18. Fejezet: A nagy nap

  - Jóóó reggelt - mászott Armin fölém.

  - Még 5 percet - fordultam át a másik oldalamra, így Armin lekényszerült rólam.

  - Tudod ma milyen nap van?

  - Szerda - dünnyögtem.

  - Igen, és találd ki, hogy hova megyünk hétvégén.

  - Ahj, nem tudom Armin. Inkább mondd meg - ültem fel hirtelen.

  - Most beszéltem a bátyámmal é-

  - Várj. A middel? - néztem rá bambán.

  - Ja, lehet ezt az apró részletet elfelejtettem említeni - nevetett ki.

  - Hazudsz.

  - Nem, tényleg van egy bátyánk. Nézd - ekkor mutatott egy képet róla.

  - Várj - gondolkodtam el - Nem Justin a neve?

  - De, miért?

  - Akkor ismerem. Ő Kentin Hadnagya.

  - Milyen kicsi a világ - lepődött meg.

  - Talán túl kicsi is.

  - Na a lényeg, hogy ma reggel beszéltem vele, és mondta, hogy én mondjam el neked, hogy megvagy hívva te is. Ma jönnek haza, szóval találkozhatsz vele. Mellesleg, beszerveztem Castielt és Lysandert is.

  - Merthogy?

  - Justin mondta, hogy a zenekar aki jött volna mégsem tud eljönni, így beszerveztem Castielt és Lysandert. Justinnak tetszett az ötlet, és a fiúknak sem volt ellenvetésük.

  - Nem is gondoltam volna, hogy ilyen ügyesen tudsz szervezkedni - bújtam az ölébe.

  - Mert nem ismersz eléggé - csókolt meg.

  - Egyébként köszönöm a meghívást - húzódtam el picit. Vissza is hajoltam volna, de eszembe jutott valami - Hé, Kimberly merre van?

  - Még csinálják a házukat, és addig kivett egy albérletet a nővérével. Esetleg van kedved elmenni hozzá?

  - Megbolondultál? Biztos, hogy nem.

  - A kedvemért - biggyesztette le az ajkait.

  - N-e-m - betűztem el neki.

  - Kééérlek - váltott át kisfiús hisztire.

  - Na jó - egyeztem be egy sóhaj keretében.

  - Ez az! - csókolt meg.

Felöltöztünk, én pedig rendbe szedtem magamat. Busszal mentünk el az albérletig.

  - Íme, itt vagyunk - állt meg Armin. Kézen fogva érkeztünk, de elengedte a kezemet, hogy ajtót tudjon nekem nyitni.

Az épület 4 emeletes volt, mi pedig a 3.-ra mentünk, azon belül is a 4/b-s szobába.

  - Akkor majd holnap - hallottam Kimberly hangját.

  - 3-kor? - ez a hang.

Épphogy felértünk az emeletre Castielt láttam, ahogy kijön Kimberly szobájából.

  - Castiel? - szóltam el magam.

  - Skylin? - ijedt meg kissé - Én már itt sem vagyok - próbált elmenni mellettem, de én elkaptam a karját.

  - Khm. Khm. Khm. Van valami amit tudnom kéne? - húztam fel rá a szemöldökömet.

  - Jaj, jut eszembe! Démonnak kell vennem fogamzásgátlót, mert sok kutya me-

  - Démon fiú - néztem rá fapofával.

  - Változtatja a nemét. Na hali! - rántotta el a kezét, majd elrohant.

  - Belé meg mi ütött? - kérdezte Armin.

  - Passz -  aha, persze, hogy tudom. A kicsi vöri szerelmes.

  - Szia Armin és...Te meg mit keresel itt? A csövesgettó nem erre van - fintorgott rám Kimberly.

  - Kár, mert te 200 csövest is kiteszel - mormogtam neki vissza.

  - Lányok! Nem azért jöttünk, hogy veszekedjetek - csapott közénk Armin - Ezt anya küldi - mosolygott Kimberlyre.

Rám miért nem mosolyog így?

  - Viii, köszönöm! - ugrott Armin nyakába.

Kimberly nehezen, de engem is beengedett a lakásába.
  - Megmosom a kezemet, és utána akkor beszélhetünk az esküvőről - azzal elvonult.
Én addig nézelődtem a lakásban. Voltak rajzok a falon. Rengetek, és mind gyönyörű volt.
  - Te meg mit bámulsz? - jelent meg Kimberly.
  - Csodásak ezek a rajzok. Ki csinálta őket?
  - Én, de nem tudom hogy miért érdekel - fújta ki a levegőt.
  - Nem is tudtam, hogy ilyen jól rajzolsz - csodálkoztam el.
  - Nem is tudtam, hogy ilyen jóban vagyunk.  És azt sem, hogy tudsz énekelni.
  - Ezt honnan tudod? - lepődtem meg.
  - Mielőtt jöttetek volna, beszéltem Justinnal. Ő mondta, hogy te, és Castielék énekelni fogtok az esküvőjén.
  - Armin - néztem rá idegesen.
  - Most mi van? - nézett rám meglepetten.
  - Miért szerveztél be?
  - Mert angyali hangod van, és sürgős volt. Neked csak 1 számot kell énekelned, azt is duettben Castielel. Kérlek - nézett rám kérlelve.
  - Most már amúgy sem mondhatom vissza, szóval jó, benne vagyok - sóhajtottam.
  - Ez az  - puszilta meg a fejemet.
  - Na, szóval - kezdett bele Kimberly - Az esküvő szombat délután 1 órakor lesz. Annat mi készítjük elő Skylinnal, meg persze még pár barátnője.
  - Anna? Ki azaz Anna?
  - Armin legalább felvilágosíthattad volna - sóhajtott idegesen Kimberly - Ő Justin menyasszony. Oh, és Armin. Lucifert rád bíztuk - vette az ölébe a laptopját.
  - Miiii? Ne már! Legyen inkább Alexynél!
  - Ő ki? - suttogtam Arminnak.
  - Justin 2 éves fia. És olyan aktív mint a fene. Szinte levakarhatatlan.
  - Épp ezért leszel most te vele. Legutóbb Alexy meg én voltunk - magyarázta Kimberly.
  - Kibírod nyugi - csókoltam meg.
  - Ha abbahagytátok az egymás nyalását, akkor megmutatnám a díszítési ötleteket.
Megforgattam a szemeimet, majd megnéztük a díszítést, a terítéket, és a további díszeket. Mint kiderült Anna édesanyja berendezőként dolgozik minden kategóriában.
Vagy 1 órát Kimberlynél töltöttünk, majd Arminnal ellógtunk ebédelni egyet.


  - Kimberly is jöhetett volna - szóltam miközben a kólámba szívtam.
  - Persze, hogy azt hallgassam, ahogy veszekedtek? - sóhajtott Armin.
  - Amúgy egész jól áll neki a kék hajszín.
  - Ja, olyan lett, mint Alexy, csak nem a csendes típusból -  szólt majd folytatta az evést.
Csak mosolyogni tudtam Arminon. Percek múlva ismerős hang zavarta meg a fülemet.
  - Igen, de majd elintézem - szólt a fiú, s közben elsétáltak az asztalunk mellett.
  - Kentin?! - szóltam tágra nyílt szemekkel.
  - Huh? - fordult felém a fiú, majd ő is ugyanúgy reagált, mint én - Skylin! - mosolygott nagyot, mire én felálltam és szorosan megöleltem őt, szinte a nyakába ugrottam.
  - Hát te? - távolodtam el percekkel később, ők pedig leültek hozzánk.
  - Justinnal jóba vagyok, és az esküvő idejére hazajöttünk.
  - És a kis barátod? - mérte végig Armin a lányt.
  - Jaj, majdnem elfelejtettem bemutatni. Ő itt Lisa. Lisa Butters, a barátnőm.
  - Jaj, nagyon megakartalak már ismerni! - néztem a lányra ujjongva.
  - Te vagy Skylin, nem? - szólt félénken. Itt ebben a pillanatban eltudtam dönteni, hogy ő a félénk típusból van, de ettől még nagyon aranyosnak tűnt - Kentin sokat mesélt rólad - mosolygott rám.
  - Szia Kentin - löktem át Armin oldalára, hogy Lisaval tudjak beszélni.
Szegényt lányt kifaggattam mindenről. Hogy hogy találkoztak, miket szeret, és Kentin megbántotta-e, mert ha igen, akkor ellátom a baját. Nagyon aranyos, és félénk volt velem, és szerinte én is aranyos voltam vele. Huh, jó tudni, hogy néha tudok az lenni.
  - Skylin - csúszott a másik oldalamra Armin, majd megfogta a kezemet. Remegett a keze.
  - Armin? - néztem rá meglepetten.
  - Sajnálom Kentin, de mennünk kell - rángatott ki engem a székről, és már a kajáldából is. Alig bírtam összeszedni a cuccomat.
  - Hé, mi ütött beléd? - próbáltam tartani vele a lépést, de nem igazán ment.
Ez addig ment, míg el nem estem.
  - Jó, most már elég! - ültem fel a betonon. A térdemet lehorzsoltam.
  - Jól vagy? - guggolt le hozzám.
  - Nem nem vagyok jól! Mi a fene bajod van?! Miért kellett eljönnünk? Én tök jól elvoltam Lisaval.
  - Épp ez a baj - segített felállni, de előtt adott egy gyógyítócsókot.
  - Nem hatott a csók, mert még mindig fáj - pufogtam - Mi bajod van Lisaval? Esetleg ismered?
  - Hát, ami azt illeti igen.
  - Tényleg? Honnan? - támaszkodtam neki, hogy el ne essek.
  - Régen kavartam vele - nézett oldalra, de én elkaptam a fejét, majd magam felé fordítottam az arcát.
  - Hogy mit csináltál vele? - kérdeztem ingerülten.
  - Ő volt az utolsó lány, akivel annak idején lefeküdtem.
  - És én még azt hittem, hogy Castielnél nincs nagyobb szoknyavadász - engedtem el őt.
  - Nem értem miért húzod fel magad, amikor ez a múlt, te pedig a jelenem vagy, és az is maradsz sokáig.
  - Tudod kissé szar azt nézni, hogy a volt dugópajtid Kentinnel jár.
  - Ne hívd így - szólt ő is ingerülten.
  - Akkor minek hívjam? Hisz te csak kalandokat kerestél, nem? - már elég ideges voltam ahhoz, hogy felpofozzam.
  - Már megint kezded - itt kérdőre néztem rá - Miért ragadsz le folyamat a múltban? Ha azt mondom, hogy nem jelent semmit, akkor nem is jelent számomra semmit.
  - Akkor miért jöttünk el ilyen sietősen?
  - Mert én veled akartam ebédelni, és nem vele.
  - Vagy csak szaladsz a múltad elől - fordítottam neki hátat.
Ő azonban visszafordított, és mielőtt bármit is tudtam volna lépni, ő megcsókolt engem. A csókkal éreztetni akarta velem, hogy csak én vagyok neki, amit el is hittem. Hittem neki, még szép, hogy hittem, csak kiakadtam arra a lányra. Konkrétan féltékeny lettem a nagy semmiért. Arminnak itt vagyok én, Lisanak pedig Kentin.
  - Lenyugodtál? - hajolt a fülemhez - vagy akarsz még egy ilyen merész csókot tőlem? - puszilt a nyakamba.
  - Jöhet még egy - szóltam magam elé.
Átkaroltam a nyakánál, ő pedig a derekamat fonta át két karjával. Szenvedélyes csókcsatát rendeztünk a park előtt, mit sem érdekelve, hogy mit gondolnak rólunk az emberek. Armint akartam jelen pillanatban és senki mást. Egyre hevesebben vette a levegőt, de én még így sem engedtem neki menekvést.
  - Időt, időt - hajolt el lihegve. Majd pár másodperc után ismét megcsókolt.
Ez addig ment, míg mind a ketten ki nem fulladtunk.
  - Szeretlek - suttogta az utolsó csókba amit a számra lehelt.


  - És ki lesz a koszorúslány? - kérdeztem Armint, miközben az ajtónk elé értünk.
  - Anna legjobb barátnőjének a húga- lépett be a házba.
Mind a ketten a nappalit vettük célba, de így utólag ez rossz ötlet volt.
  - Bazdmeg, haver! - fordult vissza egyből Armin, és a szemét is befogta.
Max ismét hazahozott egy lányt, és mit sem kímélve avatták fel már sokadjára a kanapét. A csaj kapkodott az alsóneműjéért, Max meg csak dünnyögött.
  - Tudod van saját szobád, hogy ott legyen saját magánéleted - szóltam mérgesen.
  - Fogd be, húgi - állt fel dünnyögve, majd a csajjal együtt lelépett a szobájába, minket magunkra hagyva a nappaliban.
  - Most komolyan felmentek folytatni?
  - Igen - válaszoltam Arminnak.
  - Akkor kövessük mi is a példájukat - karolta át hátulról a derekamat, majd a nyakamba csókolt.
  - Jó lenne, de nem lehet. Gyakorolnom kell a dalt, és ruhát választanom szombatra.
  - Úgyis te leszel a legszebb - csókolgatta tovább a nyakamat.
  - Kérlek. Ha végezünk akkor a tiéd leszek.
  - Milyen ruhát akarsz? - engedett elegyből. Huh, ez aztán gyors volt.
Arminnal az egész délutánunk ráment arra, hogy a zenét próbáljam, és egy számomra tökéletes ruhát találjak szombatra. Időközben Max elment a "barátnőjével" valahova, így Arminnal ketten maradtunk a házban.
  - Hulla vagyok - jött fel lassan mögöttem Armin a lépcsőn.
  - Menjünk zuhanyozni. Attól majd felélénkülsz.
Nehezen, de rávettem Armint, hogy jöjjön el velem zuhanyozni. Elsőnek nem akart, de a víz felfrissítette őt is.
  - Csak te meg én? - nyomott a hideg csempéhez, miközben az ajkaink már majdnem összeértek.
  - Csak te meg én - csókoltam meg őt.
Nyelveink táncot jártak egymással, és Armin egyre jobban keményedett odalent is. Testét az enyémhez nyomta, miközben én átkaroltam őt a nyakánál. Most senki nem volt itthon, senki se zavart minket. Csak ő, és én voltunk.
Armin mielőtt belémhatolhatott volna, én elhúzódtam tőle.
  - Várj.. - lihegtem az ajkai közé.
  - Folytassuk esetleg máshol? - kúszott édes mosoly az ajkaira.
Mit sem törődve, hogy valaki meglát minket, úgy ahogy voltunk Armin a karjaiba vett és pár másodperc alatt már a szobámban is volt velem. Jelen pillanatban nem érdekelt hogy vizes lesz az ágy. Armin beborított a testemet édes puszikkal, majd gyengéden belém vezette magát. Most már sokkal biztosabban csinálta, és nem féltett, hogy valami bajom lesz, vagy fájni fog.
Apró sóhajtások hagyták el az ajkaimat, de Armin még ezt sem hagyta nekem. Ajkainkat összetapasztotta, és szenvedélyesen csókolt engem, és én is őt.
Mikor már mind a ketten a csúcsnál voltunk, egyszerre mentünk el. Armin megtartva magát, de lihegve dőlt rám.
  - Nagyon durva voltam? - feküdt mellém, majd átkarolt. Időközben én betakartam magunkat.
  - Nem, tökéletes volt - csókoltam meg.
  - De szólj ám, mert betudok durvulni is - csókolt meg mélyen.


Reggel szinte kipattantam az ágyból, és egyből el is kezdtem öltözni.
  - Mit csinálsz, kicsim? - dünnyögte Armin. Ránéztem, de csak a hátát láttam. Az izmok csak úgy feszültek rajta. Awhh, az én pasim!
  - 10-kor lenne az énekpróba, de már fél 11 van.
  - Akkor maradj itt - fordult meg, a kezemet elkapva - és maradjunk ágyban egész nap.
  - Te csak heveréssz, de nekem mennem kell - hajoltam oda hozzá, hogy megcsókoljam, de ő hirtelen magához tartott - Armin, kérlek.
  - Olyan jó puha vagy - szorított magához.
  - Elhiszem, hogy szeretsz, de tényleg mennem kell. Pár nap, és esküvő.
  - Jó, menj akkor - engedett el morcosan.
  - Majd jövők - csókoltam meg, s már itt sem voltam.
Igaz késtem, de a fiúk nem haragudtak érte.
  - Ezért jössz egy jégkrémmel - siránkozott Castiel.
  - Messze volt a Stúdió - huppantam le a színpad szélére.
  - Tessék - adta át Lysander a kottát.
  - Köszöntem - vettem el tőle, majd olvasgatni kezdem.
Közben a szemem sarkából láttam ahogy Castiel leveszi a pólóját. Rápillantottam, és az izmos, és kockás felsőteste elém tárult.
  - Megtudhatnám, hogy miért vetkőzöl ennyire neki? - húztam fel a szemöldököm.
  - Megtudhatnám, hogy miért késtél ennyit?
  - Itt én kérdezek, és te válaszolsz! - léptem közelebb, majd rámutattam.
Castiel közelebb jött, így a kezemmel akaratlanul is megérintettem a mellkasát.
  - Érzed ahogy feszülnek, és izmosodnak? - vonogatta rám a szemöldökét mosolyogva.
  - Érzem - nevettem el magamat.
  - Viszont ezek semmit sem változtak - markolt rá egyik kezével a mellemre.
  - Engedj el - sóhajtottam - Én sem fogdoslak.
  - De szeretnél, igaz?
  - Honnan tudtad? - röhögtem el magam.
  - Hogy tudtok ilyen nyugodtsággal intim dolgokat művelni egymással? - borzongott össze Lysander.
  - Úgy, hogy már ovi óta ismerem, és a legjobb lány barátom.
  - Dettó, csak fiúba.
  - Komolyan nem értelek titeket - sóhajtott Lysander.
 Nem értettem, hogy mi baja volt Lysandernek. Castiel és köztem ez szinte már megszokott volt. Egyikünk se vette soha komolyan.
Elpróbáltunk a zenéket, de Lysandernek mennie kellett, mert Leight hívatta. Castielel ketten voltunk.
  - Had kérdezzek valamit - kezdtem bele.
  - Lökjed.
  - Mi van veled meg Kimberlyvel?
  - Mi lenne? Semmi - válaszolt nyersen.
  - Azért voltál nála tegnap délelőtt, igaz?
  - Oké, hogy tetszik, de tudod ez a dolog 2 emberrel működik, és nem eggyel - akadt ki kissé.
  - Elmondtad neki?
  - Még nem.
  - A Nagy Castiel szerelmes, és ne meri elmondani. Olyan édes vagy ilyenkor - mosolyogtam rá.
  - Ja baromira - törölte meg magát a pólójával, mivel eléggé izzadt - Csak tudod ő más. Nem olyan, mint a többi lány. Nem könnyen kapható, és ez bejön nekem.
  - Segítsek? Ma megyek vele ruhát nézni. Megkérdezem tőle, hogy mi gondol rólad.
  - Megtennéd? - csillant el a szeme.
  - Castiel...
  - Hm?
  - Régen láttalak ennyire boldognak valami kapcsán - mosolyogtam rá kedvesen - Szóval segítek neked, bármibe is kerüljön.
  - Kössz, Sky - azzal adott egy nagy puszit a fejemre.
  - Neked bármit, bratyó.

Délután a megbeszélt helyen voltam Kimberlyvel. Furcsa módon most nem szólogatott be nekem. Mintha...mintha valami nyomta volna a lelkét.
  - Mondd. Van valami? - kérdeztem tőle, miközben vártuk a ruháinkat az üzletben.
  - Nem nincs. És ha lenni is, miért pont neked árulnám el?
És ismét kezdődik.
  - Bocs, hercegnő, hogy valaki érdeklődik felőled a családod, és Castielen kívül - szóltam neki vissza flegmán.
  - Mi van Castielel? - erre bezzeg idefigyelsz.
  - Még mindig tetszik neked, mi?
  - Ezt meg, hogy érted?
  - Régen barátnők voltunk.  Soha nem mondtad el, de én tudtam, hogy tetszett neked Castiel. Szóval ha bármi lesz köztetek, és megbántod, én nem állók jót magamért.
  - Ácsi-ácsi! Ki mondta, hogy nekem tetszik?
  - Ismerlek. Túlságosan is - fontam össze a karjaimat.
  - Nem tetszik. És lelehet szállni rólam.
  - Én csak annyit mondom, hogy eszedbe ne jusson összetörni a szívét. Mert akkor én törlek össze téged.
  - Csak nem bekeményített, a kicsi Sky? - indult meg felém.
  - Félnem kéne, Hock? - néztem rá idegesen.
  - Nem ártana, Rixton - mért engem végig dühösen.
A gyilkos szemezésünket az eladó szakította meg, aki hozta a ruháinkat. Megköszöntük, kifizettük, s már itt sem voltunk. Komolyan, ha még egy percig vele vagyok, akkor nekimegyek.


Hamar itt volt a szombat, de még nem volt esélyem előtte beszélni Castielel.
Én az öltözőbe voltam Castielel és Lysanderrel együtt, hogy áttudunk öltözni.
  - Hé, valaki - jött be Kimberly.
  - Mi van? - néztem rá.
Castiel póló nélkül volt, és épp a nyakkendőt adtam rá, mert így könnyebb volt ráerőszakolni, mint ruhán keresztül.
  - Te mit csinálsz Castielel? - akadt ki Kimberly.
  - Segítek neki mondjuk? - kérdeztem tőle, miután elvégeztem az utolsó simításokat is Castielen - Rendben, jövet a ruha többi része - sóhajtottam.
  - Magadnak akarok?
  - Mi bajod van? - néztem furcsán a lányra - Nekem nem kell Castiel.
  - Persze - suttogta maga elé.
  - Na jó idefigyelj! - lett elegem végleg - Most lett elegem, de rohadtul! Abbahagyod a gyerekes hisztidet, és majd te megbeszéled vele, és nekem csak meg ne merd szólni, hogy mit csinálok Castielel mert ő az egyik legjobb barátom! Ha pedig nem értesz a szép szóból, akkor ellehet menni, mert senki se kíváncsi rád!
Kimberlynek könnyek gyűltek a szemébe. Itt elgondolkodtam hirtelen, és rájöttem, hogy durva voltam.
  - Sajnálom - léptem közelebb, majd megöleltem őt, amin még én magam is meglepődtem.
  - Huh Skylin - lepődött meg Castiel.
  - Kissé túllőttem a célon, de ezt tényleg beszéljétek meg... - suttogtam Kimberly elé, miközben elhajoltam tőle.
  - Te, egy gonosz ember vagy - szipogott a lány.
Csak halványan elmosolyodtam, majd hagytam őket beszélgetni. Furcsálltam, hogy ennyivel letudtam rendezni ezt a pár perces vitát.


Az esküvő éneklős része baj nélkül lement. A hitvesi csók után Armin csípőn ragadva maga felé fordított, majd megcsókolt.
  - Hát téged meg mi lelt? - mosolyogtam a csókba.
  - Semmi - mosolygott - Mindössze örülők annak, hogy a mai nap a legszebb menyasszony itt áll előttem.
  - Hm...nem is tudom kire gondolsz.
  - Nekem volna egy tippem - ekkor Armin ismét megcsókolt, majd a combomon kezdte el felvezetni a kezét, közben a szoknyámat kissé feltűrni. Azonnal elkaptam a kezét.
  - Héh, bírjál magaddal - csókoltam meg, majd elengedtem.
  - Melletted mindig nehéz - durcáskodott, majd egy puszit nyomott a fejemre.
  - Nagyon szép hangod van - jött oda Anna, karjaiban Luciferrel.
  - Köszönöm. Te pedig gyönyörű menyasszony lettél - mosolyogtam rá, majd Luciferre néztem - Szóval te vagy Armin unokaöccse?
Lucifer csak nézett engem, majd elkezdett mosolyogni.
  - Akkor estére rád bízhatom, Armin? - jött oda Justin is.
  - Persze - húzta a száját Armin - Bár estére már más programom volt - nézett rám.
  - Nem kell sokáig vigyázni rá - mosolygott kedvesen Anna.
  - Gondját viseljük majd - mosolyogtam, majd otthagytam Armint, és az italos asztalhoz mentem frissítőért.
  - Oké? Semmi baj nem lesz - ez Castiel hangja.
  - De..de lesz, mert nem hiszem, hogy én ezt végigtudom csinálni... - ez Kimberly hangja.
Egy bokor mögé guggoltam le, miután a hangot követve beazonosítottam, hogy hol vannak.
  - Minden rendben lesz - simította meg Castiel Kimberly karját.
  - Ígéred? - kérdezte a lány síró hangon.
  - Ígérem - azzal Castiel szorosan megölelte Kimberlyt.
Tudni szeretném, hogy mi folyik itt, de mégse avatkozhatok bele.
  Óvatosan kijöttem a bokor mögül, de úgy, hogy senki se lásson meg. Szerencsére sikerült is. Visszasiettem az italos asztalhoz, majd két koktélt felkapva, már mentem is vissza Arminhoz.
  - Hol voltál ennyi ideig? - kapta ki a kezemből a poharat, ami majdnem kiborult.
  - Nem tudtam választani.
  - Tipikus nő - azzal nagy kortyokat ivott az italból.
  - Pff - fordultam háttal neki.
Mi az, hogy tipikus nő?
  - Na, ne duzzogj már - ölelt át hátulról Armin, majd a nyakamba puszilt.
  - Minden düh elszállt - mosolyogtam halványan.
  - Akkor csak várd ki az estét - suttogta fülembe.
  - Mi lesz este? - hallatszott egy pici hang.
  - Neked esti mese, és alvás - sóhajtott Armin, Lucifer kérdésére.
  - Te mesélsz mesét? - mosolygott vidáman az apró lélek.
  - Nem, Alexy fog neked olvasni - guggolt le hozzá - 8 óra után leadlak neki, hogy utána vele legyek - mutogatott rám Armin.
Lucifer rám nézett gyönyörű mogyoróbarna szemeivel, majd vissza Arminra.
  - Szereted? - kérdezte kíváncsian.
  - Mindennél jobban.
Ezt komolyan Armin mondta? Komolyan mindjárt elbőgöm magam.
  - Bár néha a videojátékot jobban - kezdett el gúnyolódni Armin.
  - Nagyon vicces - forgattam a szememet.


A nap további része egész jó volt. 8-kor lepasszoltuk Lucifert, de én olyan fáradt voltam, hogy egyből bedőltem az ágyba, és aludtam. Armin biztos hisztizni fog. Na mindegy is, majd kiengesztelem valamivel.

Ha a rész elnyerte a tetszésedet, akkor ne feledj el nyomot hagyni 

magad után a komment szekcióban! ^^ <3