaláról kiszaladt egy helységből, s lihegve és egyben frusztráltam nézett rám.

Oldalra néztem, ahogy lelehetett menni a színpadról, de tele volt pókhálóval. Na ezt inkább hagyom. A másik oldalon meg dobozok tömkelege volt. Így marad a színpad melletti kisajtó. De vajon elérem időben?

Castielék elkezdtek rohanni felém. Könnyű lendülettel felugrottak a színpadra, azaz csak Castiel, mert Lysandernek nem volt elég lendülete. Ahogy felugrott, úgy rohant utánam is. De Fortuna ismét nem volt hű hozzám. Már épp ugrottam volna le, amikor Castiel elkapott a derekamnál fogva és visszatartott.

  - Engedj el, Castiel! - kapálóztam a kezei közt.

  - Én majd..egyszer..feljutok.. - fulladozott Lysander.

  - Nyugodj le és hallgass meg minket!

  - Nem akarok hallani róla - nyugodtam le kissé, majd hirtelen megöleltem Castielt - Kérlek..

Castiel szorosan fogott magához, míg ismét megnyugodtam. Aztán elmagyarázták a dolgokat.

  - Én nekem semmi nem kell, ami Deborahtól van. Semmit sem változott a véleményem.

  - Amúgy van valami oka, hogy idejöttél? - kérdezte Lysander.

  - Szeretem ezt a helyet. És makulátlan, hiába van 2 éve zárva.

  - Néha visszajárunk ide Castielel - nézett körbe Lysander - Megnyugtató az egész helység.

  - Ahogy láttam a hangosítók még működnek és net is van - álltam fel - Tudom, hogy nem illik ilyet kérni, de nem akartok nekem énekelni? Tudom, hogy rossz emlékeket kavar fel bennünk, és hogy 2 éve nem csináltátok, de ezzel is eltudom terelni a gondolataimat.

  - Én benne vagyok - állt fel Castiel - Mit gondolsz, Lysander? Megvan még az a jó hangod, mint anno?

  - Miért ne lenne? - sóhajtott Lysander miközben felállt.

Nem kell nekem Armin ahhoz, hogy jól szórakozzak. A fiúkkal bementünk a kis stúdióba, ahol a zenéket szokták felvenni. A fiúk bementek a fülkébe, majd felvettek egy-egy fülest.

  - Nem biztos, hogy jó még - próbálkoztam bekapcsolni és szerencsére jó volt. Elindítottam a zenét.

Hey! Where's the drums?

Oh whoa-oh-oh-oh

Let's go!

Ooh girl you're shining

Like a 5th avenue diamond

And they don't make you like they used to

You're never going out of style

Ooh pretty baby

This world might've gone crazy

The way you save me

Who can blame me

When I just wanna make you smile?

I wanna thrill you like Michael

I wanna kiss you like Prince

Let's get it on like Marvin Gaye

Like Hathaway

Write a song for you like this

You're over my head

I'm out of my mind

Thinking I was born in the wrong time

One of a kind, living in a world gone plastic

Baby you're so classic

Baby you're so classic

Baby you,

Baby you're so classic

Four dozen roses

Anything for you to notice

All the way to serenade you

Doing it Sinatra style

I'm a pick you up in a Cadillac

Like a gentleman bringin' glamour back

Keep it reel to reel in the way I feel

I could walk you down the aisle

I wanna thrill you like Michael

I wanna kiss you like Prince

Let's get it on like Marvin Gaye

Like Hathaway

Write a song for you like this

You're over my head

I'm out of my mind

Thinking I was born in the wrong time

It's love on rewind,

Everything is so throwback-ish (I kinda like it, like it)

Out of my league

Old school chic

Like a movie star

From the silver screen

You're one of a kind living in a world gone plastic

Baby you're so classic

Baby you're so classic

Baby you're so classic

Baby you're class and baby you're sick

I never met a girl like you ever 'till we met

A star in the 40s, centerfold in the 50s

Got me tripping out like the sixties

Hippies, Queen of the discotheque

A 70s dream and an 80s best

Hepburn, Beyoncé, Marilyn, Massive

Girl you're timeless, just so classic

You're over my head I'm out of my mind

Thinking I was born in the wrong time

It's love on rewind,

Everything is so throwback-ish (I kinda like it, like it)

Out of my league

Old school chic

Like a movie star

From the silver screen

You're one of a kind living in a world gone plastic

Baby you're so classic

Whoa oh oh (Yeah, yeah)

Baby you're so classic (Yeah, yeah)

Yeah

Baby you're so classic

Uuuuuuh uh uh

/

Hey! Hol vannak a dobok?

Oh whoa-oh-oh-oh

Gyerünk!

Hé lány úgy ragyogsz
Mint az ötödik sugárút gyémántja
És nem kell úgy kinézned mint a régi színésznőknek
Te soha nem mész ki a divatból

Ó csinos bébi
Ez a világ talán megőrült
Ahogy megmentesz engem
De ki hibáztathat engem
Amikor csak mosolyt szeretnék csalni az arcodra?
Izgalomba karlak hozni mint Michael

Úgy akarlak csókolni mint Prince
Térjünk rá mint Marvin Gaye
Mint Hathaway
Egy dalt írok neked olyat min ez

Csak te jársz a fejemben
Elmegy az eszem
Úgy gondolom rossz időben születtem
Egy olyan fajta, egy olyan világban élni ahol minden műanyag
Bébi te igazi klasszikus vagy
Bébi te igazi klasszikus vagy
Bébi te,
bébi te igazi klasszikus vagy

Négy tucat rózsa
Bármit megadok, hogy észrevegyél
Az, ahogy szerenádozok neked
Sinatra módra

Felveszlek a Cadillacemmel
Mint egy igazi úriember visszahozom a ragyogást
Tartsd a filmtekercset hogy megörökítsük hogyan érzek
Oltár elé tudnálak vezetni

Izgalomba karlak hozni mint Michael
Úgy akarlak csókolni mint Prince
Térjünk rá mint Marvin Gaye
Mint Hathaway
Egy dalt írok neked olyat min ez

Csak te jársz a fejemben
Elmegy az eszem
Úgy gondolom rossz időben születtem
Szerelem a visszajátszásban
Minden olyan primitív szerű (egészen élvezem,élvezem)
A szövetségünk megköttetett
Igazi old school csaj vagy
Mint egy filmsztár
A mozivászonról
Te egy olyan világban élsz ahol minden műanyag
Bébi te igazi klasszikus vagy
Bébi te igazi klasszikus vagy
Bébi te igazi klasszikus vagy

Bébi te egy klasszikus vagy és bébi te beteg vagy
Sosem találkoztam olyan lánnyal mint te amíg nem találkoztunk
Egy 40-es évekbeli sztár, címlaplány az 50-es évekből
Te kikapcsolsz mint a 60-as években
Hippik, a diszkó királynője
A 70-es évek álma, és a 80-asok legjobbja
Hepburn, Beyoncé, Marilyn, Massive
Lány te időtlen vagy, egyszerűen annyira klasszikus vagy

Csak te jársz a fejemben
Elmegy az eszem
Úgy gondolom rossz időben születtem
Szerelem a visszajátszásban
Minden olyan primitívszerű (egészen élvezem,élvezem)
A szövetségünk megköttetett
Igazi old school csaj vagy
Mint egy filmsztár
A mozivászonról
Te egy olyan világban élsz ahol minden műanyag
Bébi te igazi klasszikus vagy
Whoa oh oh (Yeah, yeah)
Bébi te annyira klasszikus vagy (Yeah,yeah)
Yeah
Bébi annyira klasszikus vagy
Uuuuuuh uh uh

(Zene)

A fiúk hangja mindig megtudott engem nyugtatni. Főleg úgy, hogy közben még hülyéskedtek is egymással. Boldog vagyok, hogy ilyen barátaim vannak, és nem kell nekem Armin...nem..nincs rá szükségem. 

Pár dal után elmentünk haza a fiúkkal. Vagyis én nem haza mentem. Felmentem annak az irodaháznak a tetejére, ahol Arminnal először csókolóztunk.

  - Jól megvagyok Armin nélkül is..De akkor miért fáj ennyire a hiánya? És miért folytak ismét a könnyeim? - suttogtam fájdalmasan magam elé.

Csak néztem az éjszakai fényeket, ahogy tündökölnek az éjjelben. A telefonom még mindig ki volt nyomva, és semmi sem érdekelt. Semmi. Legszívesebben leugrottam volna, de nem tettem. Azért nem vagyok ennyire bolond.

Nem tudom mennyi ideig lehettem ott, de nem is érdekelt. A karomórámra pillantottam. Már elmúlt éjfél is.

  - Haza kéne menni - fordultam meg, hogy elinduljak. Ám majdnem meghaltam az ijedségben, ugyanis állt valaki tőlem jó pár méterre - K..Ki a fene vagy..? És mióta vagy itt..?

  - Nemrég értem csak ide - szólt lihegve. Ez a hang...Ne...ne, ne, ne, ne, ne és ne! Nem lehet!

  - Ez nem lehet... - léptem közelebb hozzá, és ő is így tett. A hold fénye tökéletesen megvilágította az arcát.

  - Ne nézz rám úgy, mint aki szellemet látott.

  - Max..?

  - Szia Húgi - mosolygott rám édesen.